Kis Vidámpark dalszövegek

Bambi és az öt érzékszerv

Nem tudom, hogy miért bambul
csak azt látom, hogy kinyílt a szeme
tágul ilyenkor a világ
és nem csak velem van tele.

Nem tudom, hogy kire hallgat (ezután, ezután, ezután)
de az biztos, hogy nem csak én
viszi el őt messzire
viszi helyettem egy vén varázslónő, egy vén varázslónő
koravén.

Lóg az orrom ha megérzem
másokon az illatát
ilyenkor az ember fején
annyi minden villan át.

Nem tudom, hogy érintése
most milyen bőrrel tesz csodát
kinek remeg bele a teste
hideg éjszakákon át.

Mire verte el megint a pénzét és aztán milyen volt
egyedül ébredni?
Mikor egy nyitvatartó bolt volt csak a helyén
kemény legény, kemény legény...

Nem tudom érzi-e még az ízét
Ha azt mondom zavartan, hogy "izé, szeretlek"
ha nem, hát elmondja majd másnak
legfeljebb külön temetnek.


Cukrosbácsi

Azt hiszi, hogy hagyom, amit csinál
pedig én otthagyom egy curkrosbácsinál
Tegye vele a dolgát, nincsen korlát
a zipzárját szerelje,
vagy sózza be, rakja el magát
mint régi nagy szerelme.

Nem tudja már, hogy mit csinál
de az elmúlt szenvedély még ezek után is
teszi a dolgát, nincsen korlát
de ha nincs, hová terelje
önmagát, így múlik el
a világ összes szereleme.


Fénytörés

A vágyat mára kilőttem, mert ő néhány szomorú
dolgot vág a fejemhez, cserepekben nő a mélabú

Így sok kicsi üvegdarabkán törik meg a fény, jön az ablakon át
a párját mind megtalálja, megtörik az összes fénysugár.

Fénylő szemem volt, a fénytörés
könnyen meglátható ha tükörbe néz
az arcom mögül a régi szem
nem kell mondani, így már elhiszem.

A vágyat végleg kilőttem, úsznék a fényben a nyitott ablakon át
boldog lehet aki meg is csinálja. lelki szegényeknél áll a bál.


Ilyenkor

Ő mindenről mást gondol, mert másokra figyel,
hogy jó volt-e, amit csinál, hogy nem lesz-a zilált
vagy ha az lesz, hogyan is rejtse el, hogy zárjon magába
egy érzést, az érzést, hogy engem megkívánt

Ez egy ilyen kor, hogy ilyenkor sem
bírja elengedni magát
miért nem terelget, miért nem melenget
unottan fésüli a haját


Itt a nyár

Látod itt a nyár, itt a nyál
tenger mély érzéseim beléhatolnak
és jössz te utánam, hív a száj
csak el ne szállj (magadtól)
el ne szállj.

Gondolkozok, ülök a széken
gondolkozok, mikor lesz végem
mert különben nem csinálok semmit
én nem csinálok soha sehol semmit.


London, rosszkedvünk nyarán

(Elment az én rózsám. itt hagyott engemet
elvitte magával minden víg kedvemet
csak a szánom-bánom, tőled el kell válnom
csak utánad való járásom sajnálom
elfekhettünk volna ketten egy párnán is
ketten egy párnán is még a jég hátán is)

Éjfél után poharat török, bal vállam felett
repül el, minden örök
ménesek vágtatnak, kapsz majd paripát
vagy régi babákat, hulla-hopp karikát.

Egy új kor hajnalán milyen is legyek?
Mennyi tört fény villan át, minden remeg
majd fa mögé bújok és tüzeket gyújtok
mindent feldúltok, mindenbe belenyúltok.

Azt mondod, hagyjuk a témát
a szíved mégis érte fáj
ha eljön, takart el a vénád,
hogy élvezhesd rosszkedvem nyarát.

(Lehunyt szemhez ér a száj
bezárja sápadt csillagát
nem beszél ha nem muszáj
csak bőröm illatát
szívja magába, így lesz kába
a test, és jön hozzá a lélek
látogatóba, régen várt vendég
örül a fél a másik felének.)

Csak egy halvány folt látszik a falon, a padló ragad,
hogyan is nyugodnék bele, hogy õ ott maradt?
Majd foszló lobogók és fürge robogók
utána mennek, mindent rám kennek (de utánam ennek
semmi értelme sincs, mindent megkóstol
nem fut el a rendőr elől, de fél a jóstól
marad a tévelygés, a reggeli émelygés,
egy kis leállás, sok-sok beállás.)


Ősz

Vásott kölykök a titkos kódot ellopták, most leváltások jönnek
vagy friss hullák a földbe, hozzák őket ölben
mindenki ölne, jár körbe-körbe a mulatság
én meg egy lefüggönyözött házban nézem őt a félhomályban
milyen napok is múlnak el? De arra nem utal semmi jel,
hogy régen itt volt a tenger, nem volt semmi, csak tenger
na meg a folyók.

Mert mindenkinek más a lényeg, ha ismeretlen lények
úgy vadulnak el, hogy arra nem utal semmi jel
és akkor menekülni kell, csak futni gyorsan el
mert jön az ősz, a szeszélyes évszak, de nyárról még itt marad a vérszag
s arra nem utal semmi jel, hogy egyszer szelíden ébredünk fel
és az ébredés után csak nézem őt bután
miért nem megy el

Miért nem megy el? Látja, hogy úgysem bírom
üssön majd mást helyettem szívtájékon
vagy nézze a tereket inkább, a pusztulást
ez a látomás lesz a számadás magunkról

Nyomunk se marad, elapadhatatlan
eső hull, ellepi a katlant
a végén a szemünk tűnik el aztán kiássák őket
persze csak később, és megmagyarázzák.


Tengerek, egek

Léghajóból láttam az égen az istenek hadát
de ebben úgyse hinne más, úgyse hinne más
ő is csak pofozná az arcom, hogy térjek magamhoz
de a túlsó partra ő se vinne át, ő se vinne át.

És a show-ról mi jut eszébe? Mert nekem a tenger
de abban úgyse úszna más, úgyse úszna más
leteperné a távozókat, lubickolna a fényben
egy hang szólna csak, az istenért ezt ne lásd,
az istenért ezt ne lásd.

Ha ég, úgy a jó, és a hamun kívül már mást nem talál
a kutató, csak a füstjelekre jön elő az indián.

(Hol muskotály, hol áfonya, titkos álmaimba belép
az íze, és aztán mellé, még mellé
kitalál majd dolgokat, dúrok mellé mollokat
rúzsok hagyta foltokat, és ami kell még.)

Temetném én is magamba őt, keményíteném a szívem
mert ha így csinálja más, így csinálja más
de bejön a képbe a mozdulat, árnyék az égen, ahogy lefut a dombról
hogy ember láss csodát, ember, láss csodát.


Világ, zene

Egy kis szerénység, egy kis szegénység
és semmi kép, semmiképp
egy csupasz váz csak a szerkezet
nem díszíti, csak néhány ékezet

és ne legyenek
Haszontalan alakzatok, se körmönfontan megírt
körmondatok
se férfiak, se nők, se világ, se zene
se mámorító oldatok

...s ha így sem jön elő, amire mindig is vágytál
az a különös tisztaság, te maradsz a régi jól beváltnál.

Belevág a húsomba, egy
régi kép, némiképp
Mint a századi ostorcsapás
és mennyi még, mennyi még
de ne legyenek

Vigasztaló kétségeid
szervezd meg inkább egységeid
mert magad ellen menni néha olyan jó
és már biztos vannak rá neked mentségeid

Hát így nem jön elő, akire mindig is vágytál
az a különös tiszta nő, s te maradsz a régi jól beváltnál.