1985.04.27.

(Bahia - B 005; MC / 1992)
A te értékelésed: Semmi Átlag: 5 (2 votes)

Itt van, pedig senki se hívta
Néz rám, de nem látom a szemét
És nem tudom, de arra emlékszem
Hogy nem értem, amit beszél

Jó lábai keresztbe téve.
Azt gondolom: ki ha nem én?
Mondok valamit, semmit se értek
Itt ül szemben a rekamién

Nem figyel rám, a szemébe nézek
Ez mindig jól felkavar
Mond valamit, de semmit sem értek
Túl késő már és túl hamar

A székről átülök a fotelbe
Jobb, ha ma lelépek korán
Az fix, hogy jól meg lett keverve
Nem tudom, mi jöhet ezután

Jó, hogy ma látlak, mert szerintem szép vagy
Ezért fog el a remegés
Rólad álmodok, látlak egész nap
Túl sok ez vagy túl kevés

Gyorsan változik ez a környék
Vagy valaki vagy ő vagy én
Mond valamit, de semmit sem értek
Itt ül szemben a rekamién

Itt van, pedig senki se hívta
Néz rám, de nem látom a szemét
És nem tudom, de arra emlékszem
Hogy nem értem, amit beszélt


Mániákus depresszió
..... szemüvegben
Mozgásom szép meg kecses
Alig állok a lábamon
Nem tudom, hogy hol vagyok
Mindig rád gondolok

Vetített viasznő vagy csupán
Rajtad csillog fénypongyolám
A fények kékben úsznak, hajnal hasad
Szeretem a színes álmokat
Nem tudom, hogy hol vagyok
Mindig rád gondolok

Szeretem ezt az álmomat
Fekszem a fűben az ég alatt
Két dologgal egészen eltelve
Alvást és mosolygást mímelve
Nem tudom, hogy hol vagyok
Mindig rád gondolok

(Mengele néven bujkálok Algír külvárosában
Les rám egy szadomazichista
Tisztaság-mániákus őrült
Akivel együtt lakom
Ö is kém, figyeli, kinek dolgozom
Én is az asztalán matatok
Hogyha nincs itthon
Mindent megteszek, hogy megtudjam
Kinek dolgozik
Ugyanannak a két ellenséges csoportnak
Küldözgetjük jelentéseinket
Akik egymásnak küldözgetik
Jelentéseiket rólunk)

Nem tudom, hogy hol vagyok
Mindig rád gondolok

Szeretem ezt az álmomat
Fekszem az ágyon a víz alatt
Lelkem vándorol
A testem halott
Magamra vetített kép vagyok
Nem tudom, hogy hol vagyok
Mindig rád gondolok

Végül elaludt szegény
Ez már így egy kész regény
De még le se csukta a szemét
Újra hallja a mesét
Nem tudom, hogy hol vagy
Mindig rád gondolok


Nem a te tangódat járják már Ferry
az eszkimók rég kihaltak
a kínaiak átálltak másra
ezt látjuk mi az ördögre várva
a moziban is ördögök vannak
az isten már közbe se lép
tangódnak rég vége
ez senkinek nem elég

Pekingi ősz, orosz tél
magyar nyár, Prágai Tavasz
Pekingi ősz, orosz tél
magyar nyár, Prágai Tavasz

Senki nem emlékszik Párizsra, édes
senki nem tudja, miről van szó
senkit sem érdekel,
mert itt mindenki
mert itt mindenki sportoló
a metróban is sportolók ülnek
sportolnak a buszvezetők

Párizsnak rég rég vége
ez senkinek nem elég
Pekingi ősz, orosz tél
magyar nyár, Prágai Tavasz
Pekingi ősz, orosz tél
magyar nyár, angol tavasz

Senki nem emlékszik a múltra már, édes
senki nem tudja, miért volt az jó
a történet ezért van készen
ezért tetszik, ezért jó

Pekingi ősz, orosz tél
magyar nyár, angol tavasz


Tudja jól a kínai Kínai kormány
Mit akarok, engem akar
Egy step-táncos vagyok a karba' - zavarba' -
Adó vagyok, de valami zavar.
Magnetikus vagyok, eleven angyal,
Adó vagyok, de valami zavar.
Cseh-szlovák vagyok, de délen élek,
ezt a környéket itt hagyom hamar.
"Igen, igen, mindig ezt mondja, ha kérdezem,
és ha megcsókol, rám nevet a kedvesem.
És néha mesél, fogja a kezem,
vállára hajtom, csendben a fejem,
Igen, mindig megvigasztal, mindig jó vele,
hozzá hűtlen nem leszek, hááá"
Törpe vagy tigris, péntek vagy szombat,
Édes vagy, érzem a zuhanást,
Torzítatlan vétel, zavartalan adás,
Fausti pillanat, örök maradás.


Nem saját nevem, viselem addig
Elveszítem szép nevem
Madár leszek arra az időre
Még ez az érzés a szívemen

Elrepül a lélek, micsoda ének
Percek alatt telnek az évek
Száz csoda vár ma, gyerünk a bárba
Ne ellenkezz, úgyis hiába

Egy roncs vagyok, mióta megláttalak
Nem lehet nélküled élni
Mondd, miért nem szeretsz, jaj, mi a baj
Ha akar nem képes rá és ha képes, nem akar

Beteg vagyok hogyha nem vagy enyém
Nem lehet nélküled élni
Miért akarsz teljesen őrültté tenni
Nem volna jobb kettesben boldognak lenni?

Még szeretlek, tehát légy az enyém
Nem lehet nélküled élni
Mondd, mi az ára, semmi se drága
Bármit kérj, mindent odaadok én

Én szeretem a lányokat
Egy kicsivel jobban, mint a fiúkat
Úgyis az a vége, nem érdekes
Ne kínozd magad, nem érdemes

Lélegezz, és ne védekezz
Dőlj hátra és hunyd le a szemed
Úgyis az a vége, nincs semmi értelme
Miért nem vagy enyém, ha ez nagyon agyon nyom?

Nemcsak nincs, de veszélyes is,
Nemcsak méreg, de drága kincs is,
Kéne, ha volna, lenne a boltba',
De nem kapható és nincs, nincs, nincs, nincs.


Még nem biztos, hogy ott leszel,
Ez bizonytalan randevú.
Én elmegyek, ha megbeszéltük,
És megnézem, hogy ott vagy-e? Hu...

Jobb lenne, ha nem kéne matekolni,
Nem vagy te olyan hülye fiú.
Egy másik csajról rejtsd le a majrét,
Azzal osonj haza. Hu...

Itt fekszem, rád várok minden délelőtt,
Próbálom agyoncsapni az időt.
Itt fekszem, rád várok minden délután,
Kihúzod a gyufát, apukám.

Csendben fogsz oszlani majd a bokorban,
Ott, ahol a cigit szívják a csajok,
Fékezz le még most, mielőtt szétmész,
Mondd azt: egy új nőt akarok.


Tudom, hogy tudod, elmúlik
egy kicsit rossz most, de elmúlik
meg a mindig más is elmúlik
és a nagyon rossz is elmúlik
meg a nagyon jó is elmúlik
egyszer szörnyen, egyszer jól
és ez így, ez így van jól
olyan jó ez a szenvedés
olyan felemelő az egész
olyan szörnyen érzem magam
olyan szörnyen, szörnyen jól

Elmúlik, meggyógyít
Elmúlik, meggyógyít

Tudom, hogy tudod, elmúlik
egy kicsit rossz most, de elmúlik
meg a mindig más is elmúlik
és a nagyon rossz is elmúlik
meg a nagyon jó is elmúlik
egyszer szörnyen, egyszer jól
és ez így, ez így van jól
olyan jó ez a szenvedés
olyan felemelő az egész
olyan szörnyen érzem magam
olyan szörnyen, szörnyen jól


Harang a rangod, védve vagy,
A rang harangod, véd a rang.
Édesem, légy velem,
Elkerül a félelem.

Rangrejtve járni rangadó.
Rangrejtve járni neked való,
Mint harang, véd a rang,
Ha rang a rangod, védve vagy.

Elbújhatsz a rang elől, de kilóg, de nem lóláb
Elbújhatsz a rang elől, de kilóg, de nem lóláb
Mint harang, véd a rang,
Ha rang a rangod, védve vagy.


Ez a ház is ledőlhet
Ellopta az időmet
Szemem sarka megremeg
Nekem aztán egyre megy
Mégis van egy pillanat
Ahol a hang elakad
Ez egy olyan fényes érzés
Ahonnan nincs visszanézés
Átcipel a városon
Maszek taxin vagy buszon
Nem lehet nem észrevenni
Honnan hová utazom
Távolról még messze van
Közelről meg még jobban
Húzd be sötét függönyöd
Senkihez sincs már közöd.


Ott torony volt Fekete tenger
Bent a vízben rengeteg ember
Hol lehet most nem találom
Biztos megjön itt megvárom
Mindaképpen mint azelőtt
Négykor ott lesz a bolt előtt

Ez a magas nagyon derék
Kicsit kövér azért szerény
Másmilyen mint általában
Vonzó volt ha néha láttam
Vagy mágus ez vagy kábulat
Levegőt vesz a víz alatt

Ott torony volt Fekete tenger
Bent a vízben rengeteg ember
Most is inog még serényen
Vizet látok a sövényen
Fekete víz fehér tenger
Torony csónak és sok ember


Most tényleg félek, vagy csak a szer hat,
Felelhetek-e magamért?
Elment vagy itthon van-e macska,
Ha én vagyok a kisegér?

Figyelnek vagy nem figyelnek?
Rettegned kell-e tereken?
És dugdosnod kell otthon a dolgokat.
Vagy nem veszik olyan mereven?

Nem hív senki már napok óta,
Nem baj, az egyik csúnya, a másik hideg.
Most már biztos, hogy igaz az a sóhaj,
Nem éri meg, nem éri meg.

Nem éri meg, nem éri meg,
Nem éri meg, nincs már minek.
Most már biztos, hogy igaz az a sóhaj,
Nem éri meg, nem éri meg.

Fausti pillanat, örök maradás,
Egy deck-kel állsz és veszed az adást.
A karosszéked körbe-körbe-körbe forog,
Százezer arcod visszamosolyog.

Fluoreszkáló pingponglabdában
Melletted pattog a világ hiánya,
Örök maradás, Fausti pillanat?
Fényéve már, hogy nem láttalak.


ragaszthatatlan szív
hív magához szív magához
felejthetetlen ív
körbetáncol magához láncol
unatkozhatnék is
de most az álom máya a fátyol
mozdíthatatlan áll
a másik oldal szembe magával
magamagával vár
nehezen ébredek fel
még itt az álom úgy találom
fárasztó egy reggel
nem kelek fel nem megyek el
alszom tovább
még itt az álom úgy találom
fárasztó egy reggel
nem kelek fel


Fétisről álmodtam az éjjel
Üvegharangok szólaltak meg az éjben
Pár taktika nem számít a bálban
Cirano leveti magát az ágyról
Ma éjjel vedeljük a pezsgőt
Egymáshoz simulunk ketten
Egymáshoz simulunk ketten
A parketten
Sorakoznak már a hárfás lányok
A királynőt bátran kíséri négy perec
Karok és lábak érkeznek percre
A bálkirálynő pornókrémest evett ebédre


Ha hatalmadat érezvén egy körmöt levágatsz
és akaratán kívül egy szőke nőt a táncba hívsz.
De egy másik napon egy mikrobuszból intő
hivatalnok látása miatt beteg szíved
majdnem a sírba visz.
De a hatalmat gúnyolod és senki nincs,
aki erősebbnek látszana nálad.
Minden mondatra emlékszel
és minden mondatod telitalálat.

Óriás szívedet derűs mosollyal
a világra büszkén megnyitod
jókor reggel a szemedet is,
keveset alszik negyven fele az ember.
Rekeszes táskádat degeszre tömve
rohansz egy átkozott hivatalba,
Nagy tudásoddal és a régi tekintélyeddel,
Mert az idő halad, gyorsan szaladsz,
felelősséged biztos tudatában,
De egy másik napon rettegve gondolsz
mindarra, ami van és rettegve ülsz otthon
a szobádban.
Mert az idő halad, otthon maradsz,
vagy sört öntesz a pezsgőbe egy éjjeli kocsmában.
Lüktető agyadat görccsel, haraggal és indulattal
rövidre zárva.

Ha harc, hadd legyen harc, megduplázod az
összes tétet
És tévedhetetlenül bizonyos vagy abban,
hogy elvesztetted az egészet.
Derűre ború, borúra háború,
most elküldték Kantot a fenébe,
Igy kezdődött el a világ vége.

Szétszaladt bárányok között tüzet okádva
halkan emelkedik a szekér,
Illés még éppen odaér.
Jákob egy hatalmas létrával szintén arra szalad,
Vigyáz, nehogy lemaradjanak.
De hiába lángol, mégsem ég el a fenyér,
Nagy csendben vár és hallgat a szél.

A mozdulatlan tájban minden áll csak a kastély
inog, miközben felrepül.
A lemaradt szentek helyett Te ülsz benn
egyedül.
Nyilam kilövöm, repülök át mind a száz szobán,
A százegyediken kendőt hímzel a szófán.

Élnek a kövek mert bennük is erő szalad
Gyémánt hegyen ég el a fény.
A kövek szikráznak és te látod,
Autók ajtaját tépi le a szél.

Tér és idő találkozása, Szellem és anyag elegye
- ez vagyok.
Minden szétdől és közben ropog.
Ahol én járok, áram ívek.
Egy helyben állok és minden forog,
Nyomomban vannak a detektorok.

A Nap az apa, a Nap az én,
Ez érzéki látomás.
Ott áll egyedül Ezékiel,
Milyen hosszú villanás.
Nagy mágus, átlépted a határt
Sasként csaptam le rád.

Ez lesz az a nap, ha ez az az év,
A legutolsó állomás,
Hagyd el a vizet, hajód repül,
Tejfehér köd száll le rád,
Átváltozol és átváltozott a táj,
Megváltozott örökre már.

A macska elkapott egy madarat és a bokorba
szaladt vele, egy másik madár csivitelt a fán.
A hídra (nekem háttal) egy hangos autó fordult
éppen és a Hold majdnem a szemembe tűzött
volna, de lámpák alá értem én, talán ekkor tért
belém vissza ismét a remény.


Nem segít senki sem,
pedig nem vagyok egyedül sosem.
Mindig van velem valaki,
aki tudja, ellenem mit tegyen.
Fárasztó ez a délután,
Minden nő kövér vagy sovány,
Már megint nem történt semmi sem,
pedig nem vagyok egyedül ma sem.

Nem segít senki sem,
pedig nem vagyok egyedül sosem.
Mindig van velem valaki,
aki tudja, hogy mi a jó (miaó) nekem,
Fárasztó ez a délután,
egy átvirrasztott éjszaka után.
Már megint nem történt semmi sem,
pedig nem voltam egyedül ma sem.
Figyelj: látnak téged
tudunk rólad
túlbeszélted
látják ki vagy
Ezek mindenre képesek.
Ezek mindenre képesek.

Nem bízhatsz senkiben,
nem vagy egyedül sosem.
Te mégis teljesen egyedül vagy,
azt hiszem, rajtad nem segít senki sem.


Ez lesz a vége.
Mondtam előre.
Mindenkinek ez jut az eszébe.
Két tűz között, horogra akadva,
mondtam, hogy nem tudok vigyázni magamra.
Gyanús vagy nekem.
Lekötelezett.
Megismétlődik a régi eset.

Látod azt mondom, légy ma velem.
Vedd le gyorsan a pulóverem.
Ráfaragtál,
faragatlan.
Kéne egy kis hely az agyban.
El kell kezdeni.
Abba kel hagyni.
Nem volna jó beléd szeretni.
Porrá törve. Legyömöszölve.
Mindenkinek ez jut az eszébe.