Sziámi dalszövegek

7 X 7

Éles vagyok és tiszta
Ma éjjel hétszer ébredtem fel
Hétszer jöttem elő
És hétszer mentem el

Ma éjjel hétszer voltam magammal
Ma éjjel hétszer voltam boldog
Utoljára akkor, mikor már
Nyitottak a boltok

Ma éjjel hétszer élveztem nélküled
Édes voltam és tiszta
Ma éjjel hétszer hétszer volt jó hétszer
És hétszer hétszer jöttem vissza

Én homo vagyok és szexuális
Ecce homo, bolero
Nekem olyan jó veled és nélküled
Amilyen mással sose, ó-ohohohó!

Break: Strici vagyok és buzi és kurva
Homo vagyok és hetero újra
Te még a biszex-szel dicsekszel
Nekem már régen nincsen útban a testem
Én kilöktem magamat magam alól
Amikor utoljára magamnak estem.

Hova megyünk? Na, hova megyünk?
Na mondd meg, hogy neked mi kell
Belőlem
Nem mindig erény, ha szerény a sziámi iker
Minek a hímnem? Minek a nőnem?

Én még sosem voltam férfival
Magamon kívül
Hétszer robban fel a vér
Mielőtt kihűl
Hétszer robban fel a vér

Mielőtt nyugovóra tér
Én még sosem voltam magamon kívül
És nem tudom, miért

Én homo vagyok és szexuális
Ecce homo, bolero
Nekem olyan jó veled és nélküled
Amilyen mással sose, ó-ohohohó!
Én homo vagyok és szexuális
Ecce homo, bolero
És veled vagyok vagy nélküled
Mert mással sose jó-o-o-o-ó!

Ma éjjel hétszer mentem el
Még éles vagyok és édes és tiszta
Hétszer küldtem el magam
És hétszer hétszer hoztam vissza.

Én homo vagyok és szexuális
Ecce homo, bolero
Nekem olyan jó veled és nélküled
Amilyen mással sose, ó-ohohohó!
Én homo vagyok és szexuális
Ecce homo, bolero
És veled vagyok vagy nélküled
Mert mással sose jó-o-o-o-ó!


A férfi meg a nő

an, ami idejét múlta.
Milyen találó kifejezés arra, hogy később van vége,
Mint amikor a befejezés.
Ki ír ma például balladát?
Aki balladát ír, az időben téved.
Kivéve persze mondjuk engem, Nick Cave-et
És maximum még téged.

Kialszik a villany és a nő elillan
A sötétség leple alatt
A férfi nem tudja hogy mit vitt magával
De mégis inkább fekve marad

A nő a folyosón rohan végig
A kabátja beakad és elhasad
A férfi sejti, kétségbe ejti
Szaladna a nő után, de nem szalad

A nő most egy téves buszra száll föl
És leugrani már nem lehet
A férfi az ágyban duzzog magában
A nő egy csomagot rejteget

Úgy látszik, sötét az egész város
A nő most egy hídon ment át
A férfi az éjjeliszekrényen közben
Kitapogatja a gyertyát

Botorkál a nő a folyóparton
A híd alatt valaki várja
Nem akit ő vár, hanem valaki más
A férfinak nincs gyufája

A nőt elgáncsolják egy kihalt telken
A férfi érzi, hogy gáz van
Az órájára pillant, átkozza a villanyt
De a nőn már át is mentek hárman

Valahogy összekapja magát a nő
Térden állva kóstolja a levegőt
A férfi az ágyban arra gondol
Hogy ki kéne mosni a lepedőt

Mocskos a világ - gondolja később
Hát akkor ő sem fog mosni mától
A nő egy tükörben meglátja magát
És holtra rémül magától

Úgy látszik vége az áramszünetnek
Az egész nem volt egy óra
A férfi végre cigire gyújt
A nő visszatekint a folyóra

A férfi most egy dalt ír a nőnek
Már kinn is van az ágyból és a gépét veri
És azt hiszi, hogy ettől ő most very-very
Very-very...

Most fölnéz és látja, hogy az ajtó tárva
De a nő csak áll és hallgat
A férfi a gépelést abbahagyja
Úgy látszik, vége a dalnak

Kihúzza a gépből, nyújtja a nőnek
De a nő, az nem nyúl érte
Erre a férfi inkább felolvassa
Bár a nőnek még remeg a térde

Egy rövidzárlat néha mindent megold
- Gondolja magában a férfi
Fidibuszt csinál a nő a dalból
És közben nem pont ugyanazt érzi

A férfi erre semmit se reagál
Örül a megkerült kincsnek
És a nő már majdnem de aztán mégsem kiabál
Csak, amit elvitt, az már nincs meg


A férfi meg a nő

Van, ami idejét múlta.
Milyen találó kifejezés arra, hogy később van vége,
Mint amikor a befejezés.
Ki ír ma például balladát?
Aki balladát ír, az időben téved.
Kivéve persze mondjuk engem, Nick Cave-et
És maximum még téged.

Kialszik a villany és a nő elillan
A sötétség leple alatt
A férfi nem tudja hogy mit vitt magával
De mégis inkább fekve marad

A nő a folyosón rohan végig
A kabátja beakad és elhasad
A férfi sejti, kétségbe ejti
Szaladna a nő után, de nem szalad

A nő most egy téves buszra száll föl
És leugrani már nem lehet
A férfi az ágyban duzzog magában
A nő egy csomagot rejteget

Úgy látszik, sötét az egész város
A nő most egy hídon ment át
A férfi az éjjeliszekrényen közben
Kitapogatja a gyertyát

Botorkál a nő a folyóparton
A híd alatt valaki várja
Nem akit ő vár, hanem valaki más
A férfinak nincs gyufája

A nőt elgáncsolják egy kihalt telken
A férfi érzi, hogy gáz van
Az órájára pillant, átkozza a villanyt
De a nőn már át is mentek hárman

Valahogy összekapja magát a nő
Térden állva kóstolja a levegőt
A férfi az ágyban arra gondol
Hogy ki kéne mosni a lepedőt

Mocskos a világ - gondolja később
Hát akkor ő sem fog mosni mától
A nő egy tükörben meglátja magát
És holtra rémül magától

Úgy látszik vége az áramszünetnek
Az egész nem volt egy óra
A férfi végre cigire gyújt
A nő visszatekint a folyóra

A férfi most egy dalt ír a nőnek
Már kinn is van az ágyból és a gépét veri
És azt hiszi, hogy ettől ő most very-very
Very-very...

Most fölnéz és látja, hogy az ajtó tárva
De a nő csak áll és hallgat
A férfi a gépelést abbahagyja
Úgy látszik, vége a dalnak

Kihúzza a gépből, nyújtja a nőnek
De a nő, az nem nyúl érte
Erre a férfi inkább felolvassa
Bár a nőnek még remeg a térde

Egy rövidzárlat néha mindent megold
- Gondolja magában a férfi
Fidibuszt csinál a nő a dalból
És közben nem pont ugyanazt érzi

A férfi erre semmit se reagál
Örül a megkerült kincsnek
És a nő már majdnem de aztán mégsem kiabál
Csak, amit elvitt, az már nincs meg


A kis tökös üstökös

Egy kis tökös üstökös
Úgy döntött, hogy ő nem zuhan le mégse
Volt az égnek egy szimpatikus pontja
És azt magának ő már rég kinézte
Állócsillagként ott is maradt
Jó sokáig, mozdulatlanul
Míg egyszer csak végül seggbe nem rúgta
Mégis őt az úr
Mégis őt az úr

Ekkor aztán méltatlankodva
De elég sebesen útra kelt
És elkeseredve konstatálta
Útja immár újra lejt
Már mindenről lemondva szálldogált
A kilátástalan űrön át
Mígnem aztán felfedezte őt
Egy csillagász
Aki csak erre várt
Az üstökös útja így véget ért
Fölfedezték és földet ért
Emberré lett, most a neve Novák
És irigylik őt
A szupernóvák


A mi királyságunk

Ez már a holnap,
A hangszórókból szólnak
A halhatatlan slágerek
"Eladó volt az egész világ."
De valahogy senki nem vette meg
Mert az a munkanélküli segély
Még nem elég ok arra, hogy megélj
Ez a végső, hatalmas árukapcsolás
Valahogy nem kellett senkinek
Sehol egy új Nietzsche, hogy istenítse
Az új unter-übermenscheket

A mi királyságunk nem e világból való!
A mi királyságunk nem e világból való!
A mi királyságunk nem e világból való!
A mi királyságunk nem e világból való!

Az átlag magyar nagyon nehezen él
Közben a zenész meg csak zenél, csak zenél
Nem izgatja az, hogy mit fog holnap enni
Nem izgatja semmi, nem izgatja semmi
Csak a hangokkal való közvetlen kapcsolat
Ugatja a Holdat és uralja a hangokat

A mi királyságunk nem e világból való!
A mi királyságunk nem e világból való!
A mi királyságunk nem e világból való!
A mi királyságunk nem e világból való!

És, bár nem ígérték, hogy lesz Isten
De mi kételkedünk a szkepszisben
személytelen ez a szemét jelen
Itt akárki akármit mondhat
"Az aranyborjú meztelen a trónon!"
De mi ne őt nézzük, mi csak
Ugassuk a Holdat!

A mi királyságunk nem e világból való!
A mi királyságunk nem e világból való!
A mi királyságunk nem e világból való!
A mi királyságunk nem e világból való!

Szerintem nem olyan nehéz belátni azt,
Hogy ahol a valódi hatalmat osztják
Ott teljesen mindegy, hogy a te nagyfaterod
Sumér volt, héber, hindu vagy osztyák
Ősök, hősök, ismerősök, és köztük te, tévelygő naiv gyermek
Egy bősz erénycsősz a botjára tűz
Mert bedőltél egy szexuális hívójelnek
Piros száj és piros körmök
Pár nősténysztárnak álcázott ördög
Szemérmetlenül locsogó
Képernyőt betöltő szeméremajkak
Kíváncsi a kamera, egy tárca nélküli
Pénzügyminiszter a kurvák után kajtat
Ki van már osztva és te ki vagy már fosztva
Az életszínvonalad átlátszik rajtad

A mi királyságunk nem e világból való!
A mi királyságunk nem e világból való!
A mi királyságunk nem e világból való!
A mi királyságunk nem e világból való!


A mi királyságunk

Ez már a holnap,
A hangszórókból szólnak
A halhatatlan slágerek
"Eladó volt az egész világ."
De valahogy senki nem vette meg
Mert az a munkanélküli segély
Még nem elég ok arra, hogy megélj
Ez a végső, hatalmas árukapcsolás
Valahogy nem kellett senkinek
Sehol egy új Nietzsche, hogy istenítse
Az új unter-übermenscheket

A mi királyságunk nem e világból való!
A mi királyságunk nem e világból való!
A mi királyságunk nem e világból való!
A mi királyságunk nem e világból való!

Az átlag magyar nagyon nehezen él
Közben a zenész meg csak zenél, csak zenél
Nem izgatja az, hogy mit fog holnap enni
Nem izgatja semmi, nem izgatja semmi
Csak a hangokkal való közvetlen kapcsolat
Ugatja a Holdat és uralja a hangokat

A mi királyságunk nem e világból való!
A mi királyságunk nem e világból való!
A mi királyságunk nem e világból való!
A mi királyságunk nem e világból való!

És, bár nem ígérték, hogy lesz Isten
De mi kételkedünk a szkepszisben
személytelen ez a szemét jelen
Itt akárki akármit mondhat
"Az aranyborjú meztelen a trónon!"
De mi ne őt nézzük, mi csak
Ugassuk a Holdat!

A mi királyságunk nem e világból való!
A mi királyságunk nem e világból való!
A mi királyságunk nem e világból való!
A mi királyságunk nem e világból való!

Szerintem nem olyan nehéz belátni azt,
Hogy ahol a valódi hatalmat osztják
Ott teljesen mindegy, hogy a te nagyfaterod
Sumér volt, héber, hindu vagy osztyák
Ősök, hősök, ismerősök, és köztük te, tévelygő naiv gyermek
Egy bősz erénycsősz a botjára tűz
Mert bedőltél egy szexuális hívójelnek
Piros száj és piros körmök
Pár nősténysztárnak álcázott ördög
Szemérmetlenül locsogó
Képernyőt betöltő szeméremajkak
Kíváncsi a kamera, egy tárca nélküli
Pénzügyminiszter a kurvák után kajtat
Ki van már osztva és te ki vagy már fosztva
Az életszínvonalad átlátszik rajtad

A mi királyságunk nem e világból való!
A mi királyságunk nem e világból való!
A mi királyságunk nem e világból való!
A mi királyságunk nem e világból való!


Alszol

Alszik a szívem, alszik csak, igen-igen, alszik
Alszik csak, nem halt meg még, úgy, nem?
Alszik, csak alszik, csak alszik, csak addig,
Míg túlkerülök pár -nem pont szív- ügyemen

Ez csak egy kirándulás a kiábrándulásból
Ez csak egy óvatlan pillanat

Alszol!
Alszol!
Alszol!
Alszol!
Alszol!
Alszol!
Alszol!
Alszol!

Ábrándozol, hogy átváltozol újra
Egy másik magaddal találkozol
Egy másik magaddal, aki tudja
Hogy ábrándozol, hogy átváltozol

Ez csak egy kirándulás a kiábrándulásból
Ez csak egy óvatlan pillanat

Alszol!
Alszol!
Alszol!
Alszol!

Szikla alszik
Nyugodt, mint aki
Szilárdságát
Most alussza ki

Alszol!
Alszol!
Alszol!
Alszol!

Nem vagy elég jó, de egyszer jó leszel
Nem vagy elég, de jó, hogy nem vagy elég
Nincsenek irigyeid, nem kelt senki fel
Amikor magadhoz térni korai volna még

Ez csak egy kirándulás a kiábrándulásból
Ez csak egy óvatlan pillanat

Alszol!
Alszol!
Alszol!
Alszol!
Alszol!
Alszol!
Alszol!
Alszol!


Amiben élsz

Neked már megint volt egy abortuszod
Neked már megint volt egy trippered
Te már megint bevettél harminc Tardyl-t
Jó, veled ilyen gondok épp nincsenek...
Te soha nem voltál kisgyerek
Te már soha nem leszel felnőtt
Te mit lőttél már megint magadba
Csak hogy lásd azt az érdekes felhőt
Amiben élsz
Amiben élsz

Te már tizenhat éve semmit se tudsz
Mert nem akarsz tudni semmit
Nem nyitod ki, és nem veszed meg
Így aztán meg se rendít
Amiben élsz
Amiben élsz

Neked úgy látszik, tényleg teljesen mindegy
Hogy minek születtél újra
Vigyázol, nehogy szétpattanjon
Az illúziók finom burka
Amiben élsz
Amiben élsz

Videoklip az életed,
Túl sok benne a vágás
Veszélyes! Veszélyes! Nézd milyen éles
A kép, milyen szép ez a hányás
Amiben élsz
Amiben élsz

Te már soha nem leszel vállalkozó
Te már soha nem leszel bűvész
Csak egy trükköd van, hogy nem éget téged
A hírekben dúló tűzvész
Amiben élsz
Amiben élsz

Jól van, igazad van, én elhiszem
Hogy jobb, ha nem érint semmi sem
Maradj semmilyen, maradj csöndben
Mint az aranyhal az üveggömbben
Amiben élsz
Amiben élsz

Te olyan korban élsz e földön
Mikor már minden annyira lealjasult
Hogy már neked se lehet elég jó
Hogy már neked se elég jó
Amiben élsz
Amiben élsz


Antihitetlen RAP

Vissza idő, vissza tér, ez itt a visszatérítő
Te nem lehetsz most itt,
Mert tiltja neked a hit,
De majd csak akad egy viszonylag hitvány tanítvány,
Valaki, aki mégiscsak itt van,
Hiába kísérti őt is a hittan,
Egy illető, aki átadja az üzenetet,
Akinek a hitnél fontosabb a gyülekezet:
Ide is eljár,
Meg oda is eljár,
És ha majd ott lesz, akkor már a szája is eljár,
De akkor nehogy majd megint kiátkozz, jó?
Mert ez az egész csak pusztába kiáltott szó,
Mert szerintem
Te most puszta vagy belül,
Egy teljesen tipikus magyar ugar,
Amin ugat az elvakult becsvágy
Nekem te nem vagy most más,
Csak egy műanyag kegytárgy,
Ami hivalkodóan kelleti magát
A kirakatban, amit annyira megvet,
Neked szentesíti az eszköz a célt,
Ha magadhoz csinálhatsz általa kedvet,
Lám, a népszerűséged legelső évében
A TV-terrortól óvsz meg - a TV-ben.
De miért pont a TV-ben?
De miért pont a TV-ben?
De miért pont a TV-ben?
Na és nehogy már letold a szatyros nénit,
Mert a moziban várja az élete végit!
Addig nem túl vonzó ez a te tévhited,
Amíg az ebédjét nem te téríted,
Amíg hitetlen turkálsz a sebeiben,
Akár kezdő zsebes a zsebeiben,
Akár egy kukában a kukás,
Ez az a siker,
Ami tutira bukás,
Ő az árnyékban, te meg a napon, Tamás,
De az a Nap, az is naponta más...
Tudom, hogy megvan neked is a kereszted,
Csak mondd már meg, hogy honnan szerezted?
- Fél kiló színtiszta arany az a buzibizsu,
A Krisztus meg biztos platina rajta,
Ádáz és csalárd az a szent család,
Aminek te vagy az egyik oszlopos tagja.
Tudod, lazába' jobb azért a halandzsa
És én inkább legyek bandzsa, mint hülye,
Te meg inkább legyél narkós,
Mint ez a barkós bunkó,
Ez a pajeszos tamburmajor,
Akit a hite,
Akit a hite,
Akit a hite, az az almáspite,
Akit a hite felold a tudása alól.
Nekem az nem baj, ha nem hiszel semmiben
Nekem az elég, ha te tudsz néhány dolgot
És boldog lennék, ha pár év múlva se
Fordulna ki magadtól a gyomrod
Rajtad az álarc, és te vagy ez a jelmez
Amin látszik, hogy mennyire jól jövedelmez
A buli, a biznisz, hisz,
A buli, a biznisz, hisz,
A buli, a biznisz, hisz:
Boldogul, ugye, aki ebben hisz?
Tudod, a színvonal, az nem csak a kocsi
Meg az alpakka öltöny, öcsi!
Gyere ki a fényből!
Gyere ki a fényből!
Gyere ki a fényből!
Gyere, és nézd meg, hogy mi lett
Egy nem olyan régen még
Értelmes lényből!
És mielőtt még az agyad is ráment
Mondjál már erre a dologra ámen-t!
Gyere ki a fényből!
Gyere ki!


Apokalipszis itt és most

Minket most bezártak ide, mert mások vagyunk
Mint azok, akik ide bezártak
Őrület, őrület, de van benne rendszer
És mi majd jók leszünk egymásnak
Mi most ne törődjünk semmivel
Csak hagyjuk, hogy a nevünket üvöltsék
Gyere, bújj el velem a lépcső alá
Na látod, egyforma köztünk a különbség

Ez az őrület legjobb éjszakája
A doktorok most nem érnek rá
Ők is a nővérkékkel még utoljára
Te is gyere velem a lépcső alá

Körülöttünk dühöng az apokalipszis
De most felejtsd el, hogy otthon anyuka hisztis
Apokalipszis itt és most!

Kilincs, az nincs, de minek is lenne
Ha egyszer gumiból vannak a falak?
Amekkorát akarunk akkora a cella
És minden, ami nem kell kívül marad

Körülöttünk dühöng az apokalipszis
De most felejtsd el, hogy otthon anyuka hisztis
Apokalipszis itt és most!

El-el-el-el-elélvezzük egymást,
Bele is halnánk, ha most abba kéne hagyni
A megsemmisülésig csimpaszkodj rajtam

Reménytelen eset vagyunk, nekünk már csak annyi

De ki is akarna kigyógyulni ebből?
Ez egy egészséges betegség
Én csak tőled vagyok őrült, és minek ahhoz gyógyszer
Hogy a betegek egymást szeressék?

Holnap gyógyultan kell távoznom tőled
De biztos, hogy benyomok egy kirakatot megint
És bedobok rajta még egy kidobóembert
Csak hozzanak vissza hozzád, szokás szerint

Izgulj, vagy ne izgulj, én vissza fogok jönni hozzád
Szeretek veled a lépcső alá bújva
Hozok majd ezt-azt, ami tilos itt bent
És te mesélhetsz nekem az anyukádról újra

Amíg te dugsz, nem
Kell a Seduxen
De hogyha nem jössz,
Beveszek hármat
És hogyha rossz leszel hozzám,

Még harmincat hozzá
És akkor másmilyen
Gyönyörök várnak
De amíg te dugsz engem
Én benned bízok,
Nem a Seduxenben...

...én teljesen meg vagyok őrülve érted
Nem mehet ez így tovább
Beiratkozok Hozzád, de előbb még
Megint felgyújtom az iskolát
Nekem megvan terajtad az a bizonyos plusz
De azért nem vetem meg a szívedet sem
Csak ezt nem mesélem el az anyukámnak
Mert tartok tőle, hogy kinevetne
Neki a mindene nem ám a beatzene
Csak a Seduxen meg a Valeriána
Szerintem könnyebb lenne az élete
Ha őhozzá is valaki járna

Körülöttünk dühöng az apokalipszis
De most felejtsd el, hogy otthon anyuka hisztis
Apokalipszis itt és most!

Már vissza is jöttem, ahogy előre mondtam
Egy átgarázdálkodott éj után
Úgy tűnik, itt bent minden a régi
Csak a szalonban tört ki a klubdélután

Megnyugtató veled benyugtatózva
Egy táncmulatságban, ahol senki se lát
Elvegyülni és feloldódni
Míg dübörögnek a pszichopaták
A paták!
A pszichopaták! A paták! A paták!
A pszichopaták! A paták! A paták!

Körülöttünk dühöng az apokalipszis
De most felejtsd el, hogy otthon anyuka hisztis
Apokalipszis itt és most!

Társam a semmiben, kétfelebarátom
Veled még a szex is szexis
Nem könnyű bejutni egy zárt osztályra
De én veled leszek, akármi lesz is:
Apokalipszis itt és most!


Apokalipszis itt és most

Minket most bezártak ide, mert mások vagyunk
Mint azok, akik ide bezártak
Őrület, őrület, de van benne rendszer
És mi majd jók leszünk egymásnak
Mi most ne törődjünk semmivel
Csak hagyjuk, hogy a nevünket üvöltsék
Gyere, bújj el velem a lépcső alá
Na látod, egyforma köztünk a különbség

Ez az őrület legjobb éjszakája
A doktorok most nem érnek rá
Ők is a nővérkékkel még utoljára
Te is gyere velem a lépcső alá

Körülöttünk dühöng az apokalipszis
De most felejtsd el, hogy otthon anyuka hisztis
Apokalipszis itt és most!

Kilincs, az nincs, de minek is lenne
Ha egyszer gumiból vannak a falak?
Amekkorát akarunk akkora a cella
És minden, ami nem kell kívül marad

Körülöttünk dühöng az apokalipszis
De most felejtsd el, hogy otthon anyuka hisztis
Apokalipszis itt és most!

El-el-el-el-elélvezzük egymást,
Bele is halnánk, ha most abba kéne hagyni
A megsemmisülésig csimpaszkodj rajtam

Reménytelen eset vagyunk, nekünk már csak annyi

De ki is akarna kigyógyulni ebből?
Ez egy egészséges betegség
Én csak tőled vagyok őrült, és minek ahhoz gyógyszer
Hogy a betegek egymást szeressék?

Holnap gyógyultan kell távoznom tőled
De biztos, hogy benyomok egy kirakatot megint
És bedobok rajta még egy kidobóembert
Csak hozzanak vissza hozzád, szokás szerint

Izgulj, vagy ne izgulj, én vissza fogok jönni hozzád
Szeretek veled a lépcső alá bújva
Hozok majd ezt-azt, ami tilos itt bent
És te mesélhetsz nekem az anyukádról újra

Amíg te dugsz, nem
Kell a Seduxen
De hogyha nem jössz,
Beveszek hármat
És hogyha rossz leszel hozzám,

Még harmincat hozzá
És akkor másmilyen
Gyönyörök várnak
De amíg te dugsz engem
Én benned bízok,
Nem a Seduxenben...

...én teljesen meg vagyok őrülve érted
Nem mehet ez így tovább
Beiratkozok Hozzád, de előbb még
Megint felgyújtom az iskolát
Nekem megvan terajtad az a bizonyos plusz
De azért nem vetem meg a szívedet sem
Csak ezt nem mesélem el az anyukámnak
Mert tartok tőle, hogy kinevetne
Neki a mindene nem ám a beatzene
Csak a Seduxen meg a Valeriána
Szerintem könnyebb lenne az élete
Ha őhozzá is valaki járna

Körülöttünk dühöng az apokalipszis
De most felejtsd el, hogy otthon anyuka hisztis
Apokalipszis itt és most!

Már vissza is jöttem, ahogy előre mondtam
Egy átgarázdálkodott éj után
Úgy tűnik, itt bent minden a régi
Csak a szalonban tört ki a klubdélután

Megnyugtató veled benyugtatózva
Egy táncmulatságban, ahol senki se lát
Elvegyülni és feloldódni
Míg dübörögnek a pszichopaták
A paták!
A pszichopaták! A paták! A paták!
A pszichopaták! A paták! A paták!

Körülöttünk dühöng az apokalipszis
De most felejtsd el, hogy otthon anyuka hisztis
Apokalipszis itt és most!

Társam a semmiben, kétfelebarátom
Veled még a szex is szexis
Nem könnyű bejutni egy zárt osztályra
De én veled leszek, akármi lesz is:
Apokalipszis itt és most!


Baby, You Can

Baby, you can drive my car
Maybe, you can be a star
Baby, you can drive my car
And maybe I fuck you


Bajnok

A bajnok mit tehetett?
A bajnak elébe ment
Pedig a zsebében nem is volt más,
Csak a mágia
Csak a mágia képes...
A mágia mindenre képes!
A képes Mágia Zsebenciklopédia

Na és voltak nála még varázsigék
És hókuszpókuszok
Előtte próbák, amiket ki kell majd állnia
A fejében meg egy emlék
Arról, hogy mi volt még nemrég
Meg egy elképzelés, hogy mivé kell válnia
Nézd őt, a bajnokot, nézd meg őt
Az abszolút elszánt kezdőt!
Csak azt lesi mindig és mindenütt
Hogy te mikor leszel már felnőtt

Megszállottság a szívében
A kezében ezüstkard
Meg egy pár hamuba sült hatás
Miket a tarsolyában tart
Tartogatja őket az esetre
Ha nagyon neki lenne keseredve
Vagy, hogyha elérhetetlenül
Messzinek tűnne a part
Nézd őt, a bajnokot, nézd meg őt
Az abszolút elszánt kezdőt!
Csak azt lesi mindig és mindenütt
Hogy te mikor leszel már felnőtt

A sárkányokkal nem is lett baj
A fejeiket hullatták sorba
A forgatókönyv szerint az összeset
A körülöttük izzó porba
De aztán meglátott téged
Rájött, hogy téved
Te egy vizuális szirén vagy
Túlságosan vonzó, kikerülhetetlen
Látvány, de az árad, az nagy
- Te volnál hát az igazság?
- Mondhatom, szép kis igazság!
- Te volnál hát a jutalom?
- Mondhatom, szép kis jutalom!
Megvakultam! Páncélom vakított el
Százezer ragyogó pikkely

A bajnok mit tehetett?
A bajnak elébe ment
Pedig a zsebében nem is volt más,
Csak a mágia
Csak a mágia képes...
A mágia mindenre képes!
A képes Mágia Zsebenciklopédia
Nézd őt, a bajnokot, nézd meg őt
Az abszolút elszánt kezdőt!
Csak azt lesi mindig és mindenütt
Hogy te mikor leszel már felnőtt


Bajnok

A bajnok mit tehetett?
A bajnak elébe ment
Pedig a zsebében nem is volt más,
Csak a mágia
Csak a mágia képes...
A mágia mindenre képes!
A képes Mágia Zsebenciklopédia

Na és voltak nála még varázsigék
És hókuszpókuszok
Előtte próbák, amiket ki kell majd állnia
A fejében meg egy emlék
Arról, hogy mi volt még nemrég
Meg egy elképzelés, hogy mivé kell válnia
Nézd őt, a bajnokot, nézd meg őt
Az abszolút elszánt kezdőt!
Csak azt lesi mindig és mindenütt
Hogy te mikor leszel már felnőtt

Megszállottság a szívében
A kezében ezüstkard
Meg egy pár hamuba sült hatás
Miket a tarsolyában tart
Tartogatja őket az esetre
Ha nagyon neki lenne keseredve
Vagy, hogyha elérhetetlenül
Messzinek tűnne a part
Nézd őt, a bajnokot, nézd meg őt
Az abszolút elszánt kezdőt!
Csak azt lesi mindig és mindenütt
Hogy te mikor leszel már felnőtt

A sárkányokkal nem is lett baj
A fejeiket hullatták sorba
A forgatókönyv szerint az összeset
A körülöttük izzó porba
De aztán meglátott téged
Rájött, hogy téved
Te egy vizuális szirén vagy
Túlságosan vonzó, kikerülhetetlen
Látvány, de az árad, az nagy
- Te volnál hát az igazság?
- Mondhatom, szép kis igazság!
- Te volnál hát a jutalom?
- Mondhatom, szép kis jutalom!
Megvakultam! Páncélom vakított el
Százezer ragyogó pikkely

A bajnok mit tehetett?
A bajnak elébe ment
Pedig a zsebében nem is volt más,
Csak a mágia
Csak a mágia képes...
A mágia mindenre képes!
A képes Mágia Zsebenciklopédia
Nézd őt, a bajnokot, nézd meg őt
Az abszolút elszánt kezdőt!
Csak azt lesi mindig és mindenütt
Hogy te mikor leszel már felnőtt


Bár, ez csak egy bár!

Ezen a helyen soha sincs balhé
Ez a hely egy nyugodt hely
Itt fölösleges a majré
Itt mindig megjön a szajré
És itt mindenki mindig
Összejön mindenkivel
Bár ez csak egy bár...

Ide éjszakai emberek járnak
A sorsuk is csak éjszakai sors
Ez a szerepe egy éjszakai bárnak
Itt mindenki másnapos minden másnap
Csak a csapos nem másnapos
Bár ez csak egy bár...

Ez egy nyugodt hely nyugodt napja
Ez most egy nyugodt éjszaka
Most mindenki ott folytatja
Ahol reggel abbahagyta
Ma mindenki nyugodt, derűs és laza
Bár ez csak egy bár...

Ide éjszakai emberek járnak
A sorsuk is csak éjszakai sors
Ez a szerepe egy éjszakai bárnak
Itt mindenki másnapos minden másnap
Csak a csapos nem másnapos
Bár ez csak egy bár...

Ezen a helyen soha sincs balhé
Ez a hely egy nyugodt hely
Itt fölösleges a majré
Itt mindig megjön a szajré
És itt mindenki mindig
Összejön mindenkivel
Bár ez csak egy bár...


Belépek egy helyre

Aztán vannak modernebb dolgok, miközben ezek is balladák.
Gyors és kietlen történetek, mindet az idő hatja át.

Belépek egy helyre, látom, hogy nincsen hely
Ilyen nap ez, nyilván így járok mindennel
Leülök melléd, félre az illemmel
Nincsen cigid se? Ilyen csak ez a nap

Nem baj, de egy kávét hozass ki, megkérlek
Pénztárcám sincsen, de ne szólíts testvérnek
Ne téríts, fáradt vagyok, hogy megtérjek
Máshol meg nincs hely, ilyen csak ez a nap

Beszéljünk másról, filmekről, képekről
Csak jelenségekről, semmit a lényegről
Na végre csend van, hol vagyok én ettől?
Máshol meg nincs hely, ilyen csak ez a nap

Beszakad a csend érzékeny membránja
Leszakad az ég, de senki nem bánja
Szakad az a eső, úgy látszik, ezt várta
Mindenki, végig ettől volt ideges

Fedett terasz, mégis ömlik az asztalra
Csak amit akar, a pincér csak azt hallja
Végre hoz egy rongyot, tócsánkat felnyalja
"Hova lesz a kávé?" Szólok, hogy ide lesz

"Elromlott a gép." Sajnálja őszintén
Hazudik, még szép, na erre én szintén
Azt hazudom, nem baj, már nem is kívánom
Nem csak a kávét bírom a világon

Átülök végre egy másik asztalhoz
Úgy látszik, rám ma minden csak bajt hoz
Kajálnak, kínálnak, kajánul sajnálnak
Csupa rossz gesztus, csupa rossz ajánlat

Kimegyek a képből, állok a járdámon
Kanális mellett a csikkeket számlálom
Kifordul az ernyőm, ez tényleg rémálom
Csontig beáztam, ilyen csak ez a nap

Leszólítasz végre, azt mondod, felismersz
Veszélyes az arcod, lehet, hogy meg is versz
Rám férne különben, amilyen ez a nap
Jöhettél volna egy kicsit már hamarabb


Belépek egy helyre

Aztán vannak modernebb dolgok, miközben ezek is balladák.
Gyors és kietlen történetek, mindet az idő hatja át.

Belépek egy helyre, látom, hogy nincsen hely
Ilyen nap ez, nyilván így járok mindennel
Leülök melléd, félre az illemmel
Nincsen cigid se? Ilyen csak ez a nap

Nem baj, de egy kávét hozass ki, megkérlek
Pénztárcám sincsen, de ne szólíts testvérnek
Ne téríts, fáradt vagyok, hogy megtérjek
Máshol meg nincs hely, ilyen csak ez a nap

Beszéljünk másról, filmekről, képekről
Csak jelenségekről, semmit a lényegről
Na végre csend van, hol vagyok én ettől?
Máshol meg nincs hely, ilyen csak ez a nap

Beszakad a csend érzékeny membránja
Leszakad az ég, de senki nem bánja
Szakad az a eső, úgy látszik, ezt várta
Mindenki, végig ettől volt ideges

Fedett terasz, mégis ömlik az asztalra
Csak amit akar, a pincér csak azt hallja
Végre hoz egy rongyot, tócsánkat felnyalja
"Hova lesz a kávé?" Szólok, hogy ide lesz

"Elromlott a gép." Sajnálja őszintén
Hazudik, még szép, na erre én szintén
Azt hazudom, nem baj, már nem is kívánom
Nem csak a kávét bírom a világon

Átülök végre egy másik asztalhoz
Úgy látszik, rám ma minden csak bajt hoz
Kajálnak, kínálnak, kajánul sajnálnak
Csupa rossz gesztus, csupa rossz ajánlat

Kimegyek a képből, állok a járdámon
Kanális mellett a csikkeket számlálom
Kifordul az ernyőm, ez tényleg rémálom
Csontig beáztam, ilyen csak ez a nap

Leszólítasz végre, azt mondod, felismersz
Veszélyes az arcod, lehet, hogy meg is versz
Rám férne különben, amilyen ez a nap
Jöhettél volna egy kicsit már hamarabb


Bipsó

Nem jut az eszembe
Hogy te mit is dolgozol
Abban a diszkontban
Vagy bip-bip-sóban, vagy hol

Pedig, mintha mondtad volna
Pedig, mintha mondtad volna
Pedig, mintha mondtad volna
Pedig, mintha mondtad volna

Ezzel a testtel
Futhatnál nekem
Egy teljesen nyerő
Tuti jó helyen
Egy ilyen kaliberű asszony
Az első lehetne a placcon

Úgyhogy:
Nem jut az eszembe
Hogy te minek is dolgozol
Abban a diszkóban
Vagy diszkontban
Vagy bisztróban
Vagy bip-sóban, vagy hol

Pedig, mintha mondtad volna
Pedig, mintha mondtad volna
Pedig, mintha mondtad volna
Pedig, mintha mondtad volna


Bocs

Bocs, hogy az egyszerű, szürke,
Szabályos szabású nadrágomnak dupla az éle
De kérdezd már te is azt az egyszerű vasalónőt
Hogy ő most tényleg él-e?

Tudod, megkérném én is néha azt az asszonyt
Ha nem volna ott az a gyerek
Hogy engedje már meg, hogy egyszerű narkós
Vagy alkoholista legyek

Csak van törvény, és az mérvadó:
Hogy él-él-él-él-él a gonosz és él a jó

Bocs, én már majdnem mindent kipróbáltam
S amit csak majdnem, azt majd nem kéne neked se
Az téged is teljesen kipróbálna
Az már több, mint egy tripla kelepce

Bocs, hogy te életképes vagy,
De az élet képes, és rácáfol erre
Kapásból nem fáj a fejed és nem szól a szád
De akkor mér' van szükség szájra meg fejre?

Mert van törvény, és az mérvadó
Hogy él-él-él-él-él a gonosz és él a jó!

Nagyjából mindenből elég egy halálos adag
És azt meg is hozza a Télapó
A kívánságodat majd meghallja valaki
Aki néha gonosz, és még jó, ha néha jó

Bocs, de az eszméidből eszmélj már föl
Mert nincs már olyan eszme, ami még ne járt volna le
Csak egy csoda segíthet, de csoda lenne az is
Ha még sikerülne megtörténnie

Mondjuk, ha egyszer csak eltűnne az egyszerű, szürke
Nadrágomból az egyik él
Az bizonyíték volna, hogy termel a gonosz
De közben azért a jó is él

Mert van törvény, és az mérvadó:
Hogy él a gonosz és él a jó
Van törvény, és az mérvadó:
Hogy él-él-él-él-él a gonosz és él a jó


Bocs

Bocs, hogy az egyszerű, szürke,
Szabályos szabású nadrágomnak dupla az éle
De kérdezd már te is azt az egyszerű vasalónőt
Hogy ő most tényleg él-e?

Tudod, megkérném én is néha azt az asszonyt
Ha nem volna ott az a gyerek
Hogy engedje már meg, hogy egyszerű narkós
Vagy alkoholista legyek

Csak van törvény, és az mérvadó:
Hogy él-él-él-él-él a gonosz és él a jó

Bocs, én már majdnem mindent kipróbáltam
S amit csak majdnem, azt majd nem kéne neked se
Az téged is teljesen kipróbálna
Az már több, mint egy tripla kelepce

Bocs, hogy te életképes vagy,
De az élet képes, és rácáfol erre
Kapásból nem fáj a fejed és nem szól a szád
De akkor mér' van szükség szájra meg fejre?

Mert van törvény, és az mérvadó
Hogy él-él-él-él-él a gonosz és él a jó!

Nagyjából mindenből elég egy halálos adag
És azt meg is hozza a Télapó
A kívánságodat majd meghallja valaki
Aki néha gonosz, és még jó, ha néha jó

Bocs, de az eszméidből eszmélj már föl
Mert nincs már olyan eszme, ami még ne járt volna le
Csak egy csoda segíthet, de csoda lenne az is
Ha még sikerülne megtörténnie

Mondjuk, ha egyszer csak eltűnne az egyszerű, szürke
Nadrágomból az egyik él
Az bizonyíték volna, hogy termel a gonosz
De közben azért a jó is él

Mert van törvény, és az mérvadó:
Hogy él a gonosz és él a jó
Van törvény, és az mérvadó:
Hogy él-él-él-él-él a gonosz és él a jó


Bocs

Bocs, hogy az egyszerű, szürke,
Szabályos szabású nadrágomnak dupla az éle
De kérdezd már te is azt az egyszerű vasalónőt
Hogy ő most tényleg él-e?

Tudod, megkérném én is néha azt az asszonyt
Ha nem volna ott az a gyerek
Hogy engedje már meg, hogy egyszerű narkós
Vagy alkoholista legyek

Csak van törvény, és az mérvadó:
Hogy él-él-él-él-él a gonosz és él a jó

Bocs, én már majdnem mindent kipróbáltam
S amit csak majdnem, azt majd nem kéne neked se
Az téged is teljesen kipróbálna
Az már több, mint egy tripla kelepce

Bocs, hogy te életképes vagy,
De az élet képes, és rácáfol erre
Kapásból nem fáj a fejed és nem szól a szád
De akkor mér' van szükség szájra meg fejre?

Mert van törvény, és az mérvadó
Hogy él-él-él-él-él a gonosz és él a jó!

Nagyjából mindenből elég egy halálos adag
És azt meg is hozza a Télapó
A kívánságodat majd meghallja valaki
Aki néha gonosz, és még jó, ha néha jó

Bocs, de az eszméidből eszmélj már föl
Mert nincs már olyan eszme, ami még ne járt volna le
Csak egy csoda segíthet, de csoda lenne az is
Ha még sikerülne megtörténnie

Mondjuk, ha egyszer csak eltűnne az egyszerű, szürke
Nadrágomból az egyik él
Az bizonyíték volna, hogy termel a gonosz
De közben azért a jó is él

Mert van törvény, és az mérvadó:
Hogy él a gonosz és él a jó
Van törvény, és az mérvadó:
Hogy él-él-él-él-él a gonosz és él a jó


Böfögés

Ööö... bocs.


Csak arra volt jó

Behunyja a szemét
És hallgatja a zenét
Aztán zavarba ejt
Rád veti a tekintetét
Elég, elég, eléget
Nem bírod ezt a tekintetet
Fölperzseli a gerincedet
Tűz az agyadtól a pöcsödig
Most kéne írnod egy szimfóniát
De te megint csak elszívsz egyet
'Papapapamm' - és ez ma már megint az ötödik

Ez az éjszaka csak arra volt jó
Csak arra volt jó, hogy megálmodd
Megint egy démon! Egy démon!
Egy démont kellett találnod

Nemakarásnak nyögés a vége:
Uhh! Uhh! Uhh! Uhh!
Matathatsz rajta... Most akarja vagy hagyja?
Uhh! Uhh! Uhh! Uhh!

Hozzányúlsz, mintha magadhoz nyúlnál
Azt hiszed, azt akarja, hogy szeresd
Fogalmad sincs, hogy mit keresel
De azt tudod, hogy merre keresd
Matathatsz rajta, most akarja vagy hagyja
Megy minden gombnyomásra
Jó vagy, de nem vagy tökéletes
Örökre el vagy nála ásva

Ez az éjszaka csak arra volt jó
Csak arra volt jó, hogy megálmodd
Megint egy démon! Egy démon!
Egy démont kellett találnod

Nemakarásnak nyögés a vége:
Uhh! Uhh! Uhh! Uhh!
Matathatsz rajta, most akarja vagy hagyja?
Uhh! Uhh! Uhh! Uhh!

Uccu neki, vesd le magad!
Nem marad más csak a kalap!
Lóg a lelked foszlányokban
Csalódtál a rosszlányokban

Még itt van, de már hiányzik
Áttetsző lett és átnéz rajtad
Megvolt, de valami hibádzik
Már fogalmad sincs, hogy mért akartad

Ez az éjszaka csak arra volt jó
Csak arra volt jó, hogy megálmodd
Megint egy démon! Egy démon!
Egy démont kellett találnod


Csupa hús - hűha!

Csupa hús és vér vagyok
Nem egy legenda
Te is eljöhetnél
Velem, ha...

Csupa hú! Csupa hűha!


Diszkóbaleset

Azért van ez az ünnep
Hogy elégtételt vegyél
Hogy előre bosszút állj
A halálodért

A pusztulásból elmenekülsz
Női öblökben rejtőzöl el
Ogygián egy vad orgián
Elégtételt veszel

Calypso húsa finom és édes
És lenyűgözően énekel
Mielőtt Poszeidón rád találna
Elégtételt veszel

A véredben jó sok a fügebor
A gondjaid már nem érnek el
A disznókat őrzik a disznók, és te
Elégtételt veszel...

Ennek a cabrio-nak a szélvédőjén
Vízfestékkel van a világ
Az erő veled van, az energiamámor
Valami mássá alakít át
Olyan egyszerű gép vagy, katatón matatod
Magadon a gombokat
Állj meg, feladom, a műszerfaladon
Nem megy át a gondolat

Ezerrel tépi a szél a rongyaidat
A hajadról hol a zselé?
Téged most éppen megöl ez az Ez a divat
A disz-kó-ból hazafelé

Anyád kurva, apád iszik
Az iskolád meg egy drogfészek
A sarkon a díler a bátyád, akit
Megfizetnek a csempészek
A lelkedet sűrűn tesztelik
A testedbe verik a lelket
Már halálra vertek, de azt ígérik
Hogy ez még csak a kezdet

Ezerrel tépi a szél a rongyaidat
A hajadról hol a zselé?
Téged most éppen megöl ez az Ez a divat
A disz-kó-ból hazafelé

Úgy érzed, mióta rákaptál
Jobban haladsz az átlagnál
Hogy van egy szolgád, pedig lehet, hogy mégse:
Hogy a halál az életed tévedése.
Azt mutatja a statisztika
Hogy nincs esélyed. Nincs esélyed!
Nagyon buta a statisztika
De mégse téved. Mégse téved!

Ezerrel tépi a szél a rongyaidat
A hajadról hol a zselé?
Téged most éppen megöl ez az Ez a divat
A disz-kó-ból hazafelé


Egy vagy egy se

Hogy van-e Isten vagy nincsen,
Hogy te hiszel vagy nem hiszel benne,
Az mindegy, de az életed arra van,
Hogy úgy éld le, mintha lenne.

Egy az Isten, vagy egy sem.

De azért mindenki szeresse.
Lépj be úgy, mintha bent volna,
Ha netán belépsz egy templomba.

Te csak iszol és zabálsz és kefélsz,
Csoda, hogy az ajtón még beférsz.
Az lesz majd a katasztrófa,
Ha nem bír el az akasztófa.
Az a napi négy-öt-hat karambol
Már neked is sok a kalandból.

Miért iszol szomjúságot?
Éhséget, mondd, miért eszel?

Én nem akarom tudni, hogy mit keresek,
Mert ha tudom, akkor nem találom meg.
Én nem akarom tudni, hogy mit akarok,
Mert ha tudom, akkor semmit nem kapok.
Én nem akarom tudni, hogy mit szeretek,
Mert ha tudom, akkor nem ismerem meg.

Kicsi az ember, ha térdepel,
Sokféle isten érdekel,
Többnyire meg is érdemlik,
Megbocsátják, ha nincsen mit.
Letérdelsz és imádkozol,
Mert áhítatba estél.
Letérdelsz és imádkozol,
Hogy áhítatba ess.
Majd átitat az áhítat,
Keresned fölösleges!

Én nem akarom tudni, hogy mit keresek,
Mert ha tudom, akkor nem találom meg.
Én nem akarom tudni, hogy mit akarok,
Mert ha tudom, akkor semmit nem kapok.
Én nem akarom tudni, hogy mit szeretek,
Mert ha tudom, akkor nem ismerem meg.

Neked jól állna, ha lenne!
- nekem jó lenne, ha állna.
Elnézlek, ahogy előttem térdelsz,
Ez minden férfi álma.
Még egyszer elmegyek,
Mielőtt elmegyek,
Te meg kelj föl és járj egyet a parton!
Szevasztok lányok, én már üdvözültem,
És magamat ehhöz is tartom.

Én nem akarom tudni, hogy mit keresek,
Mert ha tudom, akkor nem találom meg.
Én nem akarom tudni, hogy mit akarok,
Mert ha tudom, akkor semmit nem kapok.
Én nem akarom tudni, hogy mit szeretek,
Mert ha tudom, akkor nem ismerem meg.


Egy vagy egy se

Hogy van-e Isten vagy nincsen,
Hogy te hiszel vagy nem hiszel benne,
Az mindegy, de az életed arra van,
Hogy úgy éld le, mintha lenne.

Egy az Isten, vagy egy sem.

De azért mindenki szeresse.
Lépj be úgy, mintha bent volna,
Ha netán belépsz egy templomba.

Te csak iszol és zabálsz és kefélsz,
Csoda, hogy az ajtón még beférsz.
Az lesz majd a katasztrófa,
Ha nem bír el az akasztófa.
Az a napi négy-öt-hat karambol
Már neked is sok a kalandból.

Miért iszol szomjúságot?
Éhséget, mondd, miért eszel?

Én nem akarom tudni, hogy mit keresek,
Mert ha tudom, akkor nem találom meg.
Én nem akarom tudni, hogy mit akarok,
Mert ha tudom, akkor semmit nem kapok.
Én nem akarom tudni, hogy mit szeretek,
Mert ha tudom, akkor nem ismerem meg.

Kicsi az ember, ha térdepel,
Sokféle isten érdekel,
Többnyire meg is érdemlik,
Megbocsátják, ha nincsen mit.
Letérdelsz és imádkozol,
Mert áhítatba estél.
Letérdelsz és imádkozol,
Hogy áhítatba ess.
Majd átitat az áhítat,
Keresned fölösleges!

Én nem akarom tudni, hogy mit keresek,
Mert ha tudom, akkor nem találom meg.
Én nem akarom tudni, hogy mit akarok,
Mert ha tudom, akkor semmit nem kapok.
Én nem akarom tudni, hogy mit szeretek,
Mert ha tudom, akkor nem ismerem meg.

Neked jól állna, ha lenne!
- nekem jó lenne, ha állna.
Elnézlek, ahogy előttem térdelsz,
Ez minden férfi álma.
Még egyszer elmegyek,
Mielőtt elmegyek,
Te meg kelj föl és járj egyet a parton!
Szevasztok lányok, én már üdvözültem,
És magamat ehhöz is tartom.

Én nem akarom tudni, hogy mit keresek,
Mert ha tudom, akkor nem találom meg.
Én nem akarom tudni, hogy mit akarok,
Mert ha tudom, akkor semmit nem kapok.
Én nem akarom tudni, hogy mit szeretek,
Mert ha tudom, akkor nem ismerem meg.


Éjkirálynő

Ma nappal jött az Éjkirálynő.
Rafinált páncélja végig nyitva.
Feledékeny? Vagy engedékeny.
Tény, hogy kilátszik minden titka,
Minden, mi eddig szégyellve volt,
Lezserül szemem elé tárva,
És ami szememet hívta,
Csak most kezemet hívja, hogy bejárjam.
Ezeket én mind szeretem.
Mindent, mi nem olyan feszes.
Öreg és laza táncos vagyok,
Királynő, most ne Te vezess!
Most csak hagyd, hogy hagyjam magam.
Hogy vigyenek a vonalak.
Most én mesélek, Seherezádé.
Mindig élve akartalak.
Ezeket én mind szeretem,
Luxusból nőtt kis kappan-hájad
S a kiütköző ereken
Mint térképen a magyarázat,
Hogy: 'erre-erre',
S így tovább végig a titkos helyeken,
Kijárom, mint egy iskolát.
Ezeket én mind szeretem,
S azt hiszem, kezdem érteni,
Miről szól ez a labirintus.
Pokoli sötét ez a nő, de száz tonna
És vitamindús a hús.
Én mind a százat akarom,
És valamennyi vitamin jó.
Bírom, hogy súlyos ez a nő,
De kecses, akár a flamingó.
Még egy esély a túlélésre.
Ez szex. A szellem fürdőszobája,
Én az egészet akarom és az nyeri el, aki kivárja.
Koromban az ember már tudja,
Mit rejteget a női páncél
Hibátlan test, sebzetlen lélek,
Már rég nem lehet igazán cél.

Jó, hogy eljöttél Éjkirálynő.
Jó így, és muszáj, hogy szeress.
Jó, hogy zilált a ruha rajtad:
Így tökéletes. És végleges.


Elmaradott ország

Elmaradott ország
De boldogok a lelki szegények
Primitív szintetizátor
Primitív számítógépek

Atlantisz felbukkan újra
Ez már a negyedik világ
Mindenki halálosan unja
Senki sem vészelheti át

Ez már az ötödik korszak
A legeslegújabb kor
Ikarusz lezuhan újra
Mindegy, mikor és hol

Megépül Bábel, de néhány
Tiszta lélek megszabadul
Számító primitív gép vagy
Nem éltél ártatlanul

Elmaradott ország
Itt elmaradott emberek élnek
Primitív számítógépek
Boldogok, de lelki szegények


Előlről

Sem a talpmasszázs, sem az agykontroll
Sem a szex, sem a drogs, sem a rock-and-roll
Sem a lemondás a rangodról
Sem a nagy ugrás a gangodról
Az ablakból, a hídról, a tetőről
Csak kezdheted újra elölről, elölről

Sem a túladagolt látvány
Sem a fogalmad, az a halvány
Sem az összeszabdalt erek
Sem az az elkapartatott gyerek
Minden menekülés csak felőröl
És kezdheted újra elölről, elölről, elölről

Sem a mágia, sem a mánia
Sem az ájulás, sem az árulás
Sem az, ha okos vagy, sem az, ha ostoba
Sem az az édes, sem az a mostoha
Sem a méreg, sem a féreg
Addig úgyse lesz porrá a lényeg
Ezt nem oldhatod meg erőből
Csak kezdheted újra elölről, elölről

A házi feladatot le kell tudni
Addig tilos a foci a csillagközi térben
Felhőpárnán úgysem pihenhetsz
Amíg egyszer csak nem találod magad ébren
A becsvágyad amíg előtör
Csak kezdheted újra elölről, elölről


Előlröl

Sem a talpmasszázs, sem az agykontroll
Sem a szex, sem a drogs, sem a rock-and-roll
Sem a lemondás a rangodról
Sem a nagy ugrás a gangodról
Az ablakból, a hídról, a tetőről
Csak kezdheted újra elölről, elölről

Sem a túladagolt látvány
Sem a fogalmad, az a halvány
Sem az összeszabdalt erek
Sem az az elkapartatott gyerek
Minden menekülés csak felőröl
És kezdheted újra elölről, elölről, elölről

Sem a mágia, sem a mánia
Sem az ájulás, sem az árulás
Sem az, ha okos vagy, sem az, ha ostoba
Sem az az édes, sem az a mostoha
Sem a méreg, sem a féreg
Addig úgyse lesz porrá a lényeg
Ezt nem oldhatod meg erőből
Csak kezdheted újra elölről, elölről

A házi feladatot le kell tudni
Addig tilos a foci a csillagközi térben
Felhőpárnán úgysem pihenhetsz
Amíg egyszer csak nem találod magad ébren
A becsvágyad amíg előtör
Csak kezdheted újra elölről, elölről


Ennyi

Elmegyek, elmegyek
Hosszú útra megyek
Hosszú út porából
Köpönyeget veszek
Fúdd el, jó szél, fúdd el
Hosszú útnak porát
Hosszú útnak porát
Az én szívem búját

Ez a felszabadult ország
Ahol élünk
Ez az ország
Annyira depressziós
A jövője
Annyira bizonytalan
Hogy lesütött szemmel
Jár itt a jós
Ameddig engedik még
Hogy legyen itt ég
A csillagok
Valahogy álljanak
Az előjelek
Valamit jelentsenek
Az ábrák
A jövőnkké váljanak
Ennyi

Sem az indulatok
Sem az események
Nem ragadhatnak el engem el
Lecsukom a szemem
Hogy világot lássak
Megadom magam
Egy látomásnak
Én vagyok a hírnök
Én vagyok a hír
Mindegy, hogy ki szeret
De ért, aki érteni bír
Ennyi

Tízmillió playboy
A nemzeti téboly ünnepén
Fanatikus forgatag
És egyre kevésbé félek én
Mindenki annyira komor
Lehet, hogy ez már a nyomor?
Tele vannak boltok
Mégse lehetek boldog
Ennyi

Én hagyom, hogy a csajom
Azt csináljon, amit akar velem
Én folyton élvezek, de közben
A halálomat is kitervelem
Én tudatosan vagyok ösztönös
És befon a reform, ha hagyom
És mindent szabad
Csak semmit sem lehet
Amit akarok
Azt csinál velem a csajom
Ennyi

Elmegyek, elmegyek
Hosszú útra megyek...
Ennyi


Ennyi

Elmegyek, elmegyek
Hosszú útra megyek
Hosszú út porából
Köpönyeget veszek
Fúdd el, jó szél, fúdd el
Hosszú útnak porát
Hosszú útnak porát
Az én szívem búját

Ez a felszabadult ország
Ahol élünk
Ez az ország
Annyira depressziós
A jövője
Annyira bizonytalan
Hogy lesütött szemmel
Jár itt a jós
Ameddig engedik még
Hogy legyen itt ég
A csillagok
Valahogy álljanak
Az előjelek
Valamit jelentsenek
Az ábrák
A jövőnkké váljanak
Ennyi

Sem az indulatok
Sem az események
Nem ragadhatnak el engem el
Lecsukom a szemem
Hogy világot lássak
Megadom magam
Egy látomásnak
Én vagyok a hírnök
Én vagyok a hír
Mindegy, hogy ki szeret
De ért, aki érteni bír
Ennyi

Tízmillió playboy
A nemzeti téboly ünnepén
Fanatikus forgatag
És egyre kevésbé félek én
Mindenki annyira komor
Lehet, hogy ez már a nyomor?
Tele vannak boltok
Mégse lehetek boldog
Ennyi

Én hagyom, hogy a csajom
Azt csináljon, amit akar velem
Én folyton élvezek, de közben
A halálomat is kitervelem
Én tudatosan vagyok ösztönös
És befon a reform, ha hagyom
És mindent szabad
Csak semmit sem lehet
Amit akarok
Azt csinál velem a csajom
Ennyi

Elmegyek, elmegyek
Hosszú útra megyek...
Ennyi


Ez a papír mindent kibír

Ez a papír mindent kibír
Lehet, hogy ez nem is papír
Kapjuk be, és szálljunk tőle el
Oda, hol nem mérgezett a fej

Na, szép ez az egész

Legyen a tiéd vagy legyen az enyém
Szedjük szét és rakjuk össze újra
Ennyi volt a nagy titok
Látod
Erre is jó egy kurva meg egy hulla
Szép, szép ez az egész
Szép vagy, ha hallgatsz
És szép vagy, ha dadogsz
Szép ez a csúnya ruha rajtad
Szép emlék leszel
Csak egy kicsit paradox

Szedjük szét és rakjuk össze újra
Fordítsuk meg, hogy menjen el
Javítsuk meg
És felejtsük rögtön el
Hogy ez a sok
Kis piros gomb itt mire kell

Üres a kastély megannyi terme
Megrohad a fákon a banán
Nevetve járnak az utcán
János és Péter
Nem boldogok
De Miska se, nem ám

Hogy is mondják ezt angolul?
Ja persze
Szóval az volna a spleen
Te kis japán tyúk
Én meg egy kis vörös kakas
Te keleti nőstény
Én meg nyugati hím

Szép, szép ez az egész
Szép az, ha hallgatsz
És szép az, ha nyafogsz
Szép ez a kis ruha rajtad
Szép emlék leszel
Csak egy kicsit paradox


Fűtől, füsttől

Fűtől, füsttől
Óvj meg minket
Add, hogy a mámor
Jöjjön magától
Add, hogy az agyban
Nagyban nőjön
A boldogság
A bal féltekén
Add, hogy tudjuk
Boldog idő jön
Add, hogy a fű
Az égig nőjön
Add, hogy ne kelljen
Leszednünk
Ne kelljen
Felaprítanunk
Kiszárítanunk
Finomítanunk
Dohánnyal kevernünk
Bágyadtan hevernünk
Add, hogy ne kelljen
Leszednünk
Utóvégre
Ártalmas
Az egészségre
S üldözi még
A rendőrség is
A fogyasztását
De elfogy mégis
Mert a repülés
Életforma
Papírrepülővel
Még szebb volna...

Ám, hogyha nem megy
Ha magától nem jön mégse
Erre a szellemi
És lelki éhínségre
Adj nekünk legalább
Bő termést!


Gyere, gyorsan

Gyere, gyorsan ölj meg
És hamar töröld meg a kést
Úgy, mintha mi sem
Lenne a szívem helyén
Tudod, úgy is érzem
Néha már, hogy nincs
Nincs is szívem, szegény
És nem is tudom, hogy pont
Mi volt az "i" betűn az a pont
Amitől egyszer csak végleg
Több lett az örömnél a gond.

Tudod megviselte kissé őt az élet
Megunt egy részletet, meg az egészet
Valamit látott, vagy valami átsuhant rajta
Amitől megkívánta ő az elmúlást.

Csak egy villanás egy pillanat csupán
Ennyi az egész
Enélkül nehéz nagyon
Mikor a szenvedésből
Élvezés lesz
Nem csak egy szeméthalom
De ahogy általában volt,
Ott semmit meg nem old
Ha fel is tűnik néha
Egy apró fényfolt.

Bár akadt azért pár pompás ellenpélda
Az átlagosnál jobban érezte magát néha
Sőt, megdicsőült néhány villanásban
De viszont ezek csak nagyon ritkán jöttek el.

Gyere, gyorsan ölj meg
És hamar töröld meg a kést
Úgy, mintha mi sem
Lenne a szívem helyén
Tudod, úgy is érzem
Néha már, hogy nincs.


Gyors, mint a sors

Gyors, mint a sors
És pontos
Mint egy gondos orvos
Aljas és ambiciózus
Neki aztán minden mindegy
Legyen az szex, vagy biznisz
Ő nem a Jézus, ő egy krőzus

Úgy érzed, mintha végzet
Vagy angyal sújtott volna rád
Reszketsz
És porszemnek érzed magad
Megsemmisít végleg
Jogos bosszúnak véled
Azt hiszed
Neki még ezt is szabad
Elege van már, elege van már
Elege van már belőled
Elege van már

Hideg, mint a vér
Ha megfagyott, ha végetért
A játék
Hogyha megtalált téged
Neki aztán tényleg mindegy
Akarod, vagy várnál kissé
Ő nem egy haver, ő a végzet
Elege van már, elege van már
Elege van már belőled
Elege van már

Rossz jel, hogyha átszalad
És baljós, hogyha ott marad
Sötétben fekete minden
Ennél rosszabb nem lehet már
Jobb pedig nem lesz úgyse
Naná, hogy értelme sincsen
Elege van már, elege van már
Elege van már belőled
Elege van már

Te nem tudod, milyen zord éj van
A lelkekben egy bordélyban


Ha

Tudom, hogy eljöttél
Tudom, hogy itt vagy
Valahol a fényeken túl
Tudom, ha ismernélek
Megőrülnék érted
Tudom, hogy tökéletes a tested
És hibátlan a lelked is
De te magadat mégis
Nyomoréknak érzed
Tudom, hogy lehallgatod néha
A telefonodat
De nincs benne semmi érdekes
Tudom, a tükörbe nézel
És ott se látsz semmit
De én nem akarom hagyni
Hogy megint kétségbe ess

Rádióaktív rádió
Tévé, hülye tévé
A napjaid megint összeállnak
Egy elhomályosult évvé
Nem élhetsz az emlékeidből
Mert nem történt veled semmi sem
Azt hazudnak neked, amit akarnak
Nem lenni nem jó
De nem jobb lenni sem

Ha előrelátó csecsemő lettél volna
Felkötöd magad a köldökzsinórodra 2x

De te megszülettél
És nem vagy se hülye, se vak
Ha már itt vagy
Ne hagyd, hogy leállítsanak!

Ha nem akarod hallani azt, aki oktat
Mert véletlenül tudod
Hogy egy utolsó szemét
Ha azt gondolod róla
Hogy pofázhat és szophat
Fogd be a füledet
Vagy hallgasd ezt a zenét
Ha eleged van abból
Hogy senki se tudja
Hogy mit kellene csinálnod
Hogy jobb legyen a kedved
Mégis mindenki okos
Mert azt hiszi magáról
Fogd be a füledet
És hallgasd meg a csendet
Ha zavarni akarnak a depressziódban
Ha meg akarják mondani
Hogy mikor hova állj
Fogd be a füledet
Hallgasd meg a csendet
És ha szét akarják törni
Üvöltsél, hogy fáj!

Fáj!

Ha megkérdezik tőled
Hogy hova-hova-hova
És te nem akarod tudni
Vagy nem tudod a választ
Fogd be a füledet
Csukd be a szemedet
Távolíts el mindent
Ami erőszakot áraszt
Ha össze-vissza tapogatnak
Kíváncsi kezek
Mert nem tudják
Hogy téged simogatni kell
Robbantsd ki magadat
Élvezd az agyadat
Veszítsd el a tested
És csak befelé figyelj
Ha játszani szeretnél a játékaiddal
De azt látod
Hogy mindegyiket tönkretették végleg
Találj ki újakat, szopjad az ujjadat
Rugdoss és üvölts
És ne őrülj meg, kérlek!

Fáj!

Ha előrelátó csecsemő lettél volna
Felkötöd magad a köldökzsinórodra

De te megszülettél
És nem vagy se hülye, se vak
Ha már itt vagy
Ne hagyd, hogy leállítsanak!

Na, te csak ne vedd el tőlem azt
Ami az enyém
Na, vedd le azt a konyhakést
Az ereidről, kérlek!
Ha vérbe fagyva talállak
Az ábrándjaim helyén
Én megutálom magamat
De megutállak téged is
Na, csinálj szépen valamit
Kösd le gyorsan magadat
Nyúlj inkább a bugyidba
Vagy írj te is egy verset
Nekem nem jó érzés az
Hogy te ott térdig hugyos budikba'
Egy konyhakéssel nyiszáljad
A halhatatlan lelked!

Fáj!

Ha előrelátó csecsemő lettél volna
Felkötöd magad a köldökzsinórodra

De te megszülettél
És nem vagy se hülye, se vak
Ha már itt vagy
Ne hagyd, hogy leállítsanak!

Na látod
Túl vagy az egészen és itt vagyunk
Egészen egészben, egészen közel
És hogy te kizuhanj a képből
Amíg engem egy gépből
Hallgatsz, azt felejtsd el
Tudod te is simogatni magadat
És élvezni az agyadat
Neked használ az is, ami árt
És nagyon okosan tetted
Hogy elhoztad a tested
Mert tudod
Hogy nekem szükségem van rád!


Ha előrelátó csecsemő lettél volna

Tudom, hogy eljöttél
Tudom, hogy itt vagy
Valahol a fényeken túl
Tudom, ha ismernélek
Megőrülnék érted
Tudom, hogy tökéletes a tested
És hibátlan a lelked is
De te magadat mégis
Nyomoréknak érzed
Tudom, hogy lehallgatod néha
A telefonodat
De nincs benne semmi érdekes
Tudom, a tükörbe nézel
És ott se látsz semmit
De én nem akarom hagyni
Hogy megint kétségbe ess

Rádióaktív rádió
Tévé, hülye tévé
A napjaid megint összeállnak
Egy elhomályosult évvé
Nem élhetsz az emlékeidből
Mert nem történt veled semmi sem
Azt hazudnak neked, amit akarnak
Nem lenni nem jó
De nem jobb lenni sem

Ha előrelátó csecsemő lettél volna
Felkötöd magad a köldökzsinórodra

De te megszülettél
És nem vagy se hülye, se vak
Ha már itt vagy
Ne hagyd, hogy leállítsanak!

Ha nem akarod hallani azt, aki oktat
Mert véletlenül tudod
Hogy egy utolsó szemét
Ha azt gondolod róla
Hogy pofázhat és szophat
Fogd be a füledet
Vagy hallgasd ezt a zenét
Ha eleged van abból
Hogy senki se tudja
Hogy mit kellene csinálnod
Hogy jobb legyen a kedved
Mégis mindenki okos
Mert azt hiszi magáról
Fogd be a füledet
És hallgasd meg a csendet
Ha zavarni akarnak a depressziódban
Ha meg akarják mondani
Hogy mikor hova állj
Fogd be a füledet
Hallgasd meg a csendet
És ha szét akarják törni
Üvöltsél, hogy fáj!

Fáj!

Ha megkérdezik tőled
Hogy hova-hova-hova
És te nem akarod tudni
Vagy nem tudod a választ
Fogd be a füledet
Csukd be a szemedet
Távolíts el mindent
Ami erőszakot áraszt
Ha össze-vissza tapogatnak
Kíváncsi kezek
Mert nem tudják
Hogy téged simogatni kell
Robbantsd ki magadat
Élvezd az agyadat
Veszítsd el a tested
És csak befelé figyelj
Ha játszani szeretnél a játékaiddal
De azt látod
Hogy mindegyiket tönkretették végleg
Találj ki újakat, szopjad az ujjadat
Rugdoss és üvölts
És ne őrülj meg, kérlek!

Fáj!

Ha előrelátó csecsemő lettél volna
Felkötöd magad a köldökzsinórodra

De te megszülettél
És nem vagy se hülye, se vak
Ha már itt vagy
Ne hagyd, hogy leállítsanak!

Na, te csak ne vedd el tőlem azt
Ami az enyém
Na, vedd le azt a konyhakést
Az ereidről, kérlek!
Ha vérbe fagyva talállak
Az ábrándjaim helyén
Én megutálom magamat
De megutállak téged is
Na, csinálj szépen valamit
Kösd le gyorsan magadat
Nyúlj inkább a bugyidba
Vagy írj te is egy verset
Nekem nem jó érzés az
Hogy te ott térdig hugyos budikba'
Egy konyhakéssel nyiszáljad
A halhatatlan lelked!

Fáj!

Ha előrelátó csecsemő lettél volna
Felkötöd magad a köldökzsinórodra

De te megszülettél
És nem vagy se hülye, se vak
Ha már itt vagy
Ne hagyd, hogy leállítsanak!

Na látod
Túl vagy az egészen és itt vagyunk
Egészen egészben, egészen közel
És hogy te kizuhanj a képből
Amíg engem egy gépből
Hallgatsz, azt felejtsd el
Tudod te is simogatni magadat
És élvezni az agyadat
Neked használ az is, ami árt
És nagyon okosan tetted
Hogy elhoztad a tested
Mert tudod
Hogy nekem szükségem van rád!


Halandzsa

Kérdés, hogy kis időt megér-e,
Amíg a költő önmagából kivetkezik.
Mert most a személyes szférák zenéje,
A szerelmes rész következik:

Válaszhoz nincs meg a kérdés,
Nyelv, amit senki nem ért
Halandzsa ez a nagy érzés
De nem baj, hogy nem tudod
Nem tudod mért.

Meghalsz és olyan jó.
Meghalsz és olyan jó.

Tegnap még teljesen rendben
Mára már teljesen alma
Halott a menyasszony végleg
Nem tudom, mi izgat
Mi izgat mi izgat még rajta.

Meghalok olyan jó.
Meghalok olyan jó.

Tapasz a világ a sebre
Sebez a tapasztalat
Tudod, hogy nem jöhetsz rendbe
Nincs rá egy pillanat.

Pedig most nem kéne félned, mivel
Mivel most senki se félt
Már megint élet az élet
De nem baj, hogy nem tudod
Nem tudod nem tudod mért.

Meghalsz és olyan jó.
Meghalsz és olyan jó.

Jó volna tudni, hogy élsz-e
Kilesek magam alól
Látom, hogy nem veszlek észre
Tilosban járok, de senki se szól
Lesz ami marad, hogy érzed magad?

Meghalok olyan jó.
Meghalok olyan jó.


Hídon

Hogy kell átmenni a hídon
Egyre jobban tudom
És hogy még nem mentem át
Az azért van, bizony
Mert csak az megy át a hídon
Aki mindent megbocsát
A folyón túl ott a felejtés
És nekem nincs mit elfelejtenem
Úgyhogy, csak állok a hídon
És nézem azt a pontot
Ahol feltűnhet az emberem

Hogy kell járni a vízen
Egyre jobban érzem
És hogy mégsem azt teszem
Az azért van, igen
Mert járkálni a vízen
Az nem sokat jelent nekem
A folyón túl ott a felejtés
És nekem nincs mit megbocsátanom
Csak állok a hídon
És nézem azt a pontot
És majd csak jön egy alkalom

El kéne menni valakivel
De hol az a hely?
És hol az az ember, aki elvigyen
Aki, azt mondja, hogy elvisz
Még elhiggyem, hogy el?
El kéne menni valakivel
Na igen, el

Jimmy már megölte Joe-t
Jimmy-t most ki ölje meg?
Zord Észak, fülledt Dél
Vadnyugat, még vadabb Kelet

Vízi meg légi utakon
Régóta már nem utazom
Nem vonz Bécs
Se Leningrád, se a Balaton
Gyermeteg kirándulások
Csapják be magukat mások
"Lobog a zászló, miénk e kis sziget!"
Jelképes ország, naiv portyák
Unalmas piknikek
Elvihetnél, te undok
Hogyha nyitnak a strandok
Ott van az - de itt van ez
És Miami Beach csak az, ami nincs
És nem is lesz

Tengerünk nincsen régóta már
Pár megszállott, fantaszta kalóz
Mégis tengerre száll
Csábítja őket a floridai táj
A karibi táj
Elvihetnél, te undok...

Hogy kell átmenni a hídon...
A fegyver ezúttal töltve van a kezemben


Húsz év nyúvév

Elfáradsz mire felizgatod magad
Ez az öregség, ez az öröklét
Elszunnyadsz mire felébred az agyad
Húsz év nyúvév, az húsz év
Lövöldözés, csak vaktölténnyel
Üvöltözés bele a semmibe
Arccal a falnak, szembe a ténnyel
Hogy halott vagy, nade hogy ennyire?

Nem fekszem le, mert nem keltem fel
Nem alszom, nem ébredek
Sose születtem, sohasem éltem
És még sohasem haltam meg

Mindenkit ismersz, téged is mindenki ismer
Ez az öröklét, ez az öregség
Húsz évig tart akkor is, mert
Húsz év nyúvév, az húsz év nyúvév

Nem fekszem le, mert nem keltem fel
Nem alszom, nem ébredek
Sose születtem, sohasem éltem
És még sohasem haltam meg

Mikor és hol? Ma már az a korhatár
Csak úgy mutatkozik néha meg
Ha az igazi apád a pót-pótanyádhoz
Túl fiatal, te meg túl öreg
Túl öreg vagy, hogy elcsodálkozz
Hogy megint egy bombázó állt a házhoz
És vigaszt magának nálad keres
Mert te már eleget éltél, hogy méltó lehess rá

Neked meg azt üzente a Walt Disney
Hogy neked már szabad randizni velem
És hogy teljesen tiszta, mert majd a Buena Vista
Rajzoltatja vissza, ha elvesztem a fejem
Ha az özönvíz előtti kölnivíz
Amivel csábítgatsz, mielőtt ölni hívsz
Túlságosan is hatna majd rám
És az óvatosságomat abbahagynám

Nem fekszem le, mert nem keltem fel
Nem alszom, nem ébredek
Sose születtem, sohasem éltem

Na most, ha muszáj, te is vagy annyira laza
Mint ez a kis nő, aki most nem megy haza
Miattad, hanem marad még
Húsz év nyúvév, húsz év:

Nem fekszem le, mert nem keltem fel
Nem alszom, nem ébredek
Sose születtem, sohasem éltem
És még sohasem haltam meg.


Játszótér

Helló, a haldokló nap fényénél
A haldokló Földön
Én most egy játszótérről jelentkezem
Ahol az időmet töltöm
Csúszdázok, krokodilozom
És megpróbálok úrrá lenni a szívrohamomon
Ez az itteni testem nem igazán jó
Arra, amin most dolgozom

A homokozóhoz persze most nem megyek
Mivel ott erős sugárzást mértem
A gyerekek nem kérdezik, hogy mért nem
Akarok a homokban játszani velük
Mért a mérleghintánál tanítgatom őket:
Nekem ettől jó ez az ő játszóterük

Nagyon is emlékeztet valamire!
Nagyon is emlékeztet valamire!
Nagyon is emlékeztet valamire!

Ami ott van, ahonnan rég jöttem el
Na és enni is kapok a gyerekektől
Mert ezt az itteni testet táplálni is kell
A szülők nem kérdik, hogy mért pont
A babapiskótát meg a macskanyelvet
Szeretem, nem tudják, hogy bennük
Kódoltuk a Moebius-rakétaelvet!

Nagyon is emlékeztet valamire!
Nagyon is emlékeztet valamire!

A haldokló Nap fényénél
Egy primitív módszert próbálgatok
Bár így többet veszthetünk pár fényévnél
Lehetséges, hogy nevetséges
Egy kódolatlan üzenettel próbálkoznom
Egy egyszerű földi gyerekdal
Nem él meg ezen a hullámhosszon

"Lehet, hogy valaki hallja az üzenetet
Valaki hallja a dalt
Lehet, hogy ismernek téged az idegenek
Érted jönnek és értenek majd."


Jön az új élet

Jön az új élet
És elkezd téged
Mintha te kezdted volna el
Újszülött leszel itt újra
És idegen lesz ez a hely
Senki nem akar játszani többé
A jövő gyermekeivel

Az utolsó óra munkásai
Már munkához láttak csendben
A földi és mennyei seregek lassan
Fölállnak egymással szemben

Here comes the new life!
Here comes the new life!
A new possibility of trade
Let us change! Change! Change!
Let's use our possibilities

Sűrű az erdő
Nap sose járja
De ne félj, te nem tehetsz róla
Már beszélnek hozzád
De van még idő
Egy reinkarnációra

Here comes the new life!
Here comes the new life!
A new possibility of trade
Let us change! Change! Change!
Let's use our possibilities

Ebben a viharban
Van neked egy villám
És te tudod, hogy hova kell állnod
Kiválasztod tehát
A kiválasztott fát
És ott állsz, amíg lesújt rád az álmod

Cseréld ki újra!
Cseréld ki újra!
Cseréld ki újra, meg újra, meg újra!
Cseréld ki újra!
Cseréld ki újra!
Cseréld ki újra, meg újra, meg újra!

Igen, létezik egy nyelv
De azt már nem beszéli senki
Te csak tolmács vagy, egy hülye vagy
És ember akarsz lenni

Gyorsan szerelmet vallasz magadnak
A hírügynökségek nyelvén
Az arcod, amíg kielégülsz
Stoplámpa vagy jelvény

Cseréld ki újra!
Cseréld ki újra!
Cseréld ki újra, meg újra, meg újra!
Cseréld ki újra!
Cseréld ki újra!
Cseréld ki újra, meg újra, meg újra!

Here comes the new life!
Here comes the new life!
A new possibility of trade
Here comes the new life!
Here comes the new life!
A new possibility of trade
Let us change! Change! Change!
Let's use our possibilities

Jön az új élet
És elkezd téged
Mintha te kezdted volna el
Újszülött leszel itt újra
És idegen lesz ez a hely
Senki nem akar játszani többé
A jövő gyermekeivel

Cseréld ki újra!
Cseréld ki újra!
Cseréld ki újra, meg újra, meg újra!
Cseréld ki újra!
Cseréld ki újra!
Cseréld ki újra, szüless meg újra!


Jónás

Nincs szonett, nincs elégia,
Nagy kérdés, hogy elég-e
A meglévő formákban bomlani.
Mind túl régi.
Túl mostani.

Na mi van te Jónás, gyere ki már!
Büdös az a cethal, és valaki vár!
Na mi van te Jónás,
Kemény a gyónás,
Vagy attól félsz, hogy ha kiköp az a cet
Beköp egy titok-fitogtató hitoktató?
Te Jónás, gyere ki onnan,
Hagyd, hogy az a cethal kiköpjön,
Jön ami jön, már jönnöd kell!
Ha belülről emészted?
Elfogy a miliő,
Elfogy az a millió kalóriás halóriás!
Tudom, hogy emlős állat,
De most a rím miatt
Hallá kellett tennem!
A lényeg, hogy tátva a szája,
Hogy te jobban halljál engem.


Kakas

A láthatónál láthatóbb,
A láthatatlannál láthatatlanabb,
Ha feldobják, leesik, mi az?
- Ha alatta állsz: ítélet,
Ha fölötte állsz, vigasz.

Istennőd, emberek barátja,
Vigasztalódni nála se tudsz,
Pallasz Athéné Zeuszt kérleli,
Hogy hazatérhessen Odüsszeusz,
No meg Thézeusz, no meg a Minotaurusz.

A láthatónál láthatóbb,
A láthatatlannál láthatatlanabb,
Ha feldobják, leesik, mi az?
- Ha alatta állsz: ítélet,
Ha fölötte állsz, vigasz.

Egy könyv, ami készül,
Csak lassan készül,
A komoly munkához kell az idő,
Csak ahhoz kell a nap, meg az éj
Meg a nyugalom, meg a szenvedély,
Hogy egy könyvben mindent elmesélj.

Kip-kop, kip-kop, jönnek a titkok,
Jönnek a fatális stratégiák,
Egy tojás lesz majd a címlapon,
Belül szellemes paródiák,
A hátlapon pedig kicsiben a világ.

A láthatónál láthatóbb,
A láthatatlannál láthatatlanabb,
Ha feldobják, leesik, mi az?
- Ha alatta állsz: ítélet,
Ha fölötte állsz, vígasz.

A kakas a döglött napba néz,
A fénye még mindig észvesztő,
Megvakul hát és megvadul:
Ébresztő! Ébresztő!
Ébresztő! Ébresztő!

A láthatónál láthatóbb,
A láthatatlannál láthatatlanabb,
Ha feldobják, leesik, mi az?
- Ha alatta állsz: ítélet,
Ha fölötte állsz, vigasz.


Katasztrófa

Ott már vége, de itt még tart
Mert minden, de minden relatív
Az Eiffel-torony még áll
De már reszket a Diadalív
A Himaláját már magába fogadta
A Mariana-árok
Emberek? Itt-ott még vannak
De már nincsenek köztük határok

Aki sok jelet ismer, az sok képet ért
De mit jelent az, hogy a világ véget ért?
Na jó, a villanás fénye még nem ért ide
Valaki látja-e már? És még megérti-e?
Vagy csak nézik és azt gondolják
Hogy valamiről valahol
Megint készült egy fénykép
Ami az utókornak szól?

Katasztrófa, nagyon nagy érzés, felismerem!
Ledől egy templom, betör a fény, élvezd te is velem!
Ha már az eredendő bűnt együtt éltem át veled
Az elkerülhetetlen büntetés legyen
Még nagyobb élvezet!

Nézd a világ változik
Minden újra egyszerű
Letisztult formák, érvényes normák
Pár lángoló betű
Ennyi az egész, az egész csupán
Pár be nem tartott parancsolat
Ránk szóltak, hogy mit ne tegyünk
De mi többre becsültük a kalandokat

Katasztrófa, nagyon nagy érzés, felismerem!
Ledől egy templom, betör a fény, élvezd te is velem!
Ha már az eredendő bűnt is együtt éltem át veled
Az elkerülhetetlen büntetés legyen
Még nagyobb élvezet!

Kiszáradt a tenger és kiszáradt a tó
Így már nemigen készül el
A vers ami mindenkinek szól
Pompeiben a küldönc és a rajzfilmben Popeye
Megdermednek megint, de már semmire sem int ez a jel

Katasztrófa, nagyon nagy érzés, felismerem!
Ledől egy templom, betör a fény, élvezd te is velem!
Ha már az eredendő bűnt is együtt éltem át veled
Az elkerülhetetlen büntetés legyen
Még nagyobb élvezet!


Két krumpli

Mára már a Hold csak egy folt
A holtponton túl
Nehéz már neki nem leesni
De egy pók majd szerencsét hoz neked
Csak csókold meg, vagy bármi ilyesmi
És itt van egy lélek, és molesztál téged
Hogy rossz vagy, ha nem vagy jó:

Rossz vagy, ha nem vagy jó!
Rossz vagy, ha nem vagy jó!
Rossz vagy ha nem vagy, ha nem vagy jó!

Mert egy igazságban sok igazság van
De mi csak két krumpli legyünk
egy krumpliszsákban
Csak pofákat vágjunk és csírázzunk
És csak krumpliságból vizsgázzunk
Mert ott a nagy élet, és ott az a lényeg
Hogy rossz vagy, ha nem vagy jó:

Rossz vagy, ha nem vagy jó!
Rossz vagy, ha nem vagy jó!
Rossz vagy ha nem vagy, ha nem vagy jó!

Második árnyék a Hold,
A harmadik árnyék a Vénusz, elnémulsz, ha látod
Hogy három árnyékod lett, de közben
Rájössz, hogy egy sincsen, nincsen barátod
Aki meg volna az is a dolga
Hogy szólna, hogy rossz vagy, ha nem vagy jó:

Rossz vagy, ha nem vagy jó!
Rossz vagy, ha nem vagy jó!
Rossz vagy ha nem vagy,
Ha nem vagy teljesen jó!

És én most nem hinném,
Hogy képes vagyok
Megírni neked azt a képeslapot
Amiből megtudhatnád, hogy hová lettem
Mikor a kerítéskolbászt mind megettem
És itt neonceruzával az van írva egy sírra
Hogy rossz vagy, ha nem vagy jó:

Rossz vagy, ha nem vagy jó!
Rossz vagy, ha nem vagy jó!
Rossz vagy, ha nem vagy, ha nem vagy jó!


Két krumpli

Mára már a Hold csak egy folt
A holtponton túl
Nehéz már neki nem leesni
De egy pók majd szerencsét hoz neked
Csak csókold meg, vagy bármi ilyesmi
És itt van egy lélek, és molesztál téged
Hogy rossz vagy, ha nem vagy jó:

Rossz vagy, ha nem vagy jó!
Rossz vagy, ha nem vagy jó!
Rossz vagy ha nem vagy, ha nem vagy jó!

Mert egy igazságban sok igazság van
De mi csak két krumpli legyünk
egy krumpliszsákban
Csak pofákat vágjunk és csírázzunk
És csak krumpliságból vizsgázzunk
Mert ott a nagy élet, és ott az a lényeg
Hogy rossz vagy, ha nem vagy jó:

Rossz vagy, ha nem vagy jó!
Rossz vagy, ha nem vagy jó!
Rossz vagy ha nem vagy, ha nem vagy jó!

Második árnyék a Hold,
A harmadik árnyék a Vénusz, elnémulsz, ha látod
Hogy három árnyékod lett, de közben
Rájössz, hogy egy sincsen, nincsen barátod
Aki meg volna az is a dolga
Hogy szólna, hogy rossz vagy, ha nem vagy jó:

Rossz vagy, ha nem vagy jó!
Rossz vagy, ha nem vagy jó!
Rossz vagy ha nem vagy,
Ha nem vagy teljesen jó!

És én most nem hinném,
Hogy képes vagyok
Megírni neked azt a képeslapot
Amiből megtudhatnád, hogy hová lettem
Mikor a kerítéskolbászt mind megettem
És itt neonceruzával az van írva egy sírra
Hogy rossz vagy, ha nem vagy jó:

Rossz vagy, ha nem vagy jó!
Rossz vagy, ha nem vagy jó!
Rossz vagy, ha nem vagy, ha nem vagy jó!


Két nő

Két nő, két kéjnő, két kémnő van az életemben
Két nő, két kéjnő, és tönkre tesznek végleg engem
Az egyik harminckilenc, a másik egy híján húsz
Ketten együtt tudnak valamit, és ez az a bizonyos plusz!

Csak kétszer élünk!
Forró csókok a zártosztályon
Csak kétszer élünk!
Csináljátok, hogy jobban fájjon!
Csak kétszer élünk!
Ti mit csináltok az életemben?
Csak kétszer élünk, na gyertek
Tegyetek szépen tönkre engem!

A vágy, amit úgy szégyellsz
És a szégyen, amire vágytál
Megrémülnél magadtól
Ha önmagaddá válnál
Marquis de Sade
Marquis de Mazoh
Marquis de porno
De parano, de rock-and-roll


Két tükör

Tudtad-e, két tükör összetekint
Kikutatni a titkod?
Tudtad-e, hogy valahol két tükör
Összehajol?

Véletlen csinált egy filmet a vak lány
Az ötletből, amit adtál neki
Csakúgy elindult a kezében a gép,
Mégis rajta van a lényeg, a lények
Elmosódva vonszolódnak,
Mintha belassult, profi szereplők lennének.

Véletlen talált egy szemet a vak tyúk
És most nézeget, a lényeget
Nem látja, mert eltakarják
Előle a fények, a tények
Összezsúfolódva összefüggésre várnak
Azt szeretnék, ha rejtélyek lennének,
És összefüggenének.

Tudtad-e, két tükör összetekint
Kikutatni a titkod?
Tudtad-e, hogy valahol két tükör
Összehajol?

A tükör a tükörben nem tükröződik,
A vízben nem vizes a víz,
A test a testben átszellemül,
Egy másik ízben nem ugyanaz
Az íz az az íz.

Az idő az időben nem időzik,
A világ elfogy, ha letüdőzik,
Eltűnő égen feltűnő szó:
"Időben jöttél időutazó."

Véletlen csinált egy filmet a vak lány
Az ötletből, amit adtál neki
Csakúgy elindult a kezében a gép,
Mégis rajta van a lényeg, a lények
Elmosódva vonszolódnak,
Mintha belassult, profi szereplők lennének.

Véletlen talált egy szemet a vak tyúk
És most nézeget, a lényeget
Nem látja, mert eltakarják
Előle a fények, a tények
Összezsúfolódva összefüggésre várnak
Azt szeretnék, ha rejtélyek lennének,
És összefüggenének.

Tudtad-e, két tükör összetekint
Kikutatni a titkod?
Tudtad-e, hogy valahol két tükör
Összehajol?


Kicsi, kicsiszolt kő

Íme, ima a dal ma
Íme, ima a dal

Ó tökélyre törekvő
Belülről hatalmas
Kívülről kicsi
Istennek tetsző
Na és nekem is tetsző

Kicsi, kicsiszolt kő
Hívlak, jöjj el, ó, jöjj elő!
Kicsi, kicsiszolt kő

Te vagy az, aki fölfelé zuhan
És zuhantában nem követ
Ismert pályát, másik követ
Sőt, minden más követ leelőzve
Zuhansz hozzám
Követelődzve bennem
Ó, követelődző kicsi kő
Hívlak és követellek
Mert nem lehet már
Nem veled lennem

Te vagy az
Aki elüldözi a rémeket
Aki ijedős és mégis bátor
Ó, rémet elüldöző
Rémüldöző kicsi kő
Nézd, magadtól sugárzol!

Kicsi, kicsiszolt kő
Hívlak, jöjj el, ó, jöjj elő!
Hívlak, jöjj el, ó, jöjj elő!
Kicsi, kicsiszolt kő

Benned bízok
Na és a gravitációban
Egymásra hattok
És ami kijön, tiszta
Most elengedlek
Hogy engedd el magad
Gyorsulj be, fordulj
És zuhanj hozzám vissza

Kicsi, kicsiszolt kő!
Hívlak, jöjj el, ó, jöjj elő!
Kicsi, kicsiszolt kő!


Kicsi, kicsiszolt kő

Íme, ima a dal ma
Íme, ima a dal

Ó tökélyre törekvő
Belülről hatalmas
Kívülről kicsi
Istennek tetsző
Na és nekem is tetsző

Kicsi, kicsiszolt kő
Hívlak, jöjj el, ó, jöjj elő!
Kicsi, kicsiszolt kő

Te vagy az, aki fölfelé zuhan
És zuhantában nem követ
Ismert pályát, másik követ
Sőt, minden más követ leelőzve
Zuhansz hozzám
Követelődzve bennem
Ó, követelődző kicsi kő
Hívlak és követellek
Mert nem lehet már
Nem veled lennem

Te vagy az
Aki elüldözi a rémeket
Aki ijedős és mégis bátor
Ó, rémet elüldöző
Rémüldöző kicsi kő
Nézd, magadtól sugárzol!

Kicsi, kicsiszolt kő
Hívlak, jöjj el, ó, jöjj elő!
Hívlak, jöjj el, ó, jöjj elő!
Kicsi, kicsiszolt kő

Benned bízok
Na és a gravitációban
Egymásra hattok
És ami kijön, tiszta
Most elengedlek
Hogy engedd el magad
Gyorsulj be, fordulj
És zuhanj hozzám vissza

Kicsi, kicsiszolt kő!
Hívlak, jöjj el, ó, jöjj elő!
Kicsi, kicsiszolt kő!


Kicsi, kicsiszolt kő

Íme, ima a dal ma
Íme, ima a dal

Ó tökélyre törekvő
Belülről hatalmas
Kívülről kicsi
Istennek tetsző
Na és nekem is tetsző

Kicsi, kicsiszolt kő
Hívlak, jöjj el, ó, jöjj elő!
Kicsi, kicsiszolt kő

Te vagy az, aki fölfelé zuhan
És zuhantában nem követ
Ismert pályát, másik követ
Sőt, minden más követ leelőzve
Zuhansz hozzám
Követelődzve bennem
Ó, követelődző kicsi kő
Hívlak és követellek
Mert nem lehet már
Nem veled lennem

Te vagy az
Aki elüldözi a rémeket
Aki ijedős és mégis bátor
Ó, rémet elüldöző
Rémüldöző kicsi kő
Nézd, magadtól sugárzol!

Kicsi, kicsiszolt kő
Hívlak, jöjj el, ó, jöjj elő!
Hívlak, jöjj el, ó, jöjj elő!
Kicsi, kicsiszolt kő

Benned bízok
Na és a gravitációban
Egymásra hattok
És ami kijön, tiszta
Most elengedlek
Hogy engedd el magad
Gyorsulj be, fordulj
És zuhanj hozzám vissza

Kicsi, kicsiszolt kő!
Hívlak, jöjj el, ó, jöjj elő!
Kicsi, kicsiszolt kő!


Kiki

Este van, este van;
Kiki nyugtalan,
Kiki fél,
- Kkkiki ki vagy te,
Kérdi egy részeg
Kiki vagyok.
- Ne csúfolj!
Mért? Engem is csúfoltak,
Mindig is zsúfoltnak
Tűnt nekem a Föld.
Gonosz aki nyelvet ölt rád,
De ijesztőbb a gonosz,
Ha testet ölt.
Volt is példa rá,
Kérlek, hogy érj ma rá,
Ne hagyj magamra,
Nem volna jó,
Ha eljönne újra
És megint ezt-azt akarna.

Este van, este van,
Kiki nyugtalan,
Kiki fél,
Kiki kész felnőtt,
De kicsi kora óta
Rémmeséken él,
Nem tud különbséget tenni
Rém és rém között.
Kiki szörnynek tekinti azt is,
Aki csak szörnyen rosszul öltözött,
Mint ez a dadogós
Jámbor részeg is,
Különben civilben tanár,
Aki itt alszik
És nem is sejti,
Hogy Kiki csak az alkalomra vár.
Alszik, a nyála csorog,
Álmában Kikivel 'izél',
Valójában nem látszik rajta,
De Kiki látja.
És Kiki fél.
Már csak az eszköz hiányzik ahhoz,
Hogy mindkettő rosszul járjon:
Kiki bűnössé,
A tanár meg újra tanítvánnyá váljon.

Felpattogzik egy ponton a festék,
A falon feltűnik egy ábra:
Egy szem.
Kiki a késéért nyúl,
Kacsint a szem.
Épp ezt várta.

Este van, most van a fociban a döntő.
Mindenki küzd, hogy a kupát elvigye,
Pedig a tét az, hogy Kikit ki viszi el,
És Kikinek nem drukkol senki se.
Váratlan erőre kap a gyengébb:
Bombagól, aznap este a legszebb,
A falnak csapódik a kés,
A bíró lefújja a meccset,
A tanár elmosolyodik,
Kiki megnyugszik,
És ettől én is nyugodtabb lettem,
Mert egyelőre vége.
Úgy tűnik, megúszták
Mind a ketten.


Kiki

Este van, este van;
Kiki nyugtalan,
Kiki fél,
- Kkkiki ki vagy te,
Kérdi egy részeg
Kiki vagyok.
- Ne csúfolj!
Mért? Engem is csúfoltak,
Mindig is zsúfoltnak
Tűnt nekem a Föld.
Gonosz aki nyelvet ölt rád,
De ijesztőbb a gonosz,
Ha testet ölt.
Volt is példa rá,
Kérlek, hogy érj ma rá,
Ne hagyj magamra,
Nem volna jó,
Ha eljönne újra
És megint ezt-azt akarna.

Este van, este van,
Kiki nyugtalan,
Kiki fél,
Kiki kész felnőtt,
De kicsi kora óta
Rémmeséken él,
Nem tud különbséget tenni
Rém és rém között.
Kiki szörnynek tekinti azt is,
Aki csak szörnyen rosszul öltözött,
Mint ez a dadogós
Jámbor részeg is,
Különben civilben tanár,
Aki itt alszik
És nem is sejti,
Hogy Kiki csak az alkalomra vár.
Alszik, a nyála csorog,
Álmában Kikivel 'izél',
Valójában nem látszik rajta,
De Kiki látja.
És Kiki fél.
Már csak az eszköz hiányzik ahhoz,
Hogy mindkettő rosszul járjon:
Kiki bűnössé,
A tanár meg újra tanítvánnyá váljon.

Felpattogzik egy ponton a festék,
A falon feltűnik egy ábra:
Egy szem.
Kiki a késéért nyúl,
Kacsint a szem.
Épp ezt várta.

Este van, most van a fociban a döntő.
Mindenki küzd, hogy a kupát elvigye,
Pedig a tét az, hogy Kikit ki viszi el,
És Kikinek nem drukkol senki se.
Váratlan erőre kap a gyengébb:
Bombagól, aznap este a legszebb,
A falnak csapódik a kés,
A bíró lefújja a meccset,
A tanár elmosolyodik,
Kiki megnyugszik,
És ettől én is nyugodtabb lettem,
Mert egyelőre vége.
Úgy tűnik, megúszták
Mind a ketten.


Kimondhatatlan

Kimondhatatlan
Kimondhatatlan
Kimondhatatlan

Kimondhatatlan
Kimondhatatlan
Kimondhatatlan

Kimondhatatlan szépség
Kimondhatatlan jóság
Kimondhatatlan igazság
Kimondhatatlan pimaszság

Kimondhatatlan
Kimondhatatlan
Kimondhatatlan

Kimondhatatlan
Kimondhatatlan
Kimondhatatlan

Csak egy hang van
Nem az emberé
Nem is az Isten hangja
Üvölt a szellem
Üvölt az állat
Üvölt, a világot ébren tartja

Csak egy hang van, ááooh!
Csak egy hang van, ááooh!
Csak egy hang van, ááooh!
Csak egy hang van, ááooh!

Délibábszínház az egész világ
Csak az a baj, hogy valami baj van
A kiválasztott se tudja, hogy mért
Hogy mért is vannak lyukak a sajtban

Csak egy hang van, ááooh!
Csak egy hang van, ááooh!
Csak egy hang van, ááooh!

"Nincs nincs, nincs van
Kint sincs, bent sincs
Lent sincs, fönt sincs
Itt sincs, ott sincs
Ez sincs, az sincs
Más sincs, több sincs
Van sincs, nincs sincs
Nincs van, nincs nincs"

Kimondhatatlan
Kimondhatatlan
Kimondhatatlan

Kimondhatatlan
Kimondhatatlan
Kimondhatatlan

Kimondhatatlan hideg
Kimondhatatlan meleg
Kimondhatatlan szakadék
Kimondhatatlan hegyek
Kimondhatatlan érzés
Kimondhatatlan szó
Kimondhatatlan űr
Kimondhatatlan jó

Kimondhatatlan
Kimondhatatlan
Kimondhatatlan

Kimondhatatlan
Kimondhatatlan
Kimondhatatlan
Csak egy hang van


Kis tökös üstökös

A dalnokok olykor álnokok.
Az álmok olykor aljasak.
Lehetne ennél is könnyedebben?
Más-más hangnemből, így ni, hallja csak:

Egy kis tökös üstökös
Tökös, tökös
Úgy döntött, hogy ő nem zuhan le mégse
Tökös, tökös
Volt az égnek egy szimpatikus pontja
És azt magának ő már rég kinézte
Tökös, tökös

Állócsillagként ott is maradt
Jó sokáig, mozdulatlanul
Míg végül egyszer aztán seggbe nem rúgta
Mégis őt az úr, mégis őt az úr
Tökös, tökös

Akkor aztán méltatlankodva
De azért elég sebesen útra kelt
És elkeseredve konstatálta
Hogy útja immár újra lejt
Tökös, tökös

Már mindenről lemondva szálldogált
A kilátástalan űrön át
Míg végül egyszer aztán fölfedezte őt
Egy csillagász aki csak erre várt
Tökös, tökös

Most az üstökös útja itt véget ért
Fölfedezték és földet ért
Emberré lett, most a neve az, hogy Novák
És irigylik őt a szupernóvák
Tökös kis üstökös


Ma nappal jött az éjkirálynő

Ma nappal jött az éjkirálynő
Rafinált páncélja végig nyitva
Feledékeny vagy engedékeny?
Tény, hogy kilátszik minden titka

Minden, mi eddig szégyellve volt
Lezserül szemem elé tárva
És ami szememet hívta csak
Most kezemet hívja, hogy bejárja

Ezeket én mind szeretem
Mindent, mi nem oly feszes
Öreg és laza táncos vagyok
Királynő, most ne te vezess

Most csak hagyd, hogy hagyjam magam
Hogy vigyenek a vonalak
Most én mesélek, Seherezádé
Mindig élve akartalak

Ezeket én mind szeretem
Luxusból kinőtt kis kappanhájad
S a kiütköző ereken
Mint térképen a magyarázat

Hogy erre-erre, s így tovább
Végig a titkos helyeken
Kijárom, mint egy iskolát
Ezeket én mind szeretem

S azt hiszem, kezdem érteni
Miről szól ez a labirintus
Pokoli sötét ez a nő
De száz tonna és vitamindús (hús)

Én mind a százat akarom
És valamennyi vitamin jó
Bírom, hogy súlyos ez a nő
De kecses, akár a flamingó

Még egy esély a túlélésre
Ez a szex: a szellem fürdőszobája
Én az egészet akarom
És az nyeri el, aki kivárja

Koromban az ember már tudja
Mit rejteget a női páncél
Hibátlan test, sebzetlen lélek
Már rég nem lehet igazán cél

Jó, hogy eljöttél éjkirálynő
Jó így, és muszáj, hogy szeress
Jó, hogy zilált a ruha rajtad
Így tökéletes, és végleges


Magasan

Fénylő gyűrűbe lépsz
Bezárul mögötted, védve vagy
Jöttödet várja minden itt rég
Tiéd e táj régóta már
Fénylő gyűrűben jártál

Sziklába kapaszkodsz, hosszú a körmöd
Lenézel, elönt a tériszony
Inkább az időtől iszonyodj mégis
Inkább csak abba ne kapaszkodj nagyon

Nincsenek percek, bár számolod őket
Az idő mögött semmi nem mozog
Egyszerre zajlik ott múlt és jövő
Az idő mögött nincs idő

Fénylő gyűrűbe lépsz
Bezárul mögötted, védve vagy
Jöttödet várja minden itt rég
Tiéd e táj régóta már
Fénylő gyűrűben jártál

Ilyen magasan már minek repülni?
Itt már csak lebegni érdemes
Megformáz téged is a vákuum
Semmi más nem lényeges


Minden összefügg

Rémült és éles
Hangokra ébredsz
Valaki melletted
Most halt meg
Tiéd az álom
Mert tényleg átélted
Valaki most halt meg
Helyetted

Halottak jönnek
Élők mennek
Nem számít, hogy te
Mit hiszel
Te vagy a bűn
Ha tiéd az árnyék
Minden összefügg
Mindennel

Nem tudom, mi van
Nem érzek semmit
Miközben népem
Ünnepel
El kéne menni
Eltűnni innen
De egy vezér
Nem tűnhet el

Halottak jönnek
Élők mennek
Itt az ördög
De nem visz el
Itt rohad meg
Minden helyben
Minden összefügg
Mindennel

Nem kell megölni
Megdöglik magától
Szép Európánk
Hallva már
Futunk a japán
Konkurenciától
Pedig az úgyis
Ránk talál
Pusztaság
Néma csönd
Zenére semmi szükség
Miközben népem
Útra kell
Új vezér
Új eszme
Másik ország
Hol lesz minékünk
Újra hely?

Hogyan legyünk boldogok?
- Nem tudja senki
Hogyan legyünk boldogok?
- Nem tart vissza semmi
Hogyan legyünk boldogok?
- Nem ez a kérdés
Boldognak lenni
Nem valódi érzés

Rémült és éles
Hangokra ébredsz
Valaki melletted
Most halt meg
Tiéd az álom
Mert végleg átélted
Valaki most halt meg
Helyetted

Halottak jönnek
Élők mennek
Nem számít
Hogy te mit hiszel
Tiéd a bűn
Ha te vagy az árnyék
Minden összefügg
Mindennel


Minden sejt

Én másra vagyok hivatva,
Mint bejönni a divatba.
Meg ki is menni belőle
És közben mindezt látni előre.

Én semmi mást se csinálok
Csak csinálok egy világot.
Az asztalomra hajolva
A homlokom a karomra.

Ami most lett, az már régen van
Ez a világ is készen van.

A dal roppant fontos dolog
S nem baj, ha arról énekel
Az a néhány megmaradt költő,
Ami mindenkit érdekel.

Sajnos csak a testemen át
Juthatok el a lelkemhez.
Elévül az álom mindig
Mielőtt még reggel lesz.

Az agyamban a szellem
Megbotlik egy sejtben.
Külön-külön minden sejt
Nálam jóval többet sejt.

Várom, hogy elmúljon az ami van velem,
Hogy ami elveszett, újra meglegyen.
Azon vagyok, hogy minél előbb
Túlkerüljek a testemen.

De az agyamban a szellem
Megbotlik egy sejtben.
Külön-külön minden sejt
Nálam jóval többet sejt.

Néha már majdnem ott vagyok
De mindig elgáncsolnak a sejtjeim
Köd előttem, kód mögöttem
Meg a kiszámított perceim.

Az agyamban a szellem
Megint elbotlik egy sejtben.
Külön-külön minden sejt
Nálam jóval többet sejt.

Minden, amire érdemes,
Jobban emlékszik a DNS,
És egy kromoszómámtól megtudhatnám
Hogy halottnak mért vagyok énekes.

De az agyamban a szellem
Megbotlik egy sejtben.
Külön-külön minden sejt
Nálam jóval többet sejt.


Nagyon erős

Ha nagyon erős egy vonzalom,
A nyomában gyakran borzalom jár
De te meg se próbálj erősebb lenni
Egy nagyon erős vonzalomnál.

Mert nagyon erős. Mert nagyon erős.


Nem bízhatsz senkiben

Egy mentőautó elgázol egy embert
Egy védőnő megtámad egy másikat
Jön egy amcsi stuka albán felségjellel
És porig bombázza a Lánchidat

Nem bízhatsz senkiben!
Nem bízhatsz senkiben!
Nem bízhatsz senkiben se már!
Senkiben!
Nem bízhatsz senkiben!
Nem bízhatsz senkiben se már!
Most olyat teszel, ami nem való
Most olyat teszel, ami nem való neked
Most olyat teszel, ami nem való
Te most olyat teszel, ami nem való senkinek!

Soha nem tudhatod, kiből lesz gyilkos
De néha vérrel álmodunk mindannyian
Fölébredünk, és ott az igazi hulla
Nem emlékszünk semmire, és nem tudjuk, mi van

Senkiben!
Nem bízhatsz senkiben!

Divat az emberi arcot tönkretenni
Hódít a brutalitás
Az állati-állati brutalitás
Divat a brutalitás-divat
Divat az igazi könny
Az igazi arcon
Az igazi vér és az igazi genny
Divat az igazi
Az igazi divat
Igaz, igaz, igen!

Te úgy hívod, hogy a "sötét oldal"
Én tudom róla, hogy a végtelen
A tanulságok mélységes kútja
Neked csak mocsok és förtelem
Te akartál velem lenni
Jóban-rosszban, és csak annyi a baj
Hogy, ami nekem jó, az neked rossz
Neked kényszer, ami nekem sors
Te undorodsz, ha kezet fogsz
A jövő árnyaival

Senkiben!
Nem bízhatsz senkiben!
Nem bízhatsz senkiben se már!
Senkiben!
Nem bízhatsz senkiben!
Nem bízhatsz senkiben se már!
Most olyat teszel, ami nem való
Most olyat teszel, ami nem való neked
Most olyat teszel, ami nem való
Te most olyat teszel, ami nem való senkinek!


Nincs olyan gép

Lehet már venni egy olyan gépet
Amitől az ember sosem téved
Meg van már a boltban olyan gép
Amitől az ember olyat lép
Hogy egy lépésben mattot ad
És még kukoricát is pattogat
Egy másik gép meg tudja azt
Hogy mindent rögtön megragaszt

Meg olyan gép is jött a boltba
Amelyik azt a tojást tojja
Amiből egy kis gép kikel
És szól, hogyha neki is tojni kell
És akkor születik majd egy olyan gép
Ami csak áll, és sosem rohad szét
Mert akkora nagy rá a garancia
Hogy neki csak egyben kell maradni

De nincs olyan gép, ami gyorsabban jár
A gépeket romboló gondolatnál
Nincs olyan gép, ami gyorsabban jár
A gépeket pusztító mozdulatnál

Van olyan gép, ami téged gyilkol
És van olyan, amelyik helyetted
Van, ami hangos, és van, ami néma
De õk semmiről se tehetnek

Van olyan gép, ami bírja a szexet
És van, ami gyorsabb az agyadnál
Van repülőgép, ami lehagy téged
Bármilyen szaporán szaladnál
De nincs olyan gép, ami gyorsabban jár
A gépeket romboló gondolatnál
Nincs olyan gép, ami gyorsabban jár
A gépeket pusztító mozdulatnál

Olyan gépet is vehetsz most már
Ami szeret téged és neked szolgál
Meg van olyan, ami egy másik világ
A fejedre teszed, és mehetsz is át
Meg van olyan gép, amit lenyelhetsz
És az erőd azonnal veled lesz
Sőt van gép, hogy szív helyett
Dobog és bírja az ihletet

De nincs olyan gép, ami gyorsabban jár
A gépeket romboló gondolatnál
Nincs olyan gép, ami gyorsabban jár
A gépeket pusztító mozdulatnál


Olyan vagy!!!

Olyan vagy! Olyan vagy! Olyan vagy!
Olyan vagy: olyan nagy!
Olyan nagy vagy, mintha
Nem is te lennél az a kicsi...
De nem, de nem! De nem, de nem!
De nem, de nem, annyira nagy azért
Nem lehetsz még te sem!

Na látod, ez a csalás! Ez a csalás! Ez a csalás!
De ez nem az a csalás, hanem egy egészen más csalás!
Ez az a csalás, amiben nem lehetsz mester!...
De nem, de nem! De nem, de nem!
De nem, de nem, ebben a csalásban
nem lehetsz
Mester még te sem!

Maradj még! Ne menj el! Ne menj még!
Ne menj el! Maradj! Maradj még!
Maradj még, mintha nem is kellene
Menned soha sehova!...
De nem, de nem! De nem, de nem!
De nem, de nem, ennyire laza azért
Nem lehetsz még te sem!


Prológ

Majdnem teljesen üres és szinte egészen sötét a szín.
A színpad hátterében külön dobogókon három zenész.
A középső mellett, szemén fekete kendővel ül az elítélt.
Elöl középen egyszerű fehér fal.
Épp egy embernyi.
A kivégzőosztag várat magára.
Az elítélt gondolatait halljuk.

Apámat lelőtték. Azután fölkelt, azután ő lett az apám.
Szép ajándék volt ez a részéről, szerintem igazán.
Igazán szép.
Igazán szép ajándék.
Anyámat elvitték. Azután visszajött, azután ő lett az anyám.
Rendes dolog volt ez a részéről, szerintem igazán.
Igazán szép.
Igazán szép ajándék.
Testvérem nem lett. Azután mégis megszületett nagy nehezen,
Ha jól meggondolom, akár a lányom is lehetne nekem.
Igazán szép.
Igazán szép ajándék.
Aztán lett lányom is, azután még egy,
Végezetül meg fiam.
Mindegyik asszonytól termett egy gyermek,
És ők már vannak, akármi van.
Igazán szép.
Igazán szép ajándék.
Én majdnem meghaltam, azután mégse.
Azután azt hiszem, mégis.
Azután megint csak, megint csak mégse,
így aztán itt vagyok én is.
Igazán szép.
Igazán szép ajándék.

Isten hat nap alatt pusztította el a világot.
Ez maradt belőle.
A hetedik nap reggelén megpihent, és szólt:
- Legyen sötétség!

...és lőn.

:
A tagbaszakadt zenész most karjánál fogva a kivégzőfal elé vezeti az elítéltet. Előremegy, leül egy sámlira. Gitárt akaszt a nyakába, elnyomja a cigarettáját a hamutartóban, amely egy hokedlin áll egy üveg sör és egy pohár whisky társaságában. A dobos felegyenesedik ültében, feszülten figyel. Az előbbi zenész most odakoccintja az üveget a pohárhoz. Kortyol egyet a söréből. A dobos feláll, magasra emeli a dobverőit. A gitáros ekkor váratlanul elveszti uralmát a zsigerei fölött. Nagyot böfög.

Ööö... bocs.

:
A dobos, aki a halálos tremolóra készült, leereszti a dobverőket. Az elítélt most homlokára tolja a fekete kendőt. A mikrofonhoz lép, szemrehányóan hunyorog, beszélni kezd.

A séta persze ezúttal is
A még sötétebb oldalra visz.
A kellékek: sör és tömény,
Egy kolléga, aki kőkemény,
Szájában cigaretta lóg,
Olykor rá is jut dialóg.
Ezt az est inkább róla szól.
Ő az, akinek válaszol a dal,
Mit ma ő játszik el,
Bármikor kísér, rám figyel.
Tán Dante ő, s Ovidius lennék magam.
Két géniusz, ki épp ily bőrbe bújva van.
Vagy a Führer és Éva Braun?
Vagy Stan és Pan?
Vagy Don Quijote és Sancho Panza, a derék együgyű fegyverhordozó?

Legyen az osztás bármiképp,
Ez itt leginkább jelenlét,
S csipetnyi inkarnáció.


Puszta vagy semmi

Ez itt nem Kelet,
Ez itt nem Nyugat,
Ez itt nem Észak,
Ez itt nem Dél,
Nincsen itt tavasz,
Nincsen nyár,
Nem jön az ősz,
Ide nem jön a tél.

Az Egyenlítőtől távol vagyunk,
A Sarkoktól meg messzire,
Ez az a hely, ami semmilyen,
Mert nem hasonlít semmire.

Sehol egy hegycsúcs,
Sehol egy tenger,
Sehol egy állat,
Sehol egy ember,
Néha egy gödör,
Néha egy bucka,
Balra a semmi,
Jobbra a puszta.
Semmi és puszta, puszta vagy semmi,
Erről bírunk híresek lenni.
Semmi és puszta, puszta vagy semmi,
Erről bírunk híresek lenni.


Rendíthetetlen

Varázsszó
Varázsszó nincsen
Megosztozni nem lehet
A kincsen:
Vagy a tiéd
Vagy az enyém
Vagy az övé

Keskeny a híd
Keskeny az ösvény
Keskeny, pedig senki se igazán
Fösvény:
Vagy a tiéd
Vagy az enyém
Vagy az övé

Túl nagy, mégis túl kevés
Mitől van így?
Mikor pedig senki se igazán
Irigy:
Vagy a tiéd
Vagy az enyém
Vagy az övé

Utaztam már hal gyomrában
Hogy mik vannak a világon
Viszontagság meg se látszik
Katonádon, ólomkatonádon
Rendíthetetlen ólomkatonádon!

Illa-berek, nádak-erek!
Bizonyítsd be, hogy a világ kerek!
Az hagyján, hogy a Föld gömbölyű
Bizonyítsd be, hogy a világ
Gyönyörű:
Vagy a tiéd
Vagy az enyém
Vagy az övé


Semmi más

Minden parancs elhangzott már.
- MINDEN PARANCSOT TELJESÍTETTÜNK!
Minden kérés elhangzott már.
- MINDEN KÉRÉST TELJESÍTETTÜNK!
Minden válasz elhangzott már.
- EGYETLEN KÉRDÉST SEM ISMERÜNK,
MI LESZ VELÜNK...?

Hogyan legyünk boldogok?
- Nem tudja senki.
Hogyan legyünk boldogok?
- Nem tart vissza semmi.
Hogyan legyünk boldogok?
- Nem ez a kérdés.
Boldognak lenni
Nem valódi érzés.

Nem kell megölni,
Megdöglik magától,
Szép Európánk halva már,
Futunk a japán konkurenciától,
Pedig az úgyis ránk talál.
Pusztaság
Néma csönd
Zenére semmi szükség,
Miközben népünk útra kel,
Új vezér,
Új eszme,
Másik ország.
Hol lesz minékünk újra hely?

Minden panasz elhangzott már.
- Minden panaszt orvosoltunk...
Minden szörnyűség megtörtént.
- Mindent előre megjósoltunk...
Minden válasz elhangzott már.
- Egyetlen kérdést sem ismerünk,
Mi lesz velünk...?

Hogyan legyünk boldogok?
- Nem tudja senki.
Hogyan legyünk boldogok?
- Nem tart vissza semmi.
Hogyan legyünk boldogok?
- Nem ez a kérdés.
Boldognak lenni
Nem valódi érzés.


Szabad a gazda

Dühöngve kísért
A vállalkozó szellem
Egy jellem nem jellem
Nem véd meg semmi ellen

Csinálok rólad egy filmet
Te leszel benne a hős
Én nagyon jó filmet fogok csinálni rólad
Zokognak majd az emberek...

Az tény, hogy szalad az a Mazda
De, hogy szabad-e a gazda
És, hogy melyik az a kanyar, ahol kirepül a francba
Az az ifjú vállalkozó
Azt még a sors se döntötte el
De hidd el, hogy ez csak idő kérdése
És idő, az van, hej-hej!

Ha majd támad egy apró nehézséged
Mert a templomból elrabolt szobrokat
Az a halott orgazda nem veszi át mégse
Még fejbe kólinthat egy gondolat
Majd, ha fohászkodsz, azért, hogy magadon segíts
Még rájöhetsz arra, hogy isten se giccs
Hogy az a szobor, az csak egy ábrázolás
Hogy az életed csak gonosz ábrándozás
És, hogy az anyád is kevésbé parázna érted
Ha te nem lennél kapzsi és parázna, érted?

Más:
Tiszta őrület:
Az árulók elárulják az árulást!...

Te meg, te III/III-as, te kis idealista
Most nyugodt vagy végre, mert oda a lista?
Ha rajta vagy te is, te már nem is vagy rajta
Úgyhogy csak rajta, rajta!

Csak azért nehogy azt hidd,
Hogy most már nem látszik rajtad
Az ami vagy: az a jellegzetes alkat
A karakteres arc, a boltozatos homlok
Az értelmes szemek, a piros pontok
Amiket begyűjtöttél, te örökös kamasz
Ha oda is a lista, te azért maradsz
Maradsz, ami voltál, az a lehasznált gengszter
Az a tavalyi rongy, akit az újabb rendszer
A megsemmisítőből csak előguberál
Mert nem szégyen a használt, ha tiszta, ugyebár
Ha tiszta hülye is, a lényeg az, hogy tiszta
Mert ebbe a filmbe is kell a statiszta


Száz bolha

Jó. De nem elég, nem elég jó.
Finom. De nem elég, nem elég durva.

Jaj, de le vagyok törve,
Jaj, de le vagyok sújtva.
Jaj, de föl vagyok dobva,
Jaj, de föl vagyok dúlva.

Jaj, de ideges vagyok,
Most már úgyis meghalok.

Jaj, de ideges vagyok,
Most már úgyis meghalok.

Százból ha, százból ha, százból ha egyszer jó.
Százból ha egyszer jó, az már nagyon jó.

Százból ha, százból ha, százból ha egyszer jó.
Százból ha egyszer jó, az már nagyon jó.

Tapasztalat, tapasztalat, tapasztalat.
Tapasztalat, tapasztalat, tapasztalat.

Tapasztalat, tapasztalat, tapasztalat.
Tapasztalat, tapasztalat, tapasztalat.

Nem tudom eldönteni, szívem,
hogy hamburger, vagy hot-dog.
Nem tudom eldönteni, szívem,
hogy itt rosszabb, vagy ott jobb.

Nem tudom eldönteni, szívem,
és nem is érdekel.
És most már biztos maradok,
mert tudom, hogy menni kell.

És most majd nem veszek semmit,
bár szépen mennek föl az árak.
És veled nekem a legjobb,
úgyhogy én nem maradok nálad!

Jó. De nem elég, nem elég jó.
Finom. De nem elég, nem elég durva.

Jaj, de le vagyok törve,
Jaj, de le vagyok sújtva.
Jaj, de föl vagyok dobva, aztán pam-pam,
Jaj, de föl vagyok dúlva.

Jaj, de ideges vagyok,
Most már úgyis meghalok.

Jaj, de ideges vagyok,
Most már úgyis meghalok.

Százból ha, százból ha, százból ha egyszer jó.
Százból ha egyszer jó, az már nagyon jó.

Százból ha, százból ha, százból ha egyszer jó.
Százból ha egyszer jó, az már nagyon jó.

Tapasztalat, tapasztalat, tapasztalat.
Tapasztalat, tapasztalat, tapasztalat.

Tapasztalat, tapasztalat, tapasztalat.
Tapasztalat, tapasztalat, tapasztalat.


Száz bolha

Jó. De nem elég, nem elég jó.
Finom. De nem elég, nem elég durva.

Jaj, de le vagyok törve,
Jaj, de le vagyok sújtva.
Jaj, de föl vagyok dobva,
Jaj, de föl vagyok dúlva.

Jaj, de ideges vagyok,
Most már úgyis meghalok.

Jaj, de ideges vagyok,
Most már úgyis meghalok.

Százból ha, százból ha, százból ha egyszer jó.
Százból ha egyszer jó, az már nagyon jó.

Százból ha, százból ha, százból ha egyszer jó.
Százból ha egyszer jó, az már nagyon jó.

Tapasztalat, tapasztalat, tapasztalat.
Tapasztalat, tapasztalat, tapasztalat.

Tapasztalat, tapasztalat, tapasztalat.
Tapasztalat, tapasztalat, tapasztalat.

Nem tudom eldönteni, szívem,
hogy hamburger, vagy hot-dog.
Nem tudom eldönteni, szívem,
hogy itt rosszabb, vagy ott jobb.

Nem tudom eldönteni, szívem,
és nem is érdekel.
És most már biztos maradok,
mert tudom, hogy menni kell.

És most majd nem veszek semmit,
bár szépen mennek föl az árak.
És veled nekem a legjobb,
úgyhogy én nem maradok nálad!

Jó. De nem elég, nem elég jó.
Finom. De nem elég, nem elég durva.

Jaj, de le vagyok törve,
Jaj, de le vagyok sújtva.
Jaj, de föl vagyok dobva, aztán pam-pam,
Jaj, de föl vagyok dúlva.

Jaj, de ideges vagyok,
Most már úgyis meghalok.

Jaj, de ideges vagyok,
Most már úgyis meghalok.

Százból ha, százból ha, százból ha egyszer jó.
Százból ha egyszer jó, az már nagyon jó.

Százból ha, százból ha, százból ha egyszer jó.
Százból ha egyszer jó, az már nagyon jó.

Tapasztalat, tapasztalat, tapasztalat.
Tapasztalat, tapasztalat, tapasztalat.

Tapasztalat, tapasztalat, tapasztalat.
Tapasztalat, tapasztalat, tapasztalat.


Sziámi élet

Aludj nyugodtan, vigyázok addig
- Ameddig alszom, vigyázol rám.
Kordában tartom a tudatalattid
- És zárva tartod a hálószobám

Így összenőve élni kész öröm
Csak egyszer, csak egyszer
Nyaralhatnánk külön

Élvezed, hogy élvezem
- És élvezem, hogy élek
Csak a sziámi
- Sziámi
Sziámi ikrek
Tudják, mi az élet.

Így összenőve élni kész öröm
Csak egyszer
Nyaralhatnánk külön

Reggel a buszon túl sok az utas
De a gyárban már kevés a munkaerő.
Hová tűnik ez a rengeteg ember,
És este honnan jön újra elő?

Egybegyűlnek és elvegyülnek
Egymás között az emberek
Összejönnek és összenőnek
És szövögetik a terveket

Ez a sziámi, sziámi sziámi élet,
Ami nélkül élni nem lehet.

Így összenőve élni kész öröm
Csak egyszer - csak egyszer
Nyaralhatnánk külön

Élvezed, hogy élvezem
És élvezem, hogy élek
Csak a sziámi sziámi sziámi ikrek
tudják, mi az élet.

Így összenőve élni kész öröm
Csak egyszer - csak egyszer
Nyaralhatnánk külön
Külön


Sziámi élet

Aludj nyugodtan, vigyázok addig
- Ameddig alszom, vigyázol rám.
Kordában tartom a tudatalattid
- És zárva tartod a hálószobám

Így összenőve élni kész öröm
Csak egyszer, csak egyszer
Nyaralhatnánk külön

Élvezed, hogy élvezem
- És élvezem, hogy élek
Csak a sziámi
- Sziámi
Sziámi ikrek
Tudják, mi az élet.

Így összenőve élni kész öröm
Csak egyszer
Nyaralhatnánk külön

Reggel a buszon túl sok az utas
De a gyárban már kevés a munkaerő.
Hová tűnik ez a rengeteg ember,
És este honnan jön újra elő?

Egybegyűlnek és elvegyülnek
Egymás között az emberek
Összejönnek és összenőnek
És szövögetik a terveket

Ez a sziámi, sziámi sziámi élet,
Ami nélkül élni nem lehet.

Így összenőve élni kész öröm
Csak egyszer - csak egyszer
Nyaralhatnánk külön

Élvezed, hogy élvezem
És élvezem, hogy élek
Csak a sziámi sziámi sziámi ikrek
tudják, mi az élet.

Így összenőve élni kész öröm
Csak egyszer - csak egyszer
Nyaralhatnánk külön
Külön


Szomorú milliomos

Neked az egyik nap csak, olyan mint a másik
Neked az élet olyan, mint a halál
Neked minden csak annyi, amennyinek látszik
Nálad minden lövés talál

Átszalad előtted egy nyest az úton
De az is lehet, hogy egy görény
Úgy látszik, mások is laknak a kerületedben
Túl az általad ismert lakók körén

Te középen vagy, és nem nagyon nézed
Hogy mi van följebb, és mi van alant
Rózsaszín koporsóban most vittek el
A pincétekből egy hajléktalant

Ugye, te milliomos vagy, ugye szomorú vagy
Amit csak akarsz, mindent elérsz?
Csak téged nem ér semmi sem
Ugye, te természetes halállal érsz?

Csoda, hogy élsz, mégse félsz
Csoda, hogy élsz, mégse félsz
Csoda, hogy élsz, mégse félsz
Csoda, hogy élsz...


Tangó

Nem tarthat vissza semmi sem
Se józan érv, se félelem
Hiába szép, hiába jó
Többé már nem folytatható ez így

Nézd, ez egy horror
Nézd, ez egy börleszk
Mindenki röhög
Mindenki törleszt

Tudom, hogy tudod, hogy utálom
De te azt nem tudod, hogy én mennyire
Tabuk ezek, fétisek, sok szexuális szabály
Sok szexuális "NE!"

Ne, a moziba ne!
Ne, az utcára ne!
Ne, a buliba ne!
Na ne, a kocsiba ne!
Csak nekem ne! Csak veled ne!
Csak most az egyszer ne kellene!

Tudod, hogy tudod, hogy tudom
De azt nem tudod, hogy én honnan
Kettőnk közül az egyik mindig
Mindig egészen jól van

Kettőnk közül az egyik mindig
Egy kicsikét sunyi, meg álnok
Felülről nézi, hogy a másikat gyötrik
A szexuális álmok

Ne, hátulról ne!
Ne, a számba azért ne!
Ne, csak titokba' ne!
Ne, csal mások előtt ne!
Csak nekem ne! Csak veled ne!
Csak most az egyszer ne kellene!

Kérlek, ne játszd az ostobát
Ne kérdezd, hogy lesz most tovább
Mert vége van, szerintem
S lábam majd kényszerítem
Hogy higgye el, és vigyen innen el

Nézd, ez egy horror
Nézd, ez egy börleszk
Mindenki röhög
Mindenki törleszt
Tudod, hogy tudom, hogy tudom
De a győztes nem nyer semmit
Ellenséged holtan hever
De jön egy levél, és felnyit

Nincsenek többé titkaid
Mert már nincs szükséged rájuk
A nők is eltűntek hirtelen
Csak a pánik maradt utánuk

Hogy ne, a moziba ne!
Ne, a buliba ne!
Ne, az utcára ne!
Ne, a kocsiba ne!
Na ne, az utcára ne!
Csak nekem ne! Csak veled ne!
Csak most az egyszer ne kellene!
Csak most az egyszer ne!


Te is meghalsz

Te is meghalsz
Nem is lesz harc
Szerintem
Nem érzed a helyzetet
Szerintem félsz
Te is megtérsz
Szerintem
Azt hiszed, még meg lehet

Kapaszkodj meg
Míg el nem nyel az örvény
Bűnös a büntetés
Büdös a törvény
A senki földjén

Máglyára el
Igen puha!
Nem áll jól rajtad már
A ruha sem
A kézelőd
A nép előtt
Szégyellned kell
Én azt hiszem

Mennyi szégyen
Mennyi szenny
Ez nem te vagy
Én azt hiszem
Kapaszkodj meg
Míg el nem nyel az örvény
Bűnös a büntetés
Büdös a törvény
A senki földjén

Na végre átláttál magadon
Ártatlan hajadon
Az, ugye, nem voltál sosem?
Ne mond azt
Hogy neked ez így jó
Nincs rosszabb látvány
Mint egy síró bíró
Ez nem te vagy
Én nem hiszem

Kapaszkodj meg
Míg el nem nyel az örvény
Bűnös a büntetés
Büdös a törvény
A senki földjén

Jön egy építész
Egy másik el
Ott maradhat
Aki nem figyel
Leomlik minden
Micsoda kép
Ott állsz te is
És ég az ég
Kapaszkodj meg
Míg el nem nyel az örvény
Bűnös a büntetés
Büdös a törvény
A senki földjén


Te milyen állat vagy most?

- Te milyen állat vagy most?
- Te vagy az állat az emberben.
- Mit keres benned a Sors?
- Azért van benned, hogy megverjen.

Megfagyott játékok, ügyetlen ujjak
Most hova nyúljak? Kitől tanuljak?
Ha már tőled se, akkor senkitől se
Pedig kell, aki az embert meggyötörje
És én már rád se számíthatok, azt hiszem
Te egy állat lettél, kedvesem.

- Te milyen állat vagy most?
- Te vagy az állat az emberben.
- Mit keres benned a Sors?
- Azért van benned, hogy megverjen.

A nyakadban ott lóg a korcsolyád
A szemedben szikrázik a jég
Te oda-vissza kijártad az iskolát
De én kitől tanulhatnék?
Már rád se számíthatok, azt hiszem
Te egy állat lettél, kedvesem.

- Te milyen állat vagy most?
- Te vagy az állat az emberben.
- Mit keres benned a Sors?
- Azért van benned, hogy megverjen.

Most neki menjek vagy ne menjek
Annak az eljegesedett szemednek?
A korcsolyád élével átvágjam-e
A gordiusi csomót a torkomban?
Úgy nézel rám, akár egy hüllő
Pedig érzem, hogy veled még dolgom van

- Te milyen állat vagy most?
- Te vagy az állat az emberben.
- Mit keres benned a Sors?
- Azért van benned, hogy megverjen.

Most vagy soha! Ihlet vagy csoda
De én el fogok jutni akkor és oda
Ahol a szikláid alatt dübörög a vér
Ahol a díjat kapom az ösztöneimért
Ó, te oroszlánnostény, ó, te ló!
Én Othello vagyok, te kanca
Ha Desdemona vagy, én felismerlek
Bár neki nem volt ekkora bajsza
Ahogy így elnézlek téged, én azt hiszem
Te egy állat lettél, kedvesem

- Te milyen állat vagy most?


Testből testbe

Lassít minket az életünk
Feltartóztat a lét
Bonyolult utakon vágtatunk
Nem mondják, miért

Dobjuk el hát a rongyokat
Testünk a lelkünkre vár
Te sem vagy más, csak gondolat
Más nem is leszel már.

Testből testbe vándorol a lélek
Testről testre vándorol a test
Valamit elpottyant, valamit fölszed
Megszületni újra sohase rest

Úgy féltünk magunktól
Ahogy még senki se félt
Ijesztő volt a karambol
Mikor a test a lélekhez ért
Hozzá ért.

De mikor véget ért, mi úgy döntöttünk,
Hogy mégis mindent megért
Hogy mindent megér a villanás
Mikor az ember mindent megért

Testből testbe vándorol a lélek
Testről testre vándorol a test
Valamit elpottyant, valamit fölszed
Megszületni újra sohase rest

Szomorú lélek vagyunk a szélben
Lassít minket a lét
Bonyolult utakon vágtatunk
Nem mondják, miért.

Lassít minket az életünk
Feltartóztat a lét
Bonyolult utakon vágtatunk
Nem mondják, miért


Testből testbe

Lassít minket az életünk
Feltartóztat a lét
Bonyolult utakon vágtatunk
Nem mondják, miért

Dobjuk el hát a rongyokat
Testünk a lelkünkre vár
Te sem vagy más, csak gondolat
Más nem is leszel már.

Testből testbe vándorol a lélek
Testről testre vándorol a test
Valamit elpottyant, valamit fölszed
Megszületni újra sohase rest

Úgy féltünk magunktól
Ahogy még senki se félt
Ijesztő volt a karambol
Mikor a test a lélekhez ért
Hozzá ért.

De mikor véget ért, mi úgy döntöttünk,
Hogy mégis mindent megért
Hogy mindent megér a villanás
Mikor az ember mindent megért

Testből testbe vándorol a lélek
Testről testre vándorol a test
Valamit elpottyant, valamit fölszed
Megszületni újra sohase rest

Szomorú lélek vagyunk a szélben
Lassít minket a lét
Bonyolult utakon vágtatunk
Nem mondják, miért.

Lassít minket az életünk
Feltartóztat a lét
Bonyolult utakon vágtatunk
Nem mondják, miért


Titkos tánc

Míg össze nem roskadsz
Forogj csak, dervis
Forogni szeretsz
Meg aztán kell is a tánc!
Titkos tánc!

Idegen mágia
Nem is a tiéd a tengely
Kavarod a vihart
Nem élhetsz trükkel se csellel
Míg össze nem roskadsz
Összefüggsz egy jellel
Kezdődik benned
Kezdődik, kezdd el!
Titkos tánc!

Forró az örvény
Amit fölkavart a tested
Benne remeg a rejtély
Azt nézd, azt lested!
Titkos tánc!

Most meg ne szeppenj
Ha meglátod a képet
Hieroglifák a talpadon
Azt lépd, úgyis azt léped!
Titkos tánc!


Titokban

Titokban, a sötét mögött
Világos van éjszaka.
Kialszanak a lángelmék
Kész a válasz: kész a tea.
Kéz a kézben, felhőpamlagon
Elhevernek, és szól a dal.
Némelyik olykor még kérdez,
De választ immár már nem akar.

Minden titok tudói ők.
Látják amit te rejtegetsz.
Titkon téged is vigasztalnak,
Ha ártatlan már nem lehetsz.
Test és szellem egymás ellen
Ritkán vét csak odafenn.
Minden titok ismerői
Nem fecsegnek sohasem.

Mikor a költözőmadarak útra kelnek,
Ők féltik őket újra majd,
Elhárítanak az útjukból
Pár váratlan és durva bajt.
S ha mégis bármelyik eltévedne,
Pihenhet köztük, míg szól a dal.
Lehet, hogy majd valamit kérdez,
De választ immár nem akar.

Titokban, a sötét mögött
Világos van éjszaka.
Kialszanak a lángelmék
Kész a válasz: kész a tea.
Kéz a kézben, felhőpamlagon
Elhevernek, és szól a dal.
Némelyik olykor még kérdez,
De választ immár már nem akar.


Titokban

Titokban, a sötét mögött
Világos van éjszaka.
Kialszanak a lángelmék
Kész a válasz: kész a tea.
Kéz a kézben, felhőpamlagon
Elhevernek, és szól a dal.
Némelyik olykor még kérdez,
De választ immár már nem akar.

Minden titok tudói ők.
Látják amit te rejtegetsz.
Titkon téged is vigasztalnak,
Ha ártatlan már nem lehetsz.
Test és szellem egymás ellen
Ritkán vét csak odafenn.
Minden titok ismerői
Nem fecsegnek sohasem.

Mikor a költözőmadarak útra kelnek,
Ők féltik őket újra majd,
Elhárítanak az útjukból
Pár váratlan és durva bajt.
S ha mégis bármelyik eltévedne,
Pihenhet köztük, míg szól a dal.
Lehet, hogy majd valamit kérdez,
De választ immár nem akar.

Titokban, a sötét mögött
Világos van éjszaka.
Kialszanak a lángelmék
Kész a válasz: kész a tea.
Kéz a kézben, felhőpamlagon
Elhevernek, és szól a dal.
Némelyik olykor még kérdez,
De választ immár már nem akar.


Titokban

Titokban, a sötét mögött
Világos van éjszaka.
Kialszanak a lángelmék
Kész a válasz: kész a tea.
Kéz a kézben, felhőpamlagon
Elhevernek, és szól a dal.
Némelyik olykor még kérdez,
De választ immár már nem akar.

Minden titok tudói ők.
Látják amit te rejtegetsz.
Titkon téged is vigasztalnak,
Ha ártatlan már nem lehetsz.
Test és szellem egymás ellen
Ritkán vét csak odafenn.
Minden titok ismerői
Nem fecsegnek sohasem.

Mikor a költözőmadarak útra kelnek,
Ők féltik őket újra majd,
Elhárítanak az útjukból
Pár váratlan és durva bajt.
S ha mégis bármelyik eltévedne,
Pihenhet köztük, míg szól a dal.
Lehet, hogy majd valamit kérdez,
De választ immár nem akar.

Titokban, a sötét mögött
Világos van éjszaka.
Kialszanak a lángelmék
Kész a válasz: kész a tea.
Kéz a kézben, felhőpamlagon
Elhevernek, és szól a dal.
Némelyik olykor még kérdez,
De választ immár már nem akar.


Vezetgetnek

Vezetgetnek. Ki vezet? Mi vezet?
Zet-zet, ki vezet? Kivezethetne.

Nevethettek. Ki nevet? Ki nevet?
Vet-vet, ki nevet? Kinevethettek.

Megölhettek. Megölet. Megölet.
Öl-öl, anyaöl. Megölethettek.

Szerethettek. Ki szeret? Ki szeret?
Kit-kit, ki szeret? Ti szerethettek.

Veszetteknek szerepek. Szeretet
Kiveszett, kiveszett. Kivetetteknek.

Vezetgetnek. Ki vezet? Mi vezet?
Zet-zet, ki vezet? Kivezethetne.


Világegyetemista

Lassít minket az életünk
Feltartóztat a lét
Bonyolult utakon vágtatunk
Nem mondják, miért

Dobjuk el hát a rongyokat
Testünk a lelkünkre vár
Te sem vagy más, csak gondolat
Más nem is leszel már.

Testből testbe vándorol a lélek
Testről testre vándorol a test
Valamit elpottyant, valamit fölszed
Megszületni újra sohase rest

Úgy féltünk magunktól
Ahogy még senki se félt
Ijesztő volt a karambol
Mikor a test a lélekhez ért
Hozzá ért.

De mikor véget ért, mi úgy döntöttünk,
Hogy mégis mindent megért
Hogy mindent megér a villanás
Mikor az ember mindent megért

Testből testbe vándorol a lélek
Testről testre vándorol a test
Valamit elpottyant, valamit fölszed
Megszületni újra sohase rest

Szomorú lélek vagyunk a szélben
Lassít minket a lét
Bonyolult utakon vágtatunk
Nem mondják, miért.

Lassít minket az életünk
Feltartóztat a lét
Bonyolult utakon vágtatunk
Nem mondják, miért


Világostalannak világossága

A világnak két vége van
Te egyikre sem érsz el soha
Az idő csak a dalban áll meg
Hogy lehetsz ennyire ostoba?

Hogy elrohansz az idő mellett
Látod, hogy nem vagy már gyerek
És közben mégis elhiszed
Hogy egy pillanat hosszú lehet

Ha kialszanak a fények
És elnémulnak a szavak
A némák némán egymásra néznek
És vakra fülel csupán a vak

Világtalannak világossága
Világnak átváltozása másvilágba
Világtalannak világossága

Mindenki éget, ha túl közel repülsz
Valami mindig a közepébe kerget
Áttetsző jég vagy áttetsző tűz
Akarsz magadnak egy másik lelket?

Mért akarsz mindent, ha semmit sem tudsz?
Elrontod, meglátod, úgyis magad
Leroskadsz végül és túl mélyre jutsz
Öröm és ajándék súlya alatt

A titokzatos erőkkel csínján kell bánni
Rosszkor derül ki néha, hogy vannak
Olyankor aztán történhet bármi
S akivel történik, rossz lehet annak

Világtalannak világossága
Világnak átváltozása másvilágba
Világtalannak világossága


Világtalannak világossága

A világnak két vége van
Te egyikre sem érsz el soha
Az idő csak a dalban áll meg
Hogy lehetsz ennyire ostoba?

Hogy elrohansz az idő mellett
Látod, hogy nem vagy már gyerek
És közben mégis elhiszed
Hogy egy pillanat hosszú lehet

Ha kialszanak a fények
És elnémulnak a szavak
A némák némán egymásra néznek
És vakra fülel csupán a vak

Világtalannak világossága
Világnak átváltozása másvilágba
Világtalannak világossága

Mindenki éget, ha túl közel repülsz
Valami mindig a közepébe kerget
Áttetsző jég vagy áttetsző tűz
Akarsz magadnak egy másik lelket?

Mért akarsz mindent, ha semmit sem tudsz?
Elrontod, meglátod, úgyis magad
Leroskadsz végül és túl mélyre jutsz
Öröm és ajándék súlya alatt

A titokzatos erőkkel csínján kell bánni
Rosszkor derül ki néha, hogy vannak
Olyankor aztán történhet bármi
S akivel történik, rossz lehet annak

Világtalannak világossága
Világnak átváltozása másvilágba
Világtalannak világossága


Vonal és törvények, törvények, áááá...

Na gyere üljünk ide a bárpulthoz
És várjunk, míg valaki árut hoz
Várjunk, míg valaki meghozza az árut.

Tudod, a világ az egy összetört kép
Mert a képeket mind rég összetörték
Viszont itt minden van, amit valaki valaha árult.
- Mondja és rágyújt

Figyelj, jó, hogy a combod hosszú
Viszont az élet annyira rövid, hogy botrány.
Mi újra összejöhetnénk ketten
Figyelj, én föladnám érted azt, ami lettem
És csak akkor jönnénk megint, ha az áru fogytán.
- Hát ez botrány.

Figyelj, te tudsz valamit, ami nem titok
- De abban ne reménykedj, hogy ez menni fog
Már mér' ne menne?
Mért nem vagy benne?

- Mert a világ az egy összetört kép,
És a vonal, ami mentén összetörték
Az kettőnk között húzódik éppen
És bár már átmentek néhányan próbaképpen
Igazából nem megy át semmi ott.
És abban ne reménykedj, hogy ez pont nekünk menni fog.

Szerintem minden átmegy ott egy kis időre
És neked épp ezért van szükséged rám.
Nekem meg rád és a benned szunnyadó nőre
- Hagyd abba!
Nem örülnél, ha abbahagynám

Tudod, az élet szerintem kísérlet
Össze kell rakni az összetört képet
A dolgok egy ideje nincsenek rendben
Én összeraklak téged
Ha te is összeraksz engem.

Nem olyan éles ám az a határvonal:
Ami neked van, az nekem viszket.
Nálad a fele az gátlás, a fele meg hiszti
- Ez az állat elnyomta rajtam a csikket áhhh
hhhh... Áhhhh... Úhhhh... Áhhhh... Úhhhh... ...

Nos á csak akkor egyenlő b-vel
Ha a világ a világvégével
Ha lezuhan az idő, begyorsul g-vel
Törvények, törvények, ááá...
Törvények, törvények, ááá...

Gyártod a végtelent a végtelen szalagon
A máglyán a lángján megolvad a hatalom
Két jegygyűrű ha összeolvad
Akármennyi az, te mért látsz csak nyolcat?

Törvények, törvények, ááá...
Törvények, törvények, ááá...

Nos a hideg a meleggel akkor ér össze
Ha egy a kettő, mert semmi sincs közte
Csak akkor juthatsz hatról az ötre

Törvények, törvények, ááá...
Törvények, törvények, ááá...

Törvények, törvények, ááá...
Törvények, törvények, ááá...

Gyártod a végtelent a Moebius-szalagon
A máglyán a lángján megolvad a hatalom
Két jegygyűrű ha összeolvad
Akármennyi az, te mért látsz csak nyolcat?

Törvények, törvények, ááá...
Törvények, törvények, ááá...

Ember tervez, Isten perverz
Beleköp a levésbe
Csúnya egy hasonlat, de összeomolhat
Ami van, az a kevéske
Ma már egy rosszul irányzott tekintet
Romba döntheti Pekinget.

Törvények, törvények, ááá...
Törvények, törvények, ááá...
Törvények, törvények, ááá...
Törvények, törvények...


Vonal, Törvények

Na gyere üljünk ide a bárpulthoz
És várjunk, míg valaki árut hoz
Várjunk, míg valaki meghozza az árut.

Tudod, a világ az egy összetört kép
Mert a képeket mind rég összetörték
Viszont itt minden van, amit valaki valaha árult.
- Mondja és rágyújt

Figyelj, jó, hogy a combod hosszú
Viszont az élet annyira rövid, hogy botrány.
Mi újra összejöhetnénk ketten
Figyelj, én föladnám érted azt, ami lettem
És csak akkor jönnénk megint, ha az áru fogytán.
- Hát ez botrány.

Figyelj, te tudsz valamit, ami nem titok
- De abban ne reménykedj, hogy ez menni fog
Már mér' ne menne?
Mért nem vagy benne?

- Mert a világ az egy összetört kép,
És a vonal, ami mentén összetörték
Az kettőnk között húzódik éppen
És bár már átmentek néhányan próbaképpen
Igazából nem megy át semmi ott.
És abban ne reménykedj, hogy ez pont nekünk menni fog.

Szerintem minden átmegy ott egy kis időre
És neked épp ezért van szükséged rám.
Nekem meg rád és a benned szunnyadó nőre
- Hagyd abba!
Nem örülnél, ha abbahagynám

Tudod, az élet szerintem kísérlet
Össze kell rakni az összetört képet
A dolgok egy ideje nincsenek rendben
Én összeraklak téged
Ha te is összeraksz engem.

Nem olyan éles ám az a határvonal:
Ami neked van, az nekem viszket.
Nálad a fele az gátlás, a fele meg hiszti
- Ez az állat elnyomta rajtam a csikket áhhh
hhhh... Áhhhh... Úhhhh... Áhhhh... Úhhhh... ...

Nos á csak akkor egyenlő b-vel
Ha a világ a világvégével
Ha lezuhan az idő, begyorsul g-vel
Törvények, törvények, ááá...
Törvények, törvények, ááá...

Gyártod a végtelent a végtelen szalagon
A máglyán a lángján megolvad a hatalom
Két jeggyűrű ha összeolvad
Akármennyi az, te mért látsz csak nyolcat?

Törvények, törvények, ááá...
Törvények, törvények, ááá...

Nos a hideg a meleggel akkor ér össze
Ha egy a kettő, mert semmi sincs közte
Csak akkor juthatsz hatról az ötre

Törvények, törvények, ááá...
Törvények, törvények, ááá...

Törvények, törvények, ááá...
Törvények, törvények, ááá...

Gyártod a végtelent a Moebius-szalagon
A máglyán a lángján megolvad a hatalom
Két jeggyűrű ha összeolvad
Akármennyi az, te mért látsz csak nyolcat?

Törvények, törvények, ááá...
Törvények, törvények, ááá...

Ember tervez, Isten perverz
Beleköp a levésbe
Csúnya egy hasonlat, de összeomolhat
Ami van, az a kevéske
Ma már egy rosszul irányzott tekintet
Romba döntheti Pekinget.

Törvények, törvények, ááá...
Törvények, törvények, ááá...
Törvények, törvények, ááá...
Törvények, törvények...


Walpurgis

Ez az éjszaka biztos Walpurgis
Ha már kétszázzal megy a Wartburg is
És te most benne vagy, mert benne vagy
Mert miért is ne lennél benne abban
Hogy kacagva matasson rajtad három
Asszony, és csak akkor hagyják abba
Ha már harmadszor szólsz, hogy "Elég!"
De az is lehet, hogy még akkor se
Holnapig boszorkányszombat van
Csak a kikapcsolódat kapcsold be!

Ha most elengednéd a kormányt
És tövig nyomnád a gázpedált
Becsukott szemmel is odatalálnál
Ahol többé már semmi meg nem árt

Gondold azt, hogy nem is veled
Történik ez az egész dolog
Ez az autóskaland, ahol a résztvevők mind
Osztályon felüli kalandorok
Három démoni stoppos egyszerre
És mind azt akarha, de egyszerre
Na most, az ülést hátra lehet dönteni
De te hogy fogsz köztük dönteni?
Viszont, ha félsz, hogy bele fogsz dögleni
Menj haza inkább dögleni!

Ha most elengednéd a kormányt
És tövig nyomnád a gázpedált
Becsukott szemmel is odatalálnál
Ahol többé már semmi meg nem árt

D. Mónika még kiskorú
Így a vezetéknevét nem mondja meg
A másik, a húga még zsengébb nála
A harmadiknak meg tele a szája
Három boszorka van, egy fia van
És nyögés és nyihogás és vihogás
És te most benne vagy, mert benne vagy fülig
Hogy a boszorkányok az ünnepet ülik

Ha most elengednéd a kormányt
És tövig nyomnád a gázpedált
Becsukott szemmel is odatalálnál
Ahol többé már semmi meg nem árt


Zárszó és kivégzés

Jaj. Bocs, hogy ha kevés volt a szöveg,
De te vezettél, kisöreg!
Percig se voltál hasztalan! Különben is:
A világ vége még nem a világ, mert a világnak
Két vége van!


Zuhanórepülés

Sodródni kell
Sohase tudni a célt
Behunyt szemmel
Adni egy esélyt
Célozni nem kell
Sőt, nem is szabad
Gondolkozz egész testtel
Engedd el magad

Egy mozdulat csak
Épp a megfelelő
Pillanatban
Apró, de számottevő
Célozni nem kell
Sőt, nem is szabad
Gondolkozz egész testtel
Engedd el magad

Látod, ez már pont az:
Zuhanórepülés
Leépülésből
Lefelé felépülés
Célozni nem kell
Sőt, nem is szabad
Gondolkozz egész testtel
Engedd el magad

Depresszióztál
Fejedre húztad a szoba sarkát
Elég a bonyolult jóból
Lazíts és zuhanj át
Célozni nem kell
Sőt, nem is szabad
Gondolkozz egész testtel
Engedd el magad


Zuhanórepülés

Sodródni kell
Sohase tudni a célt
Behunyt szemmel
Adni egy esélyt
Célozni nem kell
Sőt, nem is szabad
Gondolkozz egész testtel
Engedd el magad

Egy mozdulat csak
Épp a megfelelő
Pillanatban
Apró, de számottevő
Célozni nem kell
Sőt, nem is szabad
Gondolkozz egész testtel
Engedd el magad

Látod, ez már pont az:
Zuhanórepülés
Leépülésből
Lefelé felépülés
Célozni nem kell
Sőt, nem is szabad
Gondolkozz egész testtel
Engedd el magad

Depresszióztál
Fejedre húztad a szoba sarkát
Elég a bonyolult jóból
Lazíts és zuhanj át
Célozni nem kell
Sőt, nem is szabad
Gondolkozz egész testtel
Engedd el magad


Zűrzavar és kora bánat

Minden fel van fedezve, minden el van nevezve:
Ez a "zűrzavar", az a "búbánat"
Ez a kurva csak abban bízhat
Hogy egyszer majd öreg lesz kurvának
És nem attól lóg majd a melle
Hogy túl sokat ugrált fel-le
Hanem mert szoptatott rajta egy kisdedet
És ettől majd újra jó lehet

Mert mindent jóvá lehet tenni
És megint el lehet rontani
Ez az ásatás, ahol előkerülnek
A halott csecsemők csontjai

Ez itten egy ásatás. Ez pedig egy ásítás
Mert valaki mindig unta
Ezért ölt a kismama
És most ezért tenné meg újra
És nem azért üvölt az ablakban
Mert nem hallanák meg halkabban
Hanem mert rájött, hogy mekkorát tévedett
Hogy fordítva élt le egy életet

Mert mindent jóvá lehet tenni
És megint el lehet rontani
Ez az ásatás, ahol előkerülnek
A sosem volt hősök szobrai

Áll és üvölt szegényke
Egy csecsemővel a kezébe'
Ez a zűrzavar meg a búbánat
És ez a nő most ugrani készül
Mert itt a nők csak folyton ugrálnak
De akkor meglát egy másikat szembe'
Aki éppen ugyanúgy tenne
És erre azt mondja magának magába'
Hogy hülyeség, mégse ugrik hiába

Mert mindent jóvá lehet tenni
És megint el lehet rontani
Ez az ásatás, ahol előkerülnek
A sosem volt tornyok romjai

Minden úgy lett, ahogy mondta
Meg is gyógyult azon nyomba'
Megjavult, és élvezte
Hogy most olyan dolgokat művel
Amiktől jobban passzol az életbe
És nem azért szalad a térre
Mert az a strici is akkorra ér le
Hanem csak lemegy és hosszan nézeget
Más nagymamákat meg egyéb népeket

Mert mindent jóvá lehet tenni
És megint el lehet rontani
Ez az a sorsolás, ahol kisorsolják
Hogy ki lesz az utolsó római...