Őz dalszövegek

A rund és a grund

A plébános és a helyi jó
fej
tegnap találkoztak egy
hercegnõvel,
otthagyták rögtön a
grundot
és most rendelik a
harmadik rundot,
a jó pap csak estig tanul
és Isten felmenőit szidja,
majd snóblizni kezd a
vak rendésszel
sörbe, és issza, ha bírja,
ha nyer, ha veszít,
olyan lesz,
mint a többi vesztes,
csak acsarog a világra,
hisz ő sem lehet bűntől
mentes,
fogalma sincs róla,
mi is keveredett ennyire
össze;
a szétszedett szálakat
lesz-e majd, aki
összekösse.
Ha már tisztában lennem
semmivel nem kell
tisztázom majd az
életemmel,
hogy mit gondoljak én
most róla,
folyjon-e tovább a régi
móka.


Budai lányok

Még ki sem derült, hogy
kiderül-e ma,
de én már rumot loptam az
ABC-ben,
álmosak ilyenkor az
eladók,
és Jutka otthon még fel
sem ébredt,

de minek is keljen, hisz fel
kel majd a nap
helyette a dolgát végzi,
és mire Jutka magához
tér,
akkor már csak a meleget
érzi.

Hívjuk talán nosztalgiának
és ruházzuk fel ezt az
elmúlt dolgot
egy Biedermeyer vörös
kalappal,
s rokokó dísszel - amit
soha nem hordott.

A kertben Nagyapa
rozsdás kádja,
a szobában Jutkák
kavalkádja,
egyszerre vad, egyszerre
gyengéd,
de nem látták, csak az
éjjeli lepkék
a lassú tüzet, a lehulló
esőt,
de tisztában kell a
dolgokkal lenni,
mert vannak helyek,
ahonnan nem lehet
már magunkat
visszavenni.

Meztelenül dőlt le a fűbe,
és úgy szerette, mikor
együtt dőltünk,
s a háborítatlan
csendéletbe
egy nem illő részlet került
belőlünk

Budai lányok
a Római Parton
s római dzsigolók a budai
strandon,
de magyar nõ és olasz
férfi,
ha összefognak, akkor
sem értik,
hogy miért olyan boldogan
tudatom,
ha elhagy teljesen a
tudatom
Veled itt ezen a telepen,
de lehet, hogy pont
ezért szeretem.

Ez a nyár is olyan nyálas
lesz, mint a többi,
és pont ugyanúgy ér
majd véget,
ugyanúgy tűnik el Jutka
a színről,
ugyanúgy vált át, mint
fekete-fehérre
a némafilm az RTL-en,
ha reklám után a
műsorba rakják,
szavakba ez úgysem
önthető,
se pohárba, hát meg sem
kapják.

Tudom, hogy valamit
mondani kéne, de jobb,
ha inkább el sem
mondom,
beszél majd a szívem
helyettem, hogy
valamikor úgyis elrontom.


Houdini

Rutinból csinálja,
mindegy neki, hogy
Felszab,
vagy Kőbánya-Kispest,
Külváros vagy city, nagy
test, vagy kis test,
Az egyik hely olyan,
mint a másik,
és ugyanúgy áll a nőkkel,
Tisztában van a
helyzetével:
addig jó, míg nekik õ kell.

Ő az elkent dolgok
felkent papja, rutinos
szabadulóművész,
de Houdini is érezte úgy,
hogy fogalma sincs:
mit csinál.

McDonaldsban a
hamburger, és
papírpohárban a kóla, Este elégedett a
diszkófényben, ha érzi,
hogy beszélnek róla,
Micsoda autó, micsoda
test, a presszóban õ a
menő csávó,
Nyomja a jattot a
pincérnőnek, hisz nála
úgysem számít a lóvé.
Megcsinálta a maga
bizniszét, félnie hát nem
kell,
Zsebéből, mintegy
véletlenül kilóg a Camel
és a Pall Mall
S ha éppen olyanja van,
kihúz egy zöldet,
és Ágnesnek fizet egy
vodkát,
Magának egy Jony
Walkert, megérdemli,
végzi a dolgát.


Lángoló kutyák

Lángoló kutyák,
macskák hideg szemében
Fordul a világ
és a villamos a téren
Elvisz a partra,
elvisz a tenger mellé
hozzád

Bélyeget áztass,
aztán engedd a szélnek
Leveleimet,
a halak úgysem beszélnek
Visznek a partra,
visznek a tenger mellé
hozzád

Valami más jön,
valami egész más világ
Valaki mással,
valaki másnak
Visznek
a tenger mellé hozzád.


Mikor...

Mikor Ágnes elindul,
még titokban alszik,
nem járnak a buszok
leinti a taxit
a presszónál kiszáll,
a rolót felhúzza,
babrál a zárral,
de még mindig nem tudja,
hogy az első kávé,
vagy az első vendég jön
előbb,
s még az is homályos,
hogy itt mit is keres õ
a jatton kívül
- meg amit a vendég fizet,
azt hiszi, vodkát
pedig csak fél deci vizet.
Mikor délben bemegyek,
még félig üres a presszó,
most tisztán igyam vajon,
vagy mégis keverve lesz
jó?
Egyikhez a narancs,
másikhoz a kóla,
keverednek az italok
és az emlék cserepek róla
A kerti kádak és kerti
macskák,
s az ágyunk alatt
a gyönyörű hangyák,
ahogy öregszik a test
és pusztul a lélek,
egyre furcsább a tudat
hogy nélküle élek.

Mikor Ágnes elindul,
előtte még standol,
s míg várja a taxit, csak
arra gondol,
(hogy az egyik)
papír repülőn repül,
a másik dodzsemet vezet,
õ meg kamu vodkát iszik,
hadd szokja a szervezet.
És szokja a szívünk a
szokhatatlant,
és vágjuk ketté
az egy és oszthatatlant,
és ha elvégeztük,
teremtse újra,
teremtse megint a világot,
de Isten erre már csak
unottan legyint.


Nastassja Kinski

Az utolsó vonat Varsó
felé jár
Nastassja Kinski a
peronon áll
A peronon áll és engem
vár
Úgy látszik, hogy mégis
szép lesz ez a nyár.

Az állomáson nincsen
senki rajtam kívül.
A peronon állok
magamon kívül.
Varsó szélén vár egy
lepusztult bár,
pedig Nastassja Kinskivel
szép lett volna a nyár.


Reggae

El kéne menni ezen a
reggelen,
mert zavar ez a tudat,
hogy más nem lehetek:
egy ösztönlény,
aki vegetál,
nem üvölt, csendben áll,
más az ország, más a
város,
európai, de ugyanolyan
káros,
el kéne menni ezen a
hajnalon,
megöl ez az ország, rajta
ül az agyamon.
Akarok szerezni neki egy
kis örömöt,
de a nő az ágyon egyből
kiröhög,
mit akarsz te, amíg itt
élsz
és a reggeli busszal
munkába mész?
Robotolsz egy napot, s
csak az benne a jó,
álmodozhatsz közben
"New York"-ról,
kijössz a gyárból, kábítod
az agyadat,
legjobb lesz, ha elfelejted
magadat.

Megint nem sikerült
megölni magamat,
undorral rugdosom a
falakat,
mert a vonat csak
karcolta, nem elvágta,
ne hidd, hogy sok van
nekem hátra,
mert elegem van ebbõl a
primitív hordából,
a kétezer év csak féldeci
a kocsmából;
nap mint nap csak
elájulnak
és szent érzéseket
elárulnak,
micsoda mocsok az
aranykor helyett,
nem csoda, hogy nem
találod a helyed,
kábítják tovább az
agyadat,
legjobb lesz, ha elfelejted
magadat.


Szomszédok

Nem számít rá, hogy
meglepi, de túl nagy
erővel tör elő
A vágyódás arra az időre,
mikor nem volt még ilyen
előkelő
A frissen nyírott sövény
fölött lehunyják szemeit
a manzárdszobák,
Elalszik a fotelban és
beszél magában, de
álomisten a
szavába vág.

Hogy mire is vár, mért
másra gondol, mit akar
még,
nincsen időnk, hogy
elviseljük,
hogy valamikor oly tiszták
voltunk
s a kiscsikókat még nem
szégyelltük
fehér ágyékunk idején,
hajnalban átvágva a téren
az őszi fák alatt
lelombozódva
várva, hogy a kedves
odaérjen

És kezdődik a pénteki
adás; és ilyenkor a
szomszédba átlát
A panorámás ablakon túl
már két szem keresi
párját
Párját rikító a csalódás,
hogy ott is egy
ugyanolyan ember ül,
Belebambulva egy új
sorozatba, de helyette
inkább magába merül

És felkel reggel, nevet
magán, úristen, az este
milyen hülye is voltam
Lefürdik és lemossa
magáról az érzést, hogy
én ezt valaha nem így
gondoltam
Minek is törné a fejét
ilyesmin, õ jól él,
mindene megvan,
Csak ha a téren átfut a
macska, akkor mereng el
titokban.


Valld be, ha szar

A szőnyegen fekszel,
a szemem csendben
kutat, de nem fogadja más,
csak a megszokott
látvány,
egykedvű, kiégett tekintet
egy bágyadt, unott
szeretkezés után.
És ugyanúgy mész el,
mint bármelyik
rosszkedvű napon,
arcodon cinikus mosoly
játszik,
de tudom, hogy titokban
megremegsz, -
mert belül és kívül
minden egyformán
kihaltnak látszik.

Hát valld be, ha szar, ha
megint nem nőnek
nézlek,
csak egy kurvának,
a hetedik lépcsőházból,
mert ma is csak az vagy,
aki mindig voltál és leszel,
egy veszélyes őrült,
aki egy elmebeteget ápol.

Ez a nap is lehetne az elsõ
és ugyanígy az utolsó,
unottan bámulsz rám
a kirakatfényben,
gépiesen a kezembe
csúszik a kezed,
szánalmas látvány:
dögök kéz a kézben.