És mindig csak képeket ...

(Bahia - CDB011; CD / 1994)
A te értékelésed: Semmi Átlag: 5 (3 votes)

Közreműködtek:
Menyhárt Jenő - gitár, ének
Kiss Llászló - basszusgitár, ének, vokál
Magyar Péter - dob, vokál
Kirschner Péter - gitár, vokál
Varga Orsolya - billentyűs hangszerek, fűszál, vokál
Dióssy D. Ákos - billentyűs hangszerek,csörgődob, vokál

Cserék a Megalázó c. számban:
Dióssy D. Ákos helyett Bajnóczi Attila
Varga Orsolya helyett Vécsey Axel
Kirschner Péter helyett Szőllősi Lajos
Kiss Llászló helyett Nagy Barta Péter
Magyar Péter helyett Asztalos Zoltán
Menyhárt Jenő helyett Facskó Attila


Hangkeverés: Peter Ogi
Keverő asszisztens: Dióssy D. Ákos
Digitális maszter: Győri János
Hangfelvétel: Horváth János
Zenei producerek: Menyhárt Jenő, Peter Ogi
Titkár: Bajnóczy Attila
Produkciós vezető: Kirschner Péter
Borító: Czakó Zsolt - ART'I csók
Fotó: Lugó/4X5
Producerek: Mesterházy Ernő, Bognár Attila

Athéni szél és spártai eső,
Ülünk a tűznél, én meg az idő,
Az éneklés évei lassan elmúlnak,
A nagyranőtt lelkek a pincékbe bújnak.
 
Európa kiadó, Európa kiadó,
Európa kiadó, Európa kiadó...
 
Megrémülök a hangomtól,
El fogok tűnni a rock and rollból,
Olyan már mint egy menekülttábor,
Mindenki itt van, aki nem elég bátor.
 
Európa kiadó, Európa kiadó,
Európa kiadó, Európa kiadó...
 
A jövő idő merénylete,
A tinédzserek vad élete,
Megszülettél, védd meg magad,
Temesd el a halottakat!
 
Európa kiadó, Európa kiadó,
Európa kiadó, Európa kiadó...
 
A hírnök jön, és integet,
Hírek már rég nincsenek,
Rég nem háború, rég nem béke,
Felizzik a vágy villamosszéke...
 
Európa kiadó, Európa kiadó,
Európa kiadó, Európa kiadó...


Gyönyörű autók, gyönyörű nők,
éjszakai dühöngők,
egy halvány, utolsó emlék:
megfogtam egy pincérnő mellét
ez szerelem és nem szeretet,
úgy járok haza, mint a kisértetek
to be or not to be, that is the question,
I can get no satisfaction
ki az az everybody és hova come on?
én maradok hús a csontjaimon,
egy őrület fogságában
a buja pesti éjszakában
elmondom az imát és bedobom a vitaminokat
az igazi élet nagy kaland
a sok jóból jó sokat!
Ez az éjszaka ez sosem ér véget,
gyönyörű vagy és én szeretlek téged!
Nem tudom, mi kényszerít erre,
az enyim leszel most néhány percre!
Üvöltök a telefonban a telefonban
és azt üvöltöm, hogy gyere gyorsan!
hogy gyere gyorsan! hogy gyere gyorsan!
Te úgy vagy Te, ahogy én vagyok én,
mi egyformák vagyunk nagyjából,
A helyzetnek nincs semmi oka,
hogy megváltozzon magától.
Pokol éjfél után,
ha valaki, akkor Te igazán
az a lány vagy, aki kell nekem,
kezedbe adom az életem!
Küldj egy jelet lentről!
Küldj egy jelet lentről!
Küldj egy jelet lentről
felfelé!
... egy jelet lentről...
felfelé!
 
Én nem tudom, hogy hol a határ,
és szeretem azt is, ha valami fáj!
Mért lennék jó, mért lennék kedves,
én vagyok az áldozat, én vagyok a tettes!
Itt vagyok és elmegyek,
és semmit se adok csak elveszek.
Egy darab jövő, egy darab jelen,
hagyd, hogy elveszítsem a fejem!
A Nap kihülőben, én Veled
élvezem az életet,
most ne menj el, most ne menj el,
maradj velem ma éjjel!
Te vagy a szerelmem
a Földön és az egekben!
Te vagy a szerelmem
a Földön és az egekben!
Te vagy a szerelmem
a Földön és az egekben!
 
Küldj egy jelet lentről!
Küldj egy jelet lentről!
Küldj egy jelet lentről
felfelé!
... egy jelet lentről...
felfelé!


Halk zene, visszafogott hangulat
Az órámra nézek, épp éjfélt mutat
Itt ülök egy bárban, ő itt ül velem szemben
Olyan vonzó, és olyan idegen
Ragyog és sugárzik, finom és magabiztos
A szépsége titkos, de beavat, ahogy rám nevet
Nem tudom, ki ő, és mit mondjak neki
A szavak néha semmit nem jelentenek
De ha ő nem bánja, én nem bánom
És lenn az utcán megvárom
De ha ő nem bánja, én nem bánom
És lenn az utcán megvárom
De ha ő nem bánja, én nem bánom
És lenn az utcán megvárom
De ha ő nem bánja, én nem bánom

Ugyanaz a csillag, ugyanaz a bolygó
Ugyanaz a város és ugyanaz a bár
Az éjszaka előtte és nincs mit vesztenem
Ö éppen itt, és engem éppen itt talált
Ragyog és sugárzik, finom és magabiztos
A szépsége titkos, de beavat, ahogy rám nevet
Nem tudom, ki ő, és mit mondjak neki
A szavak néha semmit nem jelentenek
De ha ő nem bánja, én nem bánom
És lenn az utcán megvárom
De ha ő nem bánja, én nem bánom
És lenn az utcán megvárom
De ha ő nem bánja, én nem bánom
És lenn az utcán megvárom
De ha ő nem bánja, én nem bánom

Nem bánja, nem bánom
Nem bánja, nem bánom
Ha ő nem bánja, én nem bánom
Nem bánja, nem bánom
Ha ő nem bánja, én nem bánom


Öntudat és bűntudat
És műkönny és művér, de rengeteg
Oh, istenem, nézd ahogy pénzt zabál
A sok életre éhes kis szörnyeteg
A bölcs beindul, a szűz szétszakad
És egy őrjöngő viharra gondol
Így játszik a csenddel
Ami már szinte tombol
Amilyen bűnös, annyira ostoba
Visszataszító tiszta kosz
Amilyen szent, olyan sivár megint
a morál, megint a halál

Ez csak egy este gyémántba metszve
És te csak nézed, hogy múlik el
Ez csak egy éjjel és épp most törik
Ezer darabra szét
Ez csak egy este gyémántba metszve
És te csak nézed, hogy múlik el
Ez csak egy éjjel és épp most törik
Ezer darabra szét

És mint vak döglégy egy süket szobában
Zümmög halotti dalt az élet
És te megölnéd, de tudod jól,
Hogy ez az egyetlen, ami ébren tart
És csak bámulod a távlatokat
Amit a sarokba szőttek a pókok
És álmodod még, de tudod előre,
Hogy egyáltalán nem félsz majd,
Ha az álomalagútban szembe jön
És belevilágít a szemedbe
A gázra és a fékre egyszerre lépsz
És azt suttogod, hogy miért ne

Ez csak egy este gyémántba metszve
És te csak nézed, hogy múlik el
Ez csak egy éjjel és épp most törik
Ezer darabra szét
Ez csak egy este gyémántba metszve
És te csak nézed, hogy múlik el
Ez csak egy éjjel és épp most törik
Ezer darabra szét


Jó lesz nekünk, jó lesz nekünk,
A súlytalanságban szeretkezünk,
Idegen ködökbe utazgatunk,
És ha ott jobb, ott maradunk.
Jó lesz nekünk, jó lesz nekünk,
Hogyha intelligens gépek leszünk,
Véget ér majd a történelem,
Egy hosszú pillanat lesz a végtelen.

Jó lesz nekünk, jó lesz nekünk,
Egy palackba zárjuk a szellemünk,
És örülök neki, hogy itt lehetek,
Mert itt tervezik az isteneket.
Jó lesz nekünk, jó lesz nekünk,
Csak előbb lágyan tönkremegyünk,
Te se engem, én se téged,
Minket már a bűn se véd meg.

Jó lesz nekünk, jó lesz nekünk,
Űrhajósból űrhajó leszünk,
Egy kalandot őriz a formalin,
Túl a hús törékeny szobrain.
Jó lesz nekünk, jó lesz nekünk,
Lesz végtelen sok égitestünk,
Feltárul minden titkos világ,
Felébred az álom, és mi alszunk tovább.


Azt hiszed, hogy adnak
Amikor éppen elveszik
Nem neked adják el a dolgokat
Hanem téged adnak el nekik
Reklámháború, bomba nők
Gyönyörű áldozatok
Sajnálom, de én nem fogom
Senki arcát viselni a ruhámon
És nem tudom, hogy jön el a holnap
Nem tudom, mi az ami várni fog
De ha húsz év múlva a tükörbe nézek
Nem őket akarom látni ott
Pedig azt akarják, azt akarják
Azt akarják, hogy azt akard

Gátlástalanul örökké rád rontanak
Hamis próféták és igazságokat mondanak
Te is mondhatsz bármit
De senki nem figyel rád
Mert valaki más mondja meg
Hogy milyen a világ
Hát persze, hogy gyönyörű
Hát persze, hogy kegyetlen
Hát persze, hogy gyönyörű
Hát persze, hogy kegyetlen

Fröcsög, mint a turha
A sok bazmeg és a kurva
Bárkultúra szombat este
Egy fogatlan Brigitte Bardot
A bárpultnál állva
A végzet asszonyát játssza
És az időtlen éjszakában
Egy részeg üvölt
O, mami blue.
És egy vérvörös műanyag bárszéken
Egy semmibe meredő csaj
Teleálmodja az éjszakát
Nyomorult kis álmaival
Láthatatlan szárnyain elrepül máshova
És ragaszkodik egy élményhez
Amit nem élt át soha
A jövő itt hever előttünk
Ott meg egy fa, amiről lejöttünk
Hogy jobb legyen
Mindig csak bűntudat
Mindig csak bűntudat
Amikor a legjobb, akkor fog tönkretenni
Mindenki bűnös
Mindenki bűnös
Mindenki bűnös akar lenni
A szentek mögé bújva
Mocskos mosollyal ránk nevet
Tudom, hogy lesz a szépből csúnya
Édes kis szörnyeteg
Nincs élet a halál elôtt
Még emlékszünk a múltra
Hát sejtjük a jövőt
Még el se kezdődött
És máris véget ért
S mi itt kísértünk
Egymás kísérteteiként.
Ez egy koszos kis üzlet
És én most ide bemegyek
És az utolsó pénzemen
Veszek egy napszemüveget
Nem tudom, hogy ez mennyit ér
Fogalmam sincsen
De hogyha semmid sincsen
Egy napszemüveg lesz minden
Lesz, ami lesz
Lesz, ami lesz


Nincs túl sok időd, gyorsnak kell lenned
Az amit itt látsz, az már csak a múlt
Nem bízhatsz meg még az emlékeidben
A jövő sem az már, mint ami volt
Az események tovasuhannak
Mint a mozivásznon, egymás után, gyorsan
Sietned kell, ha még látni akarsz
Valamit abból, ami most van

Minden más minden másodpercben
Bármi bármikor megtörténhet
Minden más minden másodpercben
Ahány pillanat, annyi világ
Egy bőrönddel a kezedben
Megérkezel valahová
Ez az éjszaka nem tart örökké
Ez az éjszaka nem tart már soká
Ott van a halál
Vagy rohansz valahonnan
Egyedül egy idegen városban
Egy gigantikus vízió
Pörög előtted az időnél gyorsabban

Szilikon dzsungel, gépdobok szólnak
Színes neonok fényei villóznak
Egy kislány az utcán cigánykereket hány
És a járókelek aprópénzt dobnak
Arcok tömege, tömegek arca
Mindenütt ismerős idegenek
Évszámok és fények, ismétlődések
Minél többször, annál valószínűtlenebb

Minden más minden másodpercben
Bármi bármikor megtörténhet
Minden más minden másodpercben
Ahány pillanat, annyi világ
Egy bőrönddel a kezedben
Megérkezel valahová
Ez az éjszaka nem tart örökké
Ez az éjszaka nem tart már soká
Ott van a halál
Vagy rohansz valahonnan
Egyedül egy idegen városban
Egy gigantikus vízió
Pörög előtted az időnél gyorsabban

Ami az időnél gyorsabban halad
Az mindörökre a jövőben marad
Ami az időnél gyorsabban halad
Az mindörökre a jövőben marad
Az időnél gyorsabban
Az időnél gyorsabban
Az időnél gyorsabban
Az időnél gyorsabban


Na most menjek vagy maradjak?
Na most menjek vagy maradjak?
Na most menjek vagy maradjak?
Maradjak vagy szaladjak?
Na most menjek vagy maradjak?
Na most menjek vagy maradjak?
Maradjak vagy szaladjak?
Rendőrlány
Rendőrlány
Rendőr-rendőr-rendőr-rendőrlány
Lány
Lány


Kísértetek az idők mélyén,
Hiányzó láncszemek,
Utcára néző ablakokban
Utcára néző emberek,
Valami végleg megváltozik,
Összeomlik hangtalanul,
Ami van és ami nincs,
Nem vész el, csak átalakul.
 
Ez a város egy távoli bolygó,
Itt élni nem rossz és itt élni nem jó,
Osztályon felüli elmeosztály,
A félelem bére csak ennyi,
A legjobból a legtöbb kell,
De ez is jobb, mint a semmi.
 
Az értelmes gépek hajnalán,
Átmenetelek az életemen,
Évmilliók jönnek az ember után,
Rohadt érzés, de én szeretem,
Ezer úton egyfelé,
Szomorú este vár a bárban,
Harmadik típusú találkozások,
Idegenek az éjszakában.
 
Ez a város egy távoli bolygó,
Itt élni nem rossz és itt élni nem jó,
Osztályon felüli elmeosztály,
A félelem bére csak ennyi,
A legjobból a legtöbb kell,
De ez is jobb, mint a semmi.
 
Itt az ideje új kalandoknak,
Semmi nem történik újra,
A gépek elbarangolnak,
A képzelet határain túlra,
Kezdetét veszi a lehetetlen,
Valami, amit még nem ismerünk,
Az idők végtelen szakadéka fölött
Különös holnapra ébredünk...
 
Ez a város egy távoli bolygó,
Itt élni nem rossz és itt élni nem jó,
Osztályon felüli elmeosztály,
A félelem bére csak ennyi,
A legjobból a legtöbb kell,
De ez is jobb, mint a semmi.


A hajnal derengő fényei
Hazafelé kihalt az utca
Az éjszaka lassan véget ér
És valahol máshol kezdődik újra
Semmiben keringő salak a Föld
A néma csillagok között
Hallod, ahogy éjszaka sikítok
Hallod, ahogy elnyeli a csend
A csend, a csend, a csend
A csend, a csend, a csend
A csend, a csend, a csend
A csend, a csend, a csend


Korbácsolj fel! Kényeztess el!
Jöjjön, aminek jönnie kell,
Ami most van, elmúlt rég,
Rombold le lágyan az emlékét,
Alattunk morajlik a város
Kicsi és jelentéktelen,
Nem tudom, hogy mire várok,
De ha meglátom, felismerem.
 
Romolj meg, ostromolj meg,
Szelíden, szépen és halkan,
Romolj meg, ostromolj meg,
Nagyon durván és nagyon lassan...
 
Mohón élni a szakadék szélén,
Kezdjük a végén! Kezdjük a végén!
Okos szájak edzett szívek,
Mindenki hisz valakinek.
 
Romolj meg, ostromolj meg,
Szelíden, szépen és halkan,
Romolj meg, ostromolj meg,
Nagyon durván és nagyon lassan...
 
Választani túl késő,
Már semmire nincs idő
A jövő előttünk romokban hever,
És ha nem akarjuk, nem jön el,
Van aki félig és van aki végig,
Jól tudom, ez nem álom,
Van aki félig és van aki végig,
Annyi életem van, ahány halálom...
 
Romolj meg, ostromolj meg,
Szelíden, szépen és halkan,
Romolj meg, ostromolj meg,
Nagyon durván és nagyon lassan...


Helló baby, te nyomorult állat!
Soha nem akartam különbet nálad!
Elállom az utad és megszerezlek!
Hihetetlen, hogy nem szeretlek!
 
Nem szeretlek, nem szeretlek,
de hogyha eltűnsz, megkereslek!
Baby baby, te nyomorult állat!
Soha nem akartam különbet nálad!
 
Mocskos idők, szeretned kéne,
a jövő itt van és sose lesz vége!
Mocskos idők a sarokba bújva!
Helló baby, kezdjük újra!
 
Helló baby, én azt hiszem baj van!
Szúrj belém egy utolsót halkan!
Ugrálni akarok, vadul ugrálni,
a nyomorult mennyeket akarom látni!
 
Népszerűtlen szerelem,
sokan vagyunk kevesen!
Baby baby, újra nálam,
már nem ember, még nem állat!
 
Mocskos idők, szeretned kéne,
a jövő itt van és sose lesz vége!
Mocskos idők a sarokba bújva!
Bárhogy is volt kezdjük újra!
 
Egy hely, örökzöld álmaimban.
Egy hely, a titkos életemben.
A nővéred öreg, a húgod meg gyerek,
de nem ezért van, hogy hozzád megyek!
 
De ha úgy akarja a szervezetem ,
soha többé nem vagy senki nekem!
Baby baby felmegyek hozzád,
ugyanaz a város, de mégse ugyanaz az ország!
 
Mocskos idők, szeretned kéne,
a jövő itt van és sose lesz vége!
Mocskos idők a sarokba bújva!
Mocskos idők, kezdjük újra!


Szerelem, vad szerelem,
Olyan vad, mint másik hat,
Szerelem, vad szerelem,
Olyan szép, mint másik hét.
 
Megalázó, durva szerelem,
Ez így elég jó nekem,
Megalázó, durva szerelem,
Én nem akartam azt, hogy jó legyen!
 
Tombol az életöröm,
Hátamba hasít 10 köröm,
Nincs rá szó,
Nincs neve,
De van, aki tud
Mit kezdeni vele...
 
Megalázó, durva szerelem,
Ez így elég jó nekem,
Megalázó, durva szerelem,
Én nem akartam azt, hogy jó legyen!
 
Te nem vagy sárga,
Én nem vagyok angyal,
Ezer fiú
Egyetlen arccal,
Nincs rá szó,
Nincs neve,
De van, aki tud
Mit kezdeni vele...
 
Megalázó, durva szerelem,
Ez így elég jó nekem,
Megalázó, durva szerelem,
Én nem akartam azt, hogy jó legyen!
 
Előre lányok! előre!
Előre lányok! előre!
Előre lányok! előre!
Előre lányok! előre!
 
Megalázó, durva szerelem,
Ez így elég jó nekem,
Megalázó, durva szerelem,
Én nem akartam azt, hogy jó legyen!
 
A látszat csal, de én nem csalok,
Bébi, én már rég más vagyok,
Én nevetnék, de mások döntenek,
Azt hiszem, még rád is lőhetek.
 
Megalázó, durva szerelem,
Ez így elég jó nekem,
Megalázó, durva szerelem,
Én nem akartam azt, hogy jó legyen!


Tűzijáték a tengerparton
Ismeretlen távoli kis kikötő
Fenn az egek lángba borulnak
És halkan megcsörren egy karkötő
Örökké elmegyünk pedig sehol se várnak ránk
És mindig csak képeket hagyunk magunk után
Az utcán patkányok rohannak
Ez a pillanat örökké tart majd
Vaku villan, gyönyörű vagy
Kezedben olvadó fagylalt
Olvadó fagylalt
 
Egy zenekar játszik a teraszon
A holdfény megtörik a hullámokon
Az éjszaka forró perzselő
Elolthatatlan, mint egy égő olajmező
Örökké elmegyünk pedig sehol se várnak ránk
És mindig csak képeket hagyunk magunk után
Az utcán patkányok rohannak
Ez a pillanat örökké tart majd
Vaku villan, gyönyörű vagy
Kezedben olvadó fagylalt
Olvadó fagylalt
 
Nem tudom, mi ez, pedig látom
Ez nem valóság, de nem is álom
Egyre nagyobb ez a város, de fel sose épül
És eltűnik végül, feltűnés nélkül