Jó lesz ... '84

(Bahia - CDB 031; CD / 1997)
A te értékelésed: Semmi Átlag: 5 (2 votes)

Menyhárt Jenő - gitár, ének
Kiss Llászló - basszusgitár, ének, ütősök, casio, trombita
Dénes József - gitár
Magyar Péter - dob
Kamondy Ágnes - billentyűs hangszerek, vokál
Másik János - billentyűs hangszerek
Gasner János - gitár, ütősök
Joe Dyssou - ének, ütősök
Hajnóczy Árpád - szaxofon
Szabó Kata - vokál
A megalázó, durva szerelem című számban közreműködik Esztergályos Cecília


Hangmérnökök: Lehoczki László, Kóczán Károly (2-11) valamint Bohus János (1)
Zenei rendező: Menyhárt Jenő
Hangszerelés: Európa Kiadó
Utómunkálatok: Farkas László
Borítóterv: Kirschner Péter (Kiss Llászló koncertplakátjának felhasználásával)
Producerek: Bognár Attila, Mesterházy Ernő
Köszönet Szőnyei Tamásnak
 

A felvételek 1984-ben, (2.-11.) az Ikarusz Művelődési Ház stúdiójában készültek, négysávos szalagos technikával, a Balázs Béla Stúdió támogatásával, valamint (1.) a Főnix stúdióban. A Várna című számban hallható technikai hiba az eredeti masterszalag meghibásodásának a következménye.

Unidentified Singing Objects
...
 
Lehet, hogy megölnek minket édes
Mert a háború és a béke egyforma veszélyes.
 
Lehet, hogy megölnek minket édes
Mert a háború és a béke egyforma veszélyes.
 
Tízezer volt radíroz bele az agyba
Halvány mosolyt tetovál az arcra.
 
Elektromos fény villan a kékből
Lefényképeznek minket az égből.
 
Veszélyes hajnalok és kedvelt bűnök
Vonzó tömeg, de mégis el kell tűnnöd.
 
Különleges és megmagyarázhatatlan
Egyedül vagy, de nem vagy láthatatlan.
 
Lehet, hogy életben hagynak édes
A háború és a béke egyaránt szeszélyes.
 
Lehet, hogy életben hagynak édes
A háború és a béke egyaránt szeszélyes.


Kihaltak a repterek,
Várna többé nem fogad,
Néptelen közterek,
Bámulják a szobrokat
 
Kitüntetett pillanat,
Egy fénykép rólad itt maradt,
Megszoktam, hogy megszöknek,
Elmennek, de nem jönnek meg...
 
Minden hiába, ennyi az ára,
Tiéd a pálma, szerelmem Várna,
Minden hiába, ennyi az ára,
Minden hiába, szerelmem várna...
 
Kihaltak a repterek,
Elrepülni nem lehet,
Behunyod a két szemed,
Majd elrepít a képzelet...
 
Kitüntetett pillanat,
Egy fénykép rólad itt maradt,
Megszoktam, hogy megszöknek,
Elmennek, de nem jönnek meg...
 
Minden hiába, ennyi az ára,
Tiéd a pálma, szerelmem Várna,
Minden hiába, ennyi az ára,
Minden hiába, szerelmem várna...
 
Régi arcok tűnnek el,
Nirvánia ünnepel
Jobbra át! és balra át!
Táncoljuk át az éjszakát...
 
Kitüntetett pillanat,
Egy fénykép rólad itt maradt,
Megszoktam, hogy megszöknek,
Elmennek, de nem jönnek meg...
 
Minden hiába, ennyi az ára,
Tiéd a pálma, szerelmem Várna,
Minden hiába, ennyi az ára,
Minden hiába, szerelmem várna...


Szerelem, vad szerelem,
Olyan vad, mint másik hat,
Szerelem, vad szerelem,
Olyan szép, mint másik hét.
 
Megalázó, durva szerelem,
Ez így elég jó nekem,
Megalázó, durva szerelem,
Én nem akartam azt, hogy jó legyen!
 
Te nem vagy sárga,
Én nem vagyok angyal,
Nincs rá szó, nincs neve,
De van aki tud mit kezdeni vele.
 
Megalázó, durva szerelem,
Ez így elég jó nekem,
Megalázó, durva szerelem,
Én nem akartam azt, hogy jó legyen!
 
Előre lányok! előre!
Előre lányok! előre!
Előre lányok! előre!
Előre lányok!
 
Megalázó, durva szerelem,
Ez így elég jó nekem,
Megalázó, durva szerelem,
Én nem akartam azt, hogy jó legyen!
 
A látszat csal, de én nem csalok,
Bébi, én már rég más vagyok,
Én nevetnék, de mások döntenek,
Bébi én még rád is lőhetek.
 
Megalázó, durva szerelem,
Ez így elég jó nekem,
Megalázó, durva ez a szerelem,
Én nem akartam azt, hogy jó legyen!
 
Én nem!
Nem!
Nem!
Nem!
Nem!
Nem!
Én nem!


Mindennap ugyanaz a börtön
Ne mássz a képembe rögtön!
Mindennap ugyanaz a börtön
Kevés a hely már itt a földön...
 
Én annyi mindent mondok
És annyi mindent gondolok
Minden pillanatban
Egészen más, egészen másmilyen vagyok...
 
Nem tudom, hogy miért vernek
És azt se, hogy miért szeretnek
Nem tudom, hogy miért vernek
Nem tudom, hogy miért szeretnek...
 
Én annyi mindent mondok
És annyi mindent gondolok
Minden pillanatban
Egészen más, egészen másmilyen vagyok...
 
Utána néznek a múltadnak
Utána néznek a jövődnek
Az esték már szörnyen untatnak
Durva szerelmek szövődnek
 
Én annyi mindent mondok
És hányszor mondjam még?
Minden pillanatban
Egészen más, egészen másmilyen vagyok...
 
Egészen más, egészen másmilyen vagyok...
Egészen más, egészen másmilyen vagyok...
Egészen más, egészen másmilyen vagyok...
Egészen más, egészen másmilyen vagyok...
 
Joe Dyssou, Brazzavilleból!


Semmit se adhattál, semmit se kérhettem,
Ebben az életben semmi se véletlen,
Túl sok az idő, megtörtént velünk,
Hát kellett ez nekünk? Hát kellett ez nekünk?
 
Tapogatlak a homályban,
Nem bízhatunk a csodákban,
Az igazi szerelemben nem hiszek,
A mocskos szerelem nem éri meg.
 
Ujjlenyomatok a szívemen,
Visszaadnám szívesen,
Halálos csók az arcomon,
Daganatok a hangomon,
Kórokozók a vérképben,
Nem vagyunk a térképen...
 
Itt a tavasz és a fű kinő
De nem sokat segít a jó idő,
Szerelmem, írtam neked egy lapot,
Hogy soha nem akartam az lenni, aki vagyok.
 
Még egy, még egy, még egy, még egy, még egy tánc!
Dobált a tested!
Egy tánc - a régi módon.
Egy tánc - fékezd magad!
Egy tánc - a foglyod vagyok!
 
Még egy, még egy, még egy, még egy, még egy tánc!
Dobált a tested!
Egy tánc - a régi módon.
Egy tánc - fékezd magad!
Egy tánc - a foglyod vagyok!
 
 
Legyél most annyi amennyi kell,
A romlottságod nem érdekel,
Izgass fel, és élvezz velem,
Nyugtass meg, és végezz velem!
 
Ujjlenyomatok a szívemen,
Visszaadnám szívesen,
Halálos csók az arcomon,
Daganatok a hangomon,
Kórokozók a vérképben,
Nem vagyunk a térképen...
 

Itt a tavasz és a fű kinő
De nem sokat segít a jó idő,
Szerelmem, írtam neked egy lapot,
Hogy soha nem akartam az lenni, aki vagyok.
 
Még egy, még egy, még egy, még egy, még egy tánc!
Dobált a tested!
Egy tánc - a régi módon!
Egy tánc - fékezd magad!
Egy tánc - a foglyod vagyok!
 
Még egy, még egy, még egy, még egy, még egy tánc!
Dobált a tested!
Egy tánc - a régi módon.
Egy tánc - fékezd magad!
Egy tánc - a foglyod vagyok!


Eltűnünk, mint az utolsó metró
Ez egy végtelen kirándulás.
Én igazán nagy csaló vagyok,
de még nem akadt igazán nagy fogás.
 
Ha úgy tűnik, hogy mindent szabad,
olyan elveszettnek érzed magad.
A kérdés örökre válasz marad,
a válasz örökre kérdés marad.
 
Minden eladó, de minden elfogyott.
Az óra körbejárt, és a szavadon fogott.
 
Unalmas totem az oltárokon
Az élet már fagyos és vértelen.
Nincsenek sztárok a csillagokon,
Mert az arcukra fagyott az értelem.
Én nem törődöm semmivel,
és mégis: valahogy itt vagyok.
A létezés már félsiker,
és én nyomon vagyok, vagy nyomot hagyok?!
 
Minden eladó, de minden elfogyott.
Az óra körbejárt, és a szavadon fogott.
 
Mint eltévedt utazó érkezel
egy rozsdás város a történelem.
Szerinted te se létezel,
és mindenki halott a környékeden.
Elrontottuk ezt az évezredet,
de nem baj, mert itt a következő.


Én nem bírom fékezni magam,
Én hős akarok lenni,
Én nem bírom fékezni magam,
Nekem nem kell helyette semmi!
 
Egy igazi hős,
egy igazi hős,
Egy igazi hős,
egy igazi hős,
Egy igazi hős,
egy igazi hős,
Egy igazi hős,
egy igazi hős
 
Morális akarok lenni, akár egy gép,
Első osztályú vidéki srác,
Fiatal, egészséges és szép,
Olyan, amilyet csak a moziban látsz...
 
Egy igazi hős,
egy igazi hős,
Egy igazi hős,
egy igazi hős,
Egy igazi hős,
egy igazi hős,
Egy igazi hős,
egy igazi hős
 
Se múltam, se jövőm, se pénzem,
De nem vesztem el soha a fejem,
Bűn és szégyen kéz a kézben,
Keresem az emberem...
 
Egy igazi hős,
egy igazi hős,
Egy igazi hős,
egy igazi hős,
Egy igazi hős,
egy igazi hős,
Egy igazi hős,
a kurva életbe egy igazi hős!
 
Mintha a világ csak néhány hangra várna,
Zene szól a süllyedő városból,
Piszkos kis történet, majd valaki kiássa
Egy gyilkos tréfa volt csak a rock and roll.
 
Egy igazi hős,
egy igazi hős,
Egy igazi hős,
egy igazi hős,
Egy igazi hős,
egy igazi hős,
Egy igazi hős,
a kurva életbe egy igazi hős!


Nekem egy beteg nő vagy,
az orvosnak nőbeteg,
Egy véres városban
egy szomorú szörnyeteg,
Olyan jó és olyan szép,
lehet, hogy nem is betegség,
Olyan jó és olyan szép,
segítség! segítség!
 
Mi így vonulunk be a történelembe,
Mi így vonulunk be a történelembe,
Mi így vonulunk be a történelembe,
Mi így vonulunk be a történelembe...
 
A semmiből jöttem,
és győzni akarok,
Nem én akartam ezt,
de most már maradok,
És nem hagyom,
hogy eljátssz az életemmel,
Azt nem hagyom,
mert leélnem nekem kell.
 
Mi így vonulunk be a történelembe,
Mi így vonulunk be a történelembe,
Mi így vonulunk be a történelembe,
Mi így vonulunk be a történelembe...
 
Annyit leszünk itt,
amennyit csak lehet,
Az idő ad egy sanszot,
egyet nekem, egyet neked,
A sorsunk a pofánkra írva,
egy városba temetve,
Miért ne? Miért ne?
Miért ne halnék meg nevetve?
 
Mi így vonulunk be a történelembe,
Mi így vonulunk be a történelembe,
Mi így vonulunk be a történelembe,
Mi így vonulunk be a történelembe...
 
Én tudom, hogy mit akarok,
és hogy mit kell érte tennem,
A csillagokba indul
az egészséges szellem,
De mi úgy megyünk el innen,
mintha itt se lettünk volna,
Mint a katonák a háborúban,
úgy tűnünk el sorba.
 
Mi így vonulunk be
Mi így vonulunk be
Mi így vonulunk be
Mi így vonulunk be
Mi így vonulunk be
Mi így vonulunk be
Mi így vonulunk be
Mi így vonulunk be


Kísértetek az idők mélyén,
Hiányzó láncszemek,
Utcára néző ablakokban
Utcára néző emberek,
Valami végleg megváltozik,
Összeomlik hangtalanul,
Ami van és ami nincs,
Nem vész el, csak átalakul.
 
Ez a város egy távoli bolygó,
Itt élni nem rossz és itt élni nem jó,
Osztályon felüli elmeosztály,
A félelem bére csak ennyi,
A legjobból a legtöbb kell,
De ez is jobb, mint a semmi.
 
Az értelmes gépek hajnalán,
Átmenetelek az életemen,
Évmilliók jönnek az ember után,
Rohadt érzés, de én szeretem,
Ezer úton egyfelé,
Szomorú este vár a bárban,
Harmadik típusú találkozások,
Idegenek az éjszakában.
 
Ez a város egy távoli bolygó,
Itt élni nem rossz és itt élni nem jó,
Osztályon felüli elmeosztály,
A félelem bére csak ennyi,
A legjobból a legtöbb kell,
De ez is jobb, mint a semmi.
 
Ideje új kalandoknak,
Semmi nem történik újra,
A gépek elbarangolnak,
A képzelet határain túlra,
Kezdetét veszi a lehetetlen,
Valami, amit nem ismerünk,
Az idők végtelen szakadéka fölött
Különös holnapra ébredünk...
 
Ez a város egy távoli bolygó,
Itt élni nem rossz és itt élni nem jó,
Osztályon felüli elmeosztály,
A félelem bére csak ennyi,
A legjobból a legtöbb kell,
De ez is jobb, mint a semmi.


Jó lesz nekünk, jó lesz nekünk,
A súlytalanságban szeretkezünk,
Idegen ködökbe utazgatunk,
És ha ott jobb, ott maradunk.
 
Jó lesz nekünk, jó lesz nekünk,
Hogyha intelligens gépek leszünk,
Véget ér majd a történelem,
Egy hosszú pillanat lesz a végtelen.
 
Jó lesz nekünk, jó lesz nekünk,
Egy palackba zárjuk a szellemünk,
Én örülök neki, hogy itt lehetek,
Mert itt tervezik az isteneket.
 
Jó lesz nekünk, jó lesz nekünk,
Csak előbb lágyan tönkremegyünk,
Te se engem, én se téged,
Minket már a bűn se véd meg.
 
Jó lesz nekünk, jó lesz nekünk,
Űrhajósból űrhajó leszünk,
Egy kalandot őriz a formalin,
Túl a hús törékeny szobrain.
 
Jó lesz nekünk, jó lesz nekünk,
Lesz végtelen sok égi testünk,
Feltárul minden titkos világ,
Felébred az álom, és mi alszunk tovább.