Popzene

(Profil - SLPM 37005; LP / 1987)
A te értékelésed: Semmi Átlag: 5 (4 votes)

Európa Kiadó:
Dénes József: hangszerelés, gitár
Menyhárt Jenő: igazgató, zenék, szövegek, gitár, ének, vokál
Kiss László: zenék, szövegek, gitár, basszusgitár, ének, vokál
Másik János: zenék, billentyűs hangszerek, vokál
Magyar Péter: hangszerelés, dob, ütőshangszerek
Tóth Zoltán: hangszerelés, gitár, basszusgitár
Vető János: trombita, sziréna, síp, duda, csengők, cintányérok
 
Közreműködtek: Szalai Péter: tabla
Rozgonyi Péter: EMU és DX program, vokál
Farkas László: vokál
 
További közreműködők: Víg Mihály, Mesterházy Ernő, Pázmándi Kati, Kozma György, Szirtes András és Müller Péter Iván


Hangmérnök: Farkas László, Rozgonyi Péter
Zenei rendező: Másik János
Tasakterv: Vető János
A felvétel a HMHV "P" stúdiójában készült.

Feljövök érted a város alól,
Jami-jami, konzumterror,
Lágy összeomlás, gyilkos finis,
Én jól vagyok és jól vagy te is,
Egy kicsit félek, ordít rólam,
De ilyen boldog még sosem voltam,
Lefele menjek vagy felfele?!
Nekem minden egyformán popzene...
 
Én tudom, hogy mi az a bűn,
És te is tudod igazán jól,
Fesd ki magad és légy az enyém
Ma éjjel istenigazából!
Minden a régi, mohón élni,
A halálig, a halálig, bébi,
Mi az, hogy na?! Mi az, hogy ne?!
Nekem minden egyformán popzene...
 
A világ olyan valószínűtlen,
Az álom én vagyok,
Olyan jövőkbe nézek,
Amiket sosem láthatok,
Nem vagyok a rabja, csak egy darabja,
Agyamban az élet programja,
Élni és visszaélni vele,
Nekem minden egyformán popzene...
 
Felkelek és kezdem újra,
Éli az életét, aki tudja,
Nevetve és remegve,
Egyetlen egyszer, örökre,
A tizedik bolygó, a harmadik nem,
A hetedik érzék, a harmadik szem,
Elrepülni az egekbe,
Nekem minden egyformán popzene...


Gyönyörű autók, gyönyörű nők,
éjszakai dühöngők,
egy halvány, utolsó emlék:
megfogtam egy pincérnő mellét
ez szerelem és nem szeretet,
én úgy járok haza, mint a kísértetek
to be or not to be,
that is the question,
I can get no satisfaction
ki az az everybody és hova come on?
én maradok hús a csontjaimon,
egy őrület fogságában
a buja pesti éjszakában
elmondom az imát és
bedobom a vitaminokat
az igazi élet nagy kaland
a sok jóból jó sokat!
Ez az éjszaka ez sosem ér véget,
gyönyörű vagy és én szeretlek téged!
Nem tudom, mi kényszerít erre,
az enyém leszel most néhány percre!
Üvöltök a telefonba a telefonba, a telefonba
és azt üvöltöm, hogy gyere gyorsan!
hogy gyere gyorsan!
hogy gyere gyorsan!
Te úgy vagy Te, ahogy én vagyok én,
mi egyformák vagyunk nagyjából,
A helyzetnek nincs semmi oka,
hogy megváltozzon magától.
Pokol éjfél után, ha valaki, akkor Te igazán
az a lány vagy, aki kell nekem,
kezedbe adom az életem!
 
Küldj egy jelet lentről!
Küldj egy jelet lentről!
Küldj egy jelet lentről felfelé!
... egy jelet lentről... felfelé!
 
Én nem tudom, hogy hol a határ,
és szeretem azt is, ha valami fáj!
Mért lennék jó, mért lennék kedves,
én vagyok az áldozat, én vagyok a tettes!
Itt vagyok és elmegyek,
és semmit se adok csak elveszek.
Egy darab jövő, egy darab jelen,
hagyd, hogy elveszítsem a fejem!
A Nap kihülőben, én Veled
élvezem az életet,
most ne menj el, most ne menj el,
maradj velem ma éjjel!
Te vagy a szerelmem a Földön és az egekben.
Te vagy a szerelmem a Földön és az egekben.
Te vagy a szerelmem a Földön és az egekben.
Te vagy a szerelmem a Földön és az egekben.
 
Küldj egy jelet lentről!
Küldj egy jelet lentről!
Küldj egy jelet lentről felfelé!
... egy jelet lentről... felfelé!
 
Küldj egy jelet lentről!
Küldj egy jelet lentről!
Küldj egy jelet lentről felfelé!
... egy jelet lentről... felfelé!


És kész, kész a kép,
fényárban úszik a szem.
 
Szép, milyen szép,
pedig rég vak már, azt hiszem.
 
Ha lát is, csak sötétet lát,
napfényben csillogó éjszakát,
fényárban úszó sötétet lát, ha lát...
 
Egy hang, Egyhangú hang,
szavakban fürdik a száj.
 
És még, még elég,
hogy beszél, mert szólni muszáj.
 
Gyönyörű szavakban hallgatja el,
amit jelentenie kell,
és ha kell, ott hallgat el, ahol kell...
 
És ha itt, itt a perc,
És mindenki érzi: ez így jó,
a szent, szent helyen
saját farkába harap a kígyó.
 
De túléli az életet,
és amit még túl lehet:
a testet, és a szellemet...


Elszakadt a film, de tényleg
a vásznon lassan ég a kép.
Nem táj, nem test, nem épület,
hanem az ég, maga a kék ég.
 
Egy randevú magunkon kívül
észrevétlen átváltozás.
Deja vu, a jelen emléke,
egy elképesztő nagy varázs!
 
Elmentek a fiúk,
de itt maradt az idő.
Rövid kis pihenő a zűrzavarban.
A Föld fehér fényben ég,
a szívünkben savak.
Fokozhatatlan már a pillanat.
 
A pillanat, ahogy a repülő árnyéka
átsuhan az arcodon,
de mi csak dolgozunk, fázunk,
és fáradtnak látszunk
sok jéghegy a Keleti sarkon.
 
Én tér-a-térben sétálgatok
a testemmel minden éjjel,
és a csillagokra lövöldözök
a szemembe sűrített fénnyel.
 
Elmentek a fiúk,
de itt maradt az idő.
Rövid kis pihenő a zűrzavarban.
A Föld fehér fényben ég,
a szívünkben savak.
Fokozhatatlan már a pillanat.


Ha elmegy majd egy napon,
Én kiugrom az ablakon,
De ha itt marad, megőrülök,
Zárt osztályra kerülök,
A szabadságról fecseg,
De én a rabszolgája leszek,
Finom kis kínok, puha börtön,
Nem lehet mindig megmenekülnöm...
 
Vonzóbb, mint valaha,
Szép és megszelídíthetetlen,
Gyalázatos éjszaka,
Senki se véd meg önmagam ellen,
Keringek, bolyongok,
Szeretni fog, amíg belehalok,
De a dolgok ott kezdődnek el,
Ott kezdődik el, ami kell...
 
Toporzékolok a vágytól,
Megszerezni meg tudom,
Toporzékolok a vágytól,
De megtartani nem bírom!
 
Zűrzavar és borzalom,
Vele lenni jó nagyon,
És ha bárhol máshol lehetnék,
Én akkor is vele maradnék,
Megidéz egy szellemet,
Amit megfékezni nem lehet,
Gyönyörű szép, kozmikus kék szemek,
Meg lehet még az, ami elveszett...
 
Toporzékolok a vágytól,
Megszerezni meg tudom,
Toporzékolok a vágytól,
De megtartani nem bírom!
 
Ostoba helyzet,
Váratlanul leterít,
Én nem mondok le róla,
Kigyó-kígyó-kigyógyít,
Újra kezdem,
Mindig az a vége,
Mert jobb, mint amilyennek
Lennie kéne...
 
Toporzékolok a vágytól,
Megszerezni meg tudom,
Toporzékolok a vágytól,
De megtartani nem bírom!


Korbácsolj fel! Kényeztess el!
Jöjjön, aminek jönnie kell,
Ami most van, elmúlt rég,
Rombold le lágyan az emlékét,
 
Alattunk morajlik a város
Kicsi és jelentéktelen,
Nem tudom, hogy mire várok,
De ha meglátom, felismerem.
 
Romolj meg, ostromolj meg,
Szelíden, szépen és halkan,
Romolj meg, ostromolj meg,
Nagyon durván és nagyon lassan...
 
Hiába élni a szakadék szélén,
Kezdjük a végén! Kezdjük a végén!
Sikíts, karmolj! Remeg a testem.
Repülni szeretnék, de a hátamon fekszem.
 
Romolj meg, ostromolj meg,
Szelíden, szépen és halkan,
Romolj meg, ostromolj meg,
Nagyon durván és nagyon lassan...
 
Választani túl késő,
Már semmire nincs idő
A jövő előttünk romokban hever,
És ha nem akarjuk, nem jön el,
 
Van aki félig, van aki végig,
Jól tudom, hogy ez nem álom,
Van aki félig, van aki végig,
Annyi életem van, ahány halálom...
 
Romolj meg, ostromolj meg,
Szelíden, szépen és halkan,
Romolj meg, ostromolj meg,
Nagyon durván és nagyon lassan...


Kísértetek az idők mélyén,
Hiányzó láncszemek,
Utcára néző ablakokban
Utcára néző emberek,
Valami végleg megváltozik,
Összeomlik hangtalanul,
Ami van és ami nincs,
Nem vész el, csak átalakul.
 
Ez a város egy távoli bolygó,
Itt élni nem rossz és itt élni nem jó,
Osztályon felüli elmeosztály,
A félelem bére csak ennyi,
A legjobból a legtöbb kell,
De ez is jobb, mint a semmi.
 
Az értelmes gépek hajnalán,
Átmenetelek az életemen,
Évmilliók jönnek az ember után,
Rohadt érzés, de én szeretem,
Ezer úton egyfelé,
Szomorú este vár a bárban,
Harmadik típusú találkozások,
Idegenek az éjszakában.
 
Ez a város egy távoli bolygó,
Itt élni nem rossz és itt élni nem jó,
Osztályon felüli elmeosztály,
A félelem bére csak ennyi,
A legjobból a legtöbb kell,
De ez is jobb, mint a semmi.
 
Ideje új kalandoknak,
Semmi nem történik újra,
A gépek elbarangolnak,
A képzelet határain túlra,
Kezdetét veszi a lehetetlen,
Valami, amit nem ismerünk,
Az idők végtelen szakadéka fölött
Különös holnapra ébredünk...
 
Ez a város egy távoli bolygó,
Itt élni nem rossz és itt élni nem jó,
Osztályon felüli elmeosztály,
A félelem bére csak ennyi,
A legjobból a legtöbb kell,
De ez is jobb, mint a semmi.


Súlytalan tonnák
Egy álom az éjjel
Az egek meghasadtak
Az idők leteltével
Vak erők között
Megdermedt árnyak
Csillagtemetők
Időn túli tájak
 
Minden eltörölve
Mindörökre
Tajtékzó erők
Szálltak a Földre
 
Elhagyott templomok
Végül is
Miképp a Földön
Azon kívül is
Az utolsó álom
A végső utazás
Időtlen idők
Örök zuhanás
 
Minden eltörölve
Mindörökre
Tajtékzó erők
Szálltak a Földre
 
Mélységes éj
Hideg szelek
Valahol messze
A világ felett
Utolsó utáni
Pillanatok
Az égen sorban
Kihunynak a csillagok
 
Minden eltörölve
Mindörökre
Tajtékzó erők
Szálltak a Földre