Tíz új sláger

(Bahia - CDB 020; CD / 1994)
Még nincsen szavazat

Őz Zsolt ének, vokál
Szalay Péter gitárok
Balahoczky István basszusgitár
Farkas Zoltán dob

Közreműködtek:
Papócsi László szinti, zenék
Lovasi András vokál
Kelvin Bown furulya


Zene: VIDÁMPARK

A "Nekilöktek" társszerzője Rósz György (Ugatha Christie)

Szöveg: Őz Zsolt, Szalay Péter

Ha túl szép a nő, én attól félek,
hogy nem passzol majd a testhez a
lélek
ha lerobbant a szervezeted,
az indulataidat majd levezeted
valami másban
ha elvesztetted a hited bennem,
még mindig hihetsz majd
valaki másban
s nem számít ha eleged van belőle
hisz úgy sem menekülhetsz előle

Go go girls!
Go go boys!

Töltsd velem az időd
ne is gondolj másra
se arra ami most van
se a folytatásra
majd kitalálom, ha kitalálom
mennyire segít bennünket az álom
akkor se menekülhetsz előle
ha úgy érzed, hogy eleged van belőle

Go go girls!
Go go boys!


Gyerünk édes, nincs más hátra
hagyjuk, hogy úrrá legyen rajtunk
az indulatoknak e bájos tánca
ne mondják, hogy ezt nem így akartuk
itt az alkalom, hogy az unalom
végre mélabúsan nosztalgiázzon
ha elűztük, hát ne hagyjuk,
hogy ránk telepedjen, megint
idemásszon
Másszon inkább a szívünk
másszon a jobb oldalra végre
de adassuk vele írásba,
hogy ne esküdözzön folyton az égre
valami vadság kell, hogy jöjjön,
hogy az életünkön végig meneteljen
az unalom helyett mindörökre
ránk telepedjen…

Gyerünk!
Ne hagyjuk,
hogy ránk telepedjen
az unalom
ha elűztük
ne hagyjuk…


Kezdjük újra mint régen
mint a manökenek a képen
mikor ártatlanra festették magukat
de ne taposs rá a fékre
mert ha egy beindult ember fékezi magát
csak sírás lehet a vége
hát kezdjük újra az egészet
kezdjük újra mint régen

Mit is lehet mondani arról a nőről
aki belép az ajtón és egyből a cigit
a portásfülke előtt
a hamutartóba nyomja, mert rajta
hibátlan a smink
s ő még sem olyan link,
hogy ne tűnjön teljesen kimértnek
ad majd helyettünk az image-nek

Adjunk az image-nek!
Fűszál a fején
az image igazán megkapó
hajnalban az utcán, és nem zavarja
a nadrágján a tenyérnyi folt

Mert régi, és kemény
még ki sem száradt, vége volt
soha nem élt elhihetően
nem marad nyoma, főleg nem olyan
amilyen bennem régen volt
összeaszalódva
szilvakékben…
Adjunk az image-nek!


A tóba
épp, épp csak mutatóba
belemártotta a lábát
s fintorogva kihúzta
neki már minden hideg
ezen a nyáron
már esőfelhőt se láttak
csak néha egy UFO-t a nádban
bőrkabátban, de te ne érts félre
ha fázol, menjünk le délre – a
presszóba!

Na lesz, jól van
egy feles vodka, meg a korsóban
meleg sör, s az mellékes
mit szól hozzá a kellékes
lehet pincérfiú, vagy pincérlány
csak rejtse magába a bánatát,
hogy miért vannak itt még ennyien
már rég el kellene mennie – délre!

És ugyanígy nem hitt
a szőke, kifestett nőkben
mint a földön túli erőkben
míg a holdra nem repítették
(ahol már minden rideg volt)
jól van, mondta
lent majd, a presszóban
megbeszéljük, hogy milyen istenek
milyen helyet is laknak
(laknak, és jól laknak)
ezen a nyáron
már esőfelhőt se láttak
csak néha egy UFO-t a bárban
bőrkabátban, de te ne érts félre
ha fázol, menjünk le délre – a
presszóba!


Ha egy kémnő titokban a holdra jár
csak úgy csinál mint más, ha érzi,
hogy túl szűk a világ

ha két nő t titokban a bárba jár
csak úgy csinál mint más, ha érzi,
hogy túl szűk a világ

Várj
ha túl kevés, gondolj másra
gondolj másra…

Berögzül majd az emberi agyba,
hogy itt maradunk majd magunkra
hagyva
berögzül majd az emberi agyba,
mint emberi lábnyom a hold sivatagba

Várj, és még várj
ha túl szűk a világ
gondolj másra…


A fátyol lebben, csábos mosoly az
arcán
a sötétben már magába hívna, de
ekkor
a hajón kigyúlnak a fények
eltűnik, ugyanúgy mint régen
mikor a paradicsomból kiűzték
túl sok lehetett már a jóból

A rulettnél ülök, s persze nyerek
agyamban zúgnak női nevek
mit szólnának ezek, hogyha látnák
de a túlsó parton, hogyha nem
találom
kisegít majd az amerikai álom
ott túl az óceánon
De ha kipusztulnak az utolsó
ragadozók
megvadulnak a szelíd növényevők
s meglincselik az erdőszéli hentest
s ugyanígy járnak a gyanútlan
törzsevők

A kontinensen van az a hely
a Farkas-utca, a “Strada-Rahovei”
ahonnan elvitte minden cuccát
s a menekülő nők mind ugyanígy
tesznek
mikor már régen nem lesznek
se farkasok, se utcák

De ha kipusztulnak az utolsó
ragadozók
megvadulnak a szelíd növényevők
s meglincselik az erdőszéli hentest
s ugyanígy járnak a gyanútlan
törzsevők

S nem számít, hogy mi lesz a vége
várok majd az öröklétre
egy távoli, kozmikus óceánban
s ha nem jön össze, utazok majd
másban
utazok majd az elmúlásban
letűnt vágyak szárnyán
vágyak szárnyán…


Az aranyfogait villogtatja
a szájszaga akár egy őskori lelet
neonsárga mackóalsó
a zsebében olvad a Balaton-szelet
ő karatéka, s body-builder
hát nem ajánlatos ránézni se
mert igazi büszke címerállat
valódi echte ungarische gentleman!
Korunk hőse ő, neki nincs párja
íme, az ugar királya
az igazságosztó, magányos árja!

Nemzetiszínű trikójában
ha megjelenik, mint egy látomás
ne merészkedj túl közel hozzá
mert kitör rajta az identitás (-tudat-!)
amit mindenkivel tudatni akar,
hát nem ajánlatos ránézni se
mert igazi büszke címerállat
valódi echte ungarische gentleman!

Korunk hőse ő, neki nincs párja
íme, az ugar királya
az igazságosztó, magányos árja!


Kellemes este lesz, jókedvű a maffia
tombol a publikum, és tombol a
romantika
itt füst van, és félhomály
és rizling van, meg muskotály
és főműsor a lincselés
sírva vigad a tüdő, és puffad a máj
borzasztó ez a kóceráj

Még egy kört!

Kisasszony, kérem hozzon még egy
féldecit
kisasszony, nincs pénzem
de rajtam már csak ez segít
oly hűvös, oly nyűgös, és oly
kimérten méri ki
a cefrét, de a szívét majd mégis
nekem önti ki talán,
a pult mögött
zárás után

Még egy kört!


Nekilöktek minket a ház falának
és nem volt nehéz rájönni, hogy eltalálnak,
ha ránk lőnek, mikor menekülni akarunk
tizenhárom rendőr fogta a karunk.
Elengedtek mégis és megnéztem őt,
kit is hozott mellém az utca vére.
Bár nem volt egy tipikus utca réme,
mégis ezer éve untam már a nőt.

Hozzám bújik, de könnyen leszerelem,
mert ebben a városban nyomasztó a szerelem.
Amerikát mond, de Budapestről beszél,
elvesztette teljesen az eszét.
Üvölt, hogy rabok legyünk vagy szabadok...
én nem hiszem, hogy mellette maradok.
Arcán folyik az utca vére,
de neki még így is megérte

Vehet föl álruhát, festheti ki magát,
de ő már nem hevít, sehova nem repít.
Arcán folyik a festék az esőben;
elmerültünk ketten az időben
és nem találjuk egymást, csak a másvilágot,
és nem egy más világot.