Kampec Dolores dalszövegek

A bivaly hátán

sárkánykígyó — kígyósárkány
egyedül ülök a bivaly hátán,
felnézek az égre:
az égen tüzek égnek,
sötétben villan az élet,
közelebb jött ma minden,
és nézném, de nem látom
mert elfordul,
elfordítja arcát
a hold. 
 
csendben hallgatok,
arra gondolok,
hangtalan repül a bagoly,
arra gondolok,
vigyáznak rám majd a majmok,
arra gondolok,
kit, kit vár ma éjjel
udvarába
a hold. 

tudnom kellett, -vagy nem:
de már én itt végigmegyek,
lábam alatt a föld is megremeg,
utánam kíváncsi majmok lesnek,
lassan rámhajol
a hold. 

s most, ha elfelejthetném
nevem, nemem, s életem,
vízben újjászületnék
mind a hét szinten,
a majmok körémgyűlnek,
meghajolnak, úgy köszönnek, 

ámulok, és bámulok,
ha arra gondolok,
tudják: ők vezetnek ma éjjel.


Anae

hamu vagyok azzá lettem minden dimenziómat elvesztettem nem véd erő nem véd varázslat út nélkül botorkál bennem a távlat
kecsegtet örök vakság örök süketség
bénult lélek testi restség
félelem rettenet és örök üresség
anae anae
anae anae
taníts meg arra mi több mint a szenvedély
taníts meg arra mi több mint a szenvedély

anae anae
anae anae
taníts meg arra mi több mint a szenvedély
taníts meg arra mi több mint a szenvedély

és ne legyen vigaszom a szépség
s kevés az ügyesség
s nem elég a készség
s ne mámorítson
józanság vagy mérték
mert mindez helyénvaló
míg emberi a lépték
de az álom egyszer véget ér
ha véget ér

hamu vagyok azzá lettem
minden dimenziómat elvesztettem
nem véd erő nem véd varázslat
út nélkül botorkál bennem a távlat
kecsegtet örök vakság örök süketség
bénult lélek testi restség
félelem rettenet és örök üresség
anae anae
anae anae
taníts meg arra mi több mint a szenvedély
taníts meg arra mi több mint a szenvedély


Budapest

Budapest Budapest te csodás
szívemben nagy a vértolulás
ez itt Pest ez itt a Kánaán
de ne mondja senki, hogy ez a hazám
de hol van hol van hol van
ha nincs magamban?

úgy látszik kevés vagyok
úgy látszik rosszul hazudok
neked mégis a kedvenced a kedvenced vagyok
neked mégis a kedvenced a kedvenced vagyok

most okos légy okos légy
az nem elég
ha csak az ösztönöd az most kevés
kevés kevés kevés kevés
kevés kevés kevés kevés

ez itt egy város ez itt egy ország
egy földrész egy holtág

Budapest Budapest te csodás
szívemben nagy a vértolulás
ez itt Pest ez itt a Kánaán
de ne mondja senki, hogy ez a hazám
de hol van hol van hol van
ha nincs magamban?

úgy látszik kevés vagyok
úgy látszik rosszul hazudok
neked mégis a kedvenced a kedvenced vagyok
neked mégis a kedvenced a kedvenced vagyok


Egy róka szállt itt

egy róka szállt itt nem messze
pirosló üstökösként
kérdőre vonhat az elme
az érzék mindent felemészt

tölgyek vonulnak sorban
barna fellegekként
az érzék hatalmában
a tudat most elvész

utak kúsztak el erre
aranyos kígyókként
elhagy tudat és
felold az érzék

pitypang dőlt százfelé
vakító hópehelyként
a csillogó elmét
elfedi az érzék


Hajam, arcom

hajam kihullott
arcom lemállott
torzíts el úgy, hogy
senki ne kívánjon

letűnt idők
régmúlt csodák
fáradtság és
szomjúság vár

szemembe homok
torkomba só
de fülembe hallok
minden elfojtott szót

teli serlegem
széles jókedvvel
miért ne nézhessem
miért ne kérdezzem

szemembe homok
torkomba só
de fülembe hallok
minden elfojtott szót

hajam kihullott
arcom lemállott
torzíts el úgy, hogy
senki ne kívánjon

hajam kihullhat
arcom lemállhat
eltorzíthatsz, hogy
senki ne kívánjon


Hejhó

szeretem őt
te meg engem
követik egymást
a negyedlakók
mintha mindenkit ugyanaz űzne
éppen úgy szenvedély-rabláncra fűzve

valaki mást akarsz
és én is
de ez már úgy van
hogy nem azt kapod
igen, a szív, szellem és lélek
nem mindig egymásnak való

semmire sem vagyok ok csak alkalom
ennyiben vagyok fontos neked
szado-mazo két kis alak
egymást kínozzuk szűntelen
szórakoztató társasjáték
főleg ha nem vagy mindig velem

változó nap
változó hold
menjünk sétálni szerelmesen

szívem rabod, agyam laza
lelkem éppen megölni készül
végig kísér örök zavar
hát ez már nincs tovább

szívem rabod, agyam laza
lelkem éppen megölni készül
kísér örök zavar
hát ez már nincs tovább

reggel csókra kelek
édes lenne így a nappalom
te másra vágysz én mást akarok
hiányzik valami nagyon
testben leszbosz
pederaszták
transzvesztita angyalok
égi séta
földi téma
szálljatok perverz angyalok!


Holdsugár

két szemed közt holdsugár
hány fa között találok rád
homlokodon ismerős jel
hegyek között rejtekhely
megfejthetetlen suttogás
lombok mögött két bogár
hajadban különös ékszer
szempár villan a sötétben
testemet hideg tűz járja át
színekre bomlik a látomás
hátam meghajlik a szélben
nem nem nem ma nincs dicséret


Ideje van

ideje van a születésnek,
ideje a meghalásnak
ideje az ültetésnek
ideje a kiszaggatásnak
ideje van a rontásnak
ideje az építésnek
ideje a gyógyításnak
ideje a megölésnek
ideje van a sírásnak
ideje a nevetésnek
ideje a jajgatásnak
ideje a szökdelésnek
ideje van a gyűjtésnek
ideje az elhányásnak
ideje az ölelésnek
ideje a távozásnak
ideje van a keresésnek
ideje a vesztésnek
ideje az eldobásnak
ideje a megőrzésnek
ideje van a szaggatásnak
ideje a megvarrásnak
ideje a hallgatásnak
ideje a szólásnak
ideje van a szeretésnek
ideje a gyűlölésnek
ideje a hadakozásnak
ideje a békességnek


Ikonok

lehanyatlik a kar
csak állkapcsok
nyikorogva mosolyognak
és fáradt tested mérgez
nap nap nap nap után
a nap sem véd
s hagy hogy ragyogjon az arcodon a lángos csillag
mely idáig elhozott

még egy perc és biztos csak délibáb
árnyképek száguldanak tétován
s lehet hogy négy irányból mégis öten jönnek
az égtájak mind körhintában ülnek

és már túl sok a finom olaj
mely fejeden otrombán fénylik
engedd el kezem mert lassan vérzik
és az ékszerek többé nem mutatják az utat
és nektek kedves kecses szentek
szemetek alatt furcsa karikákon látom
pravoszláv hitetek

mégsem félek
mégsem féltelek
az utolsó mágneses tér
fából van
intelek


Király

hadd vezesselek, király
hadd legyek véled, király
király, hadd vezesselek
király, hadd legyek véled
utad végső pontján
add a kezed
mindent megadnék néked
mire lelkeddel szomjazol
a remény ...
míg sátradban lakozol


Közhírré tétetik

aki a kinyilatkoztatás útján várja a megvilágosodást
az nem jut el a mennyországba
az igazság csarnokában minden oszlop csak hajlékony nyírfa
a teremtő csak erő és akarat mely teremteni képes
a lehullott falevéllel egy új korszak lép ismét életbe


Levitáció

Mélységesen, visszavonhatatlanul és reménytelenül
beleszerettem a szárnyaidba a hátadon,
mellyel felemelkedsz kivételes állapotban,
tiszta érzéki pillanatban
a szilárd valóságon túljutva
egy másik megértésbe

Óóóó levitáció! Micsoda szellemi erő!

Míg én a létet, s a nemlétet felszántom, orrommal túrom a földet,
a pirosló égre mit is mondjak, csak a szemem szűkül össze.
De a gyöngyhalász alámerülve a vízben keres,
én bokáig sárban állok és vajon habozhatok-e, mikor...

Óóó - micsoda bátor elszántság, csak a szemem lesz keskenyebb
Óóó - micsoda bátor elszántság

Mélységesen, visszavonhatatlanul és reménytelenül
beleszerettem a szárnyaidba a hátadon.


Oly furcsákat

oly furcsákat képzelek
repülnek a jéghegyek
ez a szoba árbockosár
nyest úr a parton vár

oly furcsákat gondolok
leütöm a gondnokot
keretezett pillanatkép
sötét támad világos lép


Suhanni

suhanni suhanni suhanni suhanni
vizek fölött
suhanni suhanni suhanni suhanni
arcok fölött
suhanni suhanni suhanni suhanni
vizek fölött
suhanni suhanni suhanni suhanni
arcok fölött

látom a szemed érzem a kezed
hallom a hangod érzem a tested
nézem az arcod hallom a hangod
érzem a táncod nézem az arcod
érzem a szemed látom a kezed
hallom a hangod érzem a tested
nézem az arcod látom az arcod
hallom a hangod érzem a táncod
nézem a szemed érzem a kezed
hallom a hangod érzem a tested
látom az arcod nézem az arcod
hallom a hangod érzem a táncod

zuhanni zuhanni zuhanni zuhanni
kezek között
zuhanni zuhanni zuhanni zuhanni
karok között
zuhanni zuhanni zuhanni zuhanni
kezek között
zuhanni zuhanni zuhanni zuhanni
karok között

közelebb közelebb közelebb közelebb
közelebb közelebb közelebb közelebb
közelebb közelebb közelebb közelebb
közelebb közelebb közelebb közelebb

hajlik a hangod hajlik a tested
hajlik a hangod hajlik a tested
hajlik a hangod hajlik a tested
hajlik a hangod hajlik a tested


Szépsége titkos

szépsége titkos
nem mindenki látja
szépsége titkos
nem mindig látható


Three or seven

now I go
because I know
I feel the power on my wrist
pulls me on pushes away
nothing can make me stay

I fly
over water over hill
over river over sea
split the air with my knee
I'll be a shadow on the city
I face the sun and I ask
is it high, high up
I face the sun and I ask
is it high, high up

now I know
but I go
the higher higher I get
the lower lower I am
what is the strenght that
tears aside and keeps together
pulls me up and pushes down

jasmine smells sweet
still it make me sick
I look into his eyes
and I find a real gulf
white makes me blind
speed slows me down

whether I stay or go
three or seven are the ways
say yes or no
loss will help to gain