Trabant dalszövegek

Az első négy

Az első négy
A második hat
A harmadik egy pillanat csak


Balettcipőben

veszélyes és más világ
kalandor tendenciák
a csillag lassan felragyog
távcső nélkül láthatod
balettcipőben, álruhában
Saljapinnal álmodok
sorsomat a rozsda marja
a végtelenbe táncolok

itt van az éj
a lámpafény
elveszett belőle rég
nem is tudom mitől ég

benn a titok benn az agyban
osztható és oszthatatlan
áram száll a véren át
érzem a drót áramát
elvesztette régi ízét
ellobbanó gondolat
a mindig késő gyorsvonattal
ott lenni egy pillanat

háttér a lét
nincs szenvedés
vágyaink mind eltaposva
végtelenített remény

rövidre zárt készüléken
közvetített pillanat
bemozdított hangulatban
némafilmként elszakadt

megtört a jég
ott állsz a fényben
száll az álom áll a kép
fék nélkül is állok gép


Elszaladni késő

Megkísért a hajnal
Az utcasarkon áll
Két kezét erősen karba téve vár
Elszaladni késő, itt maradni kár
Egy mosoly cserébe
Az ablak nyitva áll
Hétfő, péntek, szombat
Holnap vagy ma már
Elszaladni késő, itt maradni kár
Ház mögötti fénykép
Gyermekekre vár
Fénybe züllött árnyék
Szánalmas talán
Itt hagyott a holnap
Senkit sem talált
Megvakult a csendőr
Tébolyultan vár
Szétrobbant az ablak, dől be homály
Elszaladni késő, itt maradni kár


Esti kép

Szállodák, pálmafák
Tengerparti fények, árnyak
Rengeteg ismerős
Táncol lent a parti bárban
Lampion megremeg
Szellő fújja, én nem félek
Fénysugár átszalad
..........
Esti kép, éles még
Villamosról buszra szállok
Járdaszél, felsikít
Elvesztettük a megállót
Barna műbőrülés
Rajta firka, nem veszélyes
Jól látom, az van ott
Golyóstollal "...."
Gondolat, átszalad
Reménytelen, utolérnek
Ellenőr, hátul áll
Karján szalag, én leszállok
Elfutok minden ok nélkül
És egy autó fékez
Felmegyek, csöngetek
Ajtót nyitnak és belépek
Nem várt senki, mégis jöttem
Kopogtam, zörögtem
Csendekbe betörtem
Rémregény ez az éj
Mi lenne a legokosabb
Azt hiszem, elmegyek
Nincs értelme itt maradnom
Angolos távozás
Maximum egy taxit hívok
Hogyha nincs, az se baj
Gyalog is hazatalálok
Ilyen estét nem kívánok
Senkinek sohasem, magamnak pláne nem
Végtelen szenvedés
Egyre csak a végét várom
Körmömet hangosan, jó mélyen
A falba vájom
Svábbogár rám mered
Mezítláb is eltalálom
Végzetes mozdulat
Szétkenve a harisnyámon
Ilyen estét nem kívánok
Senkinek sohasem, magamnak pláne nem


Esti séta

épp elég
unalmas képregény
valódi szenvedély
vakító szembefény!
láttalak
de sose vártalak
csak az a két alak
s a romos házfalak

hangulat
néha még elragad
a padon otthagyom
tovább nem hallgatom

Úgy éreztem nem lesz már meg
És közben a nap is elment
Számolatlanok a percek

Láztalan remegés ráz talán?
vagy ez a délután rövidebb, mint a nyár?
nem tudod
hogy mire gondolok
mikor az éjszakák
festik az ablakot?

libbenő
fekete függönyök
mögül kivillanó
ipari jégcsapok

Ugy éreztem nem lesz reggel
Itt állhatok könnyes szemmel
És közben a nap is felkel

délután


Földreszálló emberek

Földreszálló emberek
Felássák a kerteket
Lassan málló arcokat
Behavazott partokat
De én itt maradok, nem megyek
Nézem a tévében az ikreket
Egyedül leszek
Ismerős a mozdulat
Tárcsázod a számomat
Hosszú tornászlányokat
Nézve hallom hangodat
De én itt maradok, nem megyek
Nézem a tévében a filmeket
Itthon maradok
Egy másik lakótelep aszfaltján a négerek
Néhány felnőtt, sok gyerek
Lakásukban fegyverek
De én itt maradok, nem megyek
Nézem a tévében az ikreket
Jó hogy most felhívtál


Marionett

Reggel a fürdőkádban
Forró vízsugárban
Délben a cipőbolt
Mi ez a vörös folt
Eszkimó jégbalett
Nem lehet kedvesebb
Nem lehet olyan szép
Nem lehet oly hideg
Kihűlt a két kezed
Hibátlan marionett
Nem lehet szebb, se hidegebb

Olyan esztelen vagy
Olyan szemtelen vagy
Olyan elveszett vagy
Olyan kegyetlen vagy
Néha minden megfagy
Néha minden elhagy
Néha mégis megvagy
Hibátlan marionett
Nem lehet szebb, se hidegebb

Vigyázz rám a buszon
És a villamoson
Rám a metrón, Héven
Mindig, nyáron, télen
Repülőn az égen
Míg a taxi vár lenn
Jégen korcsolyázva
Vízen vitorlázva
És vigyázz a fogason is
Felfelé és lefele is.


Napszúrás

Az igazság az, hogy megbolondulok
Az igazság az, hogy szóhoz sem jutok
Hogy mért vagyok ilyen
És mért csinálom ezt
Csak akkor derül ki
Mikor már vége lesz
O, bébi
Nem találok szavakat
O, bébi
A szívem nem kirakat
Jól bepörögtem
Ez nem titok
De hogy mitől
Azt nem firtatod
A testem, a lelkem
Nekem is talán
Megfejteni ki tudná igazán
O, bébi
Nem találok szavakat
O, bébi
A szívem nem kirakat


Nem mond semmit

Nem mond semmit
Meghalt alak
Gyorsan röppen mint a gondolat
Nem hosszú idő ez
Csak egy pillanat
Még el se ment
Máris itt maradt
Jó, hogy itt vagy
És én is itt vagyok
Klasszul ragyognak a csillagok
Jó, ahogy nem vagy itt
És hiányzol nekem
Nem vagyok rosszul
Mert jó nekem


Neon alatt

Már megint egy látomás
Egy kihalt állomás
Neon alatt tépem hajad
Egy tincs a kezemben marad
Neon alatt tépem hajad
Egy tincs a kezemben marad

Már megint egy állomás
Egy kihalt látomás
Neon alatt tépem hajad
Egy tincs a kezemben marad
Neon alatt tépem hajad
Egy tincs a kezemben marad


Pirosbetűs napok

Január egy
Április négy
Húsvét és május egy készen van ez a félév
Húsvét és május egy készen van ez a félév
Augusztus húsz
November hét
Karácsony és
Szilveszteréj
Eltelt az év
Megint egy kész

Tükörbe ha
Meglátod őt
Nem tudni honnan de mégiscsak ismered őt
Megismered a terajtad múló időt.
Fényképeken
Festményeken
Felismered
El is hiszed
Itt van tehát
Itt vár terád
Lehet igaz
Lehet csaló,
Nem az a szép
Nem az a jó
Üres a tér
És nem beszél
Senki ma arról hogy mit hoz az év
Senki se jósol ma arról hogy mit hoz a tél
Atomcsapást
Nehéz esőt
Nem ismered
Nem is szabad
Nem is lehet
Nem is mered
Nem is tudod
Nem is lehet
Nem is szabad
Nem is mered

Minden felől
Nehéz eső
Digitálisan is áll az idő
Lámpával kereshetsz akkor se jövök elő
Mert eltűnök
És mint a köd
Beborítok
Lesüllyedek
Elillanok
Eltűntetek
Beborítok
Lesüllyedek
Eltűntetek
Elillanok


Rió és Tokió

Víztükrön elveszett
képedre ébredek
gondolom, nem lehet,
hogy nem leszek
Becsap a képzelet

Talán hajóra száll
még ma délután
több, mint egy év után
ha hajóra száll

Hajnali ablakon
most is láthatom
szemben a házfalon
a furcsa árnyakon

Rió és Tokió
szól a rádió
hiába kergeted
hullámod elveszett
torzít a képzelet


Rövid séta

Rövid séta a végtelenbe
Itt van a jegy a kezemben
Nem szomorítanak az álmok
Nem hiányzik a hiányod
Köd borítja már a testét
Arcomra fagyott a festék
Én is bármelyik pillanatban
Te is bármelyik pillanatban
Ö is bármelyik pillanatban
Hallom, hallom, dam-da-dam-dam

Indulás előtt partra tettek
Értelmetlenek már a tettek
Rosszul fűtött téli álmok
Kormányozható vallomások
Csapd a kezed a zsebedbe
Rövid séta a végtelenbe
Én is bármelyik pillanatban
Te is bármelyik pillanatban
Ö is bármelyik pillanatban
Hallom, hallom, dam-da-dam-dam


Sokan várnak a csodára

Színes tévét nézek, jön a világ
Nézhető a Föld
Hogy lesz minden szinte percek alatt
Kék és mustárzöld
Posztószürke mezbe öltöztetett
Ólomszenvedély
Szánalmasan éhes embereket
Fújt el itt a szél
Sokan várnak a csodára
Nincs mit enni vacsorára
Sokan várnak a csodára
Nincs mit enni vacsorára

Holdgömb esett reggel a bögrémbe
Hiszel-e nekem
Vágyat láttam égni a szobában
Érzed-e velem
Kést is láttam fenni vacsorára
Eszel-e velem
Lépcső helyett liftet választottam
Felmegyek veled
Sokan várnak a csodára
Én is megyek nemsokára
Sokan várnak a csodára
Én is megyek nemsokára

Elromlott a búvárfelszerelés
Még is partot érsz
Felmondta a gép a szolgálatot
Mégis van remény
Nem számított senki a téglára
Mégis téged véd
Megtaláltam én is azt a pontot
Ahol nincs esély
Matatok hát a limlomban
Kijárási tilalom van
Matatok hát a limlomban
Kijárási tilalom van

Hajnalban a szétlőtt boltok előtt
Kígyózó sorok
Hátul áll egy nepper, dúdol nekem
Édes indulót
Papírvékony jég a hullámokon
Minden hatalom
Összegyűjtött önarcképeimet
Összepakolom
Sokan várnak indulásra,
Kihívásra, behívásra
Sokan várnak indulásra,
Kihívásra, behívásra


Tangó

Hogy merre menjünk részben
Eldönthető az észben
Másrészt viszont az út kanyarodik
S így néha-néha kitavaszodik

Még sincs reménység hidd el
Sok bölcsesség és hit kell
De el sem indulsz, ha a szerelem
A szíved mélyén nem alapelem

Az élet útján andalog vagy
Tipeg is és szalad is az ember
A fények árnya rád ragyog
S a ködön át az orrodig se láthatsz

Én mindig arra nézek
Hol Dél van és nem Észak
A láng a jégnél mégis melegebb
Ne legyen belőlem eleged


Tudod, hogy soha

Tudod, hogy soha sincs vége
tudod, hogy mennyi elég.
Kéne egy kis hely az agyban
Én túlélni szeretném.

Eljött a ma a tegnapra
és ugyanez lesz holnapra,
elmentél, hiába várok,
de jól vagyok, ha nem hiányzok

Várok is meg már hiába,
látod? minden be van zárva.
Nem megyek, hiába kéred,
úgyse talállak meg téged.

Nem megyek, hiába várod,
rég kiürült ez a város,
nem hiszem, hiába kéred,
nem értem, minek beszélek.

Nyáron alszom téli álmot,
és szavakat nem találok.
Szörnyűek ezek az esték,
ha nem fognál most leesnék.

Leestem és összetörtem,
látom magam a tükörben:
fénylő arccal a sötétben,
fáradtan és összetörten.

Ránéztem és összetörtem,
sokkal jobb ez, mint hittem.
Vagy rosszul vagy jól vagyok,
nem voltam és itt vagyok.

Tudod, hogy soha sincs vége,
tudod, hogy mennyi elég.
Kéne egy kis hely az agyban,
én túlélni szeretném.

Eljött a ma a tegnapra,
és ugyanez lesz holnapra.
Elmentél, hiába várok,
de jól vagyok, ha nem hiányzok neked.