II.

(Bahia - B 012; CD / 1994)
A te értékelésed: Semmi Átlag: 5 (1 vote)

Álompor, álompor
Ments meg ettől a várostól
Álompor, álompor


Minket nem lehet elfelejteni
Felejthetetlenek vagyunk.
Sorra felejtjük el az embereket,
Csak minket nem felejtenek el soha.
Különleges elmeosztály különleges kilépője a zsebemben.
Minden álmomat megette az ország
Minden fájdalmam újra kiserken
Belekényszerültem magamba megint
Felejthetetlen lettem.

Kép jelenik meg a kirakatban,
Egy szimpatikus arc az.
Látom, hogy most is csak én vagyok.
Elkerülhetetlen lettem.
Túlexponált képek, túl színes fények szememben.


Még nem biztos, hogy ott leszel,
Ez bizonytalan randevú.
Én elmegyek, ha megbeszéltük,
És megnézem, hogy ott vagy-e? Hu...

Jobb lenne, ha nem kéne matekolni,
Nem vagy te olyan hülye fiú.
Egy másik csajról rejtsd le a majrét,
Azzal osonj haza. Hu...

Itt fekszem, rád várok minden délelőtt,
Próbálom agyoncsapni az időt.
Itt fekszem, rád várok minden délután,
Kihúzod a gyufát, apukám.

Csendben fogsz oszlani majd a bokorban,
Ott, ahol a cigit szívják a csajok,
Fékezz le még most, mielőtt szétmész,
Mondd azt: egy új nőt akarok.

Lónak ember, embernek ló
Egy kicsit egy kentaurra hasonlító.


Nem segít senki sem,
pedig nem vagyok egyedül sosem.
Mindig van velem valaki,
aki tudja, ellenem mit tegyen.
Fárasztó ez a délután,
Minden nő kövér vagy sovány,
Már megint nem történt semmi sem,
pedig nem vagyok egyedül ma sem.

Nem segít senki sem,
pedig nem vagyok egyedül sosem.
Mindig van velem valaki,
aki tudja, hogy mi a jó (miaó) nekem,
Fárasztó ez a délután,
egy átvirrasztott éjszaka után.
Már megint nem történt semmi sem,
pedig nem voltam egyedül ma sem.
Figyelj: látnak téged
tudunk rólad
túlbeszélted
látják ki vagy
Ezek mindenre képesek.
Ezek mindenre képesek.

Nem bízhatsz senkiben,
nem vagy egyedül sosem.
Te mégis teljesen egyedül vagy,
azt hiszem, rajtad nem segít senki sem.


Mindig mindent meg kell bánnod
Semmit se mondhatsz el ingyen
Minden szavadat félreértik és
Senki sincs, aki segítsen

Mindenki azt hiszi, róla van szó és
Senki se tudja, hogy erről szó sincsen
Mindenki azt hiszi, félreérted és
Senki sincs, aki segítsen

Akkor most hol van, akit várok?
Volt, vagy majd eljön vagy az sincsen?
Volt, vagy majd eljön, de én itt vagyok és
Senki sincs, aki segítsen


Valld be, hogy bánt nem szeretlek,
De mint egy árny mindig követlek
Valld be, hogy fáj, szeretlek,
S mint egy kísértet, követlek.
Szeretlek én, szeretlek,
Szeretlek, követlek én.
Valld be, hogy rossz vagy, kegyetlen,
Hova jutsz, mire jutsz, mire jutsz, nélkülem?
Görcsben a láb olyan ügyetlen
Mire jutsz, hova jutsz, mondd, mire jutsz, nélkülem?
Szerelmem, szeretlek, követlek.
Szeretlek, követlek én.

Szárnyas ember, hova futsz?
Szárnyas ember, hova szaladsz?
Isten, tudja, mi a vége,
Te elmész és ő itt marad.

Te egy angyal vagy és én szeretlek
Téged az égbe is követlek
A felhőkön is járdákon követlek,
Az égben is járdákon követlek.
Szeretlek én.
Nagyon szeretlek.
Szeretlek, követlek én.


Fáraó népe, nagy maharadzsa
nem néz oda és senki se látja.
Alkoholista, durva fej.
Ha kérdezik, nem felel.

A maharadzsa az nagy király.
Lelke biztos Indiába jár.
Nem iszik és nem is durva fej,
Ha kérdezik, nem felel.


Levert vagy, megnyerő
Barna vagy szőke nő
Barna vagy szőke nő
Honnan kerül elő
Minden pillanatban
Mindig más alakban
Mindig azt szeretnéd
Ha mindig más helyen lehetnél
Vissza-hozzád visz
Odarepülök - ha lehet -
Veled maradok
Jó veled
Extatikus - fantasztikus
Nagyon szerény - gyönyörű lény
A földtől az - oly messze még
Égig ér - még elér
Minden pillanatban
Mindig más alakban
Mindig azt szeretnéd
Ha mindig más helyen lehetnél
Vissza-hozzád visz
Odarepülök - ha lehet -
Veled maradok
Jó veled


Kész az egész
Mindennek vége,
Vége már és
Nem lesz másik
Nem lesz jó
Soha már
Soha talán.

Kész, ez kész.
Talány, hogy honnan lesz új,
Hogy honnan jön el, ha jön,
Vagy nem jön el soha már.
Soha talán.

Ez van, ezt kell szeretni.
Most már mit lehet tenni,
Torkodra forr szavad,
Elmenned nem szabad
Elmenned nem lehet,
A rendőröd leszek,
Az erő engem szeret,
Te csak velem lehetsz.

Tőle és vele van a lélek,
Neki lelkesülnek a dolgok,
Nélküle minden kopár,
Vele meg teljes és boldog,
Hogy lenne vége, szamár,
Soha már, soha talán.

Ennek rég vége már,
Jó hogy nirvána vár,
(Vár a Nirvána bár)
Jó hogy nem fogok lenni,
Ez van, ezt kell szeretni.

Kész, ez kész, nincs vége,
Vége már.
Nem múlhatott el és nem fog
Elmúlni soha már. Soha talán.
Talán soha már.


Harang a rangod, védve vagy,
A rang harangod, véd a rang.
Édesem, légy velem,
Elkerül a félelem.

Rangrejtve járni rangadó.
Rangrejtve járni neked való,
Mint harang, véd a rang,
Ha rang a rangod, védve vagy.

Elbújhatsz a rang elől, de kilóg, de nem lóláb
Elbújhatsz a rang elől, de kilóg, de nem lóláb
Mint harang, véd a rang,
Ha rang a rangod, védve vagy.


- avagy egy gyáva szovjet férfi nem beszél politikáról

Látom, te Kecske vagy,
Szakállad milyen nagy!
Szarvak a fejeden.
Rám nézel csendesen.

Rám nézel, barna szem.
Megáll az eszem.
Várjak még? De hogy miért?
Meg nem mondja semmiért.

Mennyi kell? Mennyi még?
Meddig kell menni még?
Elszalad, rohanok.
Nyomban utánam oldalog.

Buta Teve. Neve Ede.
Szegény Ede, mi lesz vele?
Ede ma iszik
Ede ma fél
Ede ma fázik
Megvacsorázik.
Edének mindegy ez az egész.
Ede ma le és feledés.

Téé tova teve tova
Szegény Ede, mi lesz vele?

Ma este te vagy a főnök
Ez egy jóslat csak neked
Most csukott szemmel is látom,
Hol van, pedig elveszett.

Fenyőfát húzol az úton.
Barna ballon sapka fejeden.
Mikor meglátlak rögtön tudom,
Mindent te jelentesz nekem.

A Káró Dáma és a Tref Bubi
Együtt mentek a körúton
Akarnak egy fagyit enni
A Kör Király elment buszon.

Ma este te vagy a főnök
Fenyőfát húzol az úton.
Mikor meglátlak rögtön tudom,
A Kör Király elment buszon.

Telivér mén, egy ménesbe fedez
De ez a ló két lábon áll.
Két lábon áll, az orra remeg,
Ez az állat szemez veled.


Ha hatalmadat érezvén egy körmöt levágatsz
és akaratán kívül egy szőke nőt a táncba hívsz.
De egy másik napon egy mikrobuszból intő
hivatalnok látása miatt beteg szíved
majdnem a sírba visz.
De a hatalmat gúnyolod és senki nincs,
aki erősebbnek látszana nálad.
Minden mondatra emlékszel
és minden mondatod telitalálat.

Óriás szívedet derűs mosollyal
a világra büszkén megnyitod
jókor reggel a szemedet is,
keveset alszik negyven fele az ember.
Rekeszes táskádat degeszre tömve
rohansz egy átkozott hivatalba,
Nagy tudásoddal és a régi tekintélyeddel,
Mert az idő halad, gyorsan szaladsz,
felelősséged biztos tudatában,
De egy másik napon rettegve gondolsz
mindarra, ami van és rettegve ülsz otthon a szobádban.
Mert az idő halad, otthon maradsz,
vagy sört öntesz a pezsgőbe egy éjjeli kocsmában.
Lüktető agyadat görccsel, haraggal és indulattal
rövidre zárva.

Ha harc, hadd legyen harc, megduplázod az
összes tétet
És tévedhetetlenül bizonyos vagy abban,
hogy elvesztetted az egészet.
Derűre ború, borúra háború,
most elküldték Kantot a fenébe,
Így kezdődött el a világ vége.

Szétszaladt bárányok között tüzet okádva
halkan emelkedik a szekér,
Illés még éppen odaér.
Jákob egy hatalmas létrával szintén arra szalad,
Vigyáz, nehogy lemaradjanak.
De hiába lángol, mégsem ég el a fenyér,
Nagy csendben vár és hallgat a szél.

A mozdulatlan tájban minden áll csak a kastély
inog, miközben felrepül.
A lemaradt szentek helyett Te ülsz benn
egyedül.
Nyilam kilövöm, repülök át mind a száz szobán,
A százegyediken kendőt hímzel a szófán.

Élnek a kövek mert bennük is erő szalad
Gyémánt hegyen ég el a fény.
A kövek szikráznak és te látod,
Autók ajtaját tépi le a szél.

Tér és idő találkozása, Szellem és anyag elegye
- ez vagyok.
Minden szétdől és közben ropog.
Ahol én járok, áram ívek.
Egy helyben állok és minden forog,
Nyomomban vannak a detektorok.

A Nap az apa, a Nap az én,
Ez érzéki látomás.
Ott áll egyedül Ezékiel,
Milyen hosszú villanás.
Nagy mágus, átlépted a határt
Sasként csaptam le rád.

Ez lesz az a nap, ha ez az az év,
A legutolsó állomás,
Hagyd el a vizet, hajód repül,
Tejfehér köd száll le rád,
Átváltozol és átváltozott a táj,
Megváltozott örökre már.

A macska elkapott egy madarat és a bokorba
szaladt vele, egy másik madár csivitelt a fán.
A hídra (nekem háttal) egy hangos autó fordult
éppen és a Hold majdnem a szemembe tűzött
volna, de lámpák alá értem én, talán ekkor tért
belém vissza ismét a remény.


Tudja jól a kínai Kínai kormány
Mit akarok, engem akar
Egy step-táncos vagyok a karba' - zavarba' -
Adó vagyok, de valami zavar.
Magnetikus vagyok, eleven angyal,
Adó vagyok, de valami zavar.
Cseh-szlovák vagyok, de délen élek,
ezt a környéket itt hagyom hamar.
"Igen, igen, mindig ezt mondja, ha kérdezem,
és ha megcsókol, rám nevet a kedvesem.
És néha mesél, fogja a kezem,
vállára hajtom, csendben a fejem,
Igen, mindig megvigasztal, mindig jó vele,
hozzá hűtlen nem leszek, hááá"
Törpe vagy tigris, péntek vagy szombat,
Édes vagy, érzem a zuhanást,
Torzítatlan vétel, zavartalan adás,
Fausti pillanat, örök maradás.


Most tényleg félek, vagy csak a szer hat,
Felelhetek-e magamért?
Elment vagy itthon van-e macska,
Ha én vagyok a kisegér?

Figyelnek vagy nem figyelnek?
Rettegned kell-e tereken?
És dugdosnod kell otthon a dolgokat.
Vagy nem veszik olyan mereven?

Nem hív senki már napok óta,
Nem baj, az egyik csúnya, a másik hideg.
Most már biztos, hogy igaz az a sóhaj,
Nem éri meg, nem éri meg.

Nem éri meg, nem éri meg,
Nem éri meg, nincs már minek.
Most már biztos, hogy igaz az a sóhaj,
Nem éri meg, nem éri meg.

Fausti pillanat, örök maradás,
Egy deck-kel állsz és veszed az adást.
A karosszéked körbe-körbe-körbe forog,
Százezer arcod visszamosolyog.

Fluoreszkáló pingponglabdában
Melletted pattog a világ hiánya,
Örök maradás, Fausti pillanat?
Fényéve már, hogy nem láttalak.