Laca, Jony, Koko, Wahorn dalszövegek

A srácok a patyolat fölött laknak

a srácok a patyolat fölött laknak
mindent megélnek, néha belehalnak
ünnepek mozognak, mint egy viking hajó
utazni kéne, de már az sem jó
olyan hiány van itt,
ami már az égig ér
olyan hiány van itt
lenyomatod a titanicé

ámorguru
tied az agyam
a vízen járnék
megálmodhatlak
kívánlak téged
többszörös tavasz
rengeteg műszív
ösztönös hangulat

dúádíádú...


Edd meg a fényt

Otthon-otthon, semmi konkrét
Elhagyottnak érzem magam
Nézd az időt, nem is múlik
Olyan, mintha tegnap volna

Edd meg a fényt, ha nem világít
Valaki mindig... mindig hiányzik
Jó kis teszt ez, de nem késztet
Az értelmen kívül reked

Csak az számít, ha bennem marad
Ha felismerem önmagamat
Nem az a jó, ami pótlék
Nem az a jó, ami pótlék

Kiszuperált a szerelmem
Megkísértett és elbánt velem
Kiszuperált a szerelmem
Megkísértett és elbánt velem
Nem az a jó, ami pótlék
Nem az a jó, ami pótlék


Tibeti reggel

Letörlöm a port a fényről
Felnyitom az álmaimat
Arcomat kihalászom a folyóból
Egy mosolyt biggyesztek az ajkamra
Néhány nőre gondolok séta közben
Majd telefonálok egy látomásnak
Tanulok szavakat a kövek nyelvén
Saját természetemmel kettesben maradok
Árnyékomat megnevettetem
És egy találkozóra elküldöm magam
Nyitott kapu vagyok
Folyékony évszak
A bőrömön keresztül világítok
Megeszem az elkövetendő vétkeimet
Megbocsájtom az elkövetendő bűneiteket
Megérzem az elkövetkező idők részleteit
Hamisságomat újra megcsonkítom
A félelemről gondolkodom
Hideg testeket forróvá teszek
Elnézem a közelítő kétszáz évet
Szétkiáltom lelkemből az erőt
Valamennyi másságomat érted alakítom
Nyomaimat megcsillantom az űrben
És aztán teljesen tanácstalan vagyok