Himalája

( - ; LP / 1991)
A te értékelésed: Semmi Átlag: 5 (1 vote)

csiribiri csere-bere
jaj de szép az anyagcsere


felejts el hogy eszedbe jussak
gondolatban magammal viszlek

ki mit él annyit ér
ki mit él annyit ér

mások után nyomod az ágyat
nem érzel már semmi vágyat

ki mit él annyit ér
ki mit él annyit ér

nulla szemű vagy de duplán
ilyen vagy natúr és szimplán
elvesztél mert félsz
(ó anyám minden ugyanaz másképpen)

ki mit él annyit ér
ki mit él annyit ér

a végtelenből a helyi múltba
kínos az út és nagyon durva

ki mit él annyit ér
ki mit él annyit ér

nulla szemű vagy de duplán
ilyen vagy natúr és szimplán
elvesztél mert félsz

ki mit él annyit ér
ki mit él annyit ér


rossz vagy de mégis jó nekem
akkor is ha nem vagy velem
rólad el tudok mindent képzelni
ma melléd fogok élvezni

jaj de jó jó jó jó jó jó jó
jaj de jó jó jó jó jó jó jó
jaj de jó jó jó jó jó jó jó
jó jó jó jó jó jó jó jó jó
a gravitáció
(ó édes Nyúton)

az idő a térben szétszövi álmát
ez lesz a sorsod ha ez lesz a te időd
töltöd hogy múljon de nem tudsz róla
mert nem mindig vagy az öntudatodnál
mindenki viszi valamire
semmire semmire semmire se

az idő a térben szétszövi álmát
ez lesz a sorsod ha ez lesz a te időd
nem vagyok nem nem nem is voltam
mert benned teljesen feloldódtam
nem hiszek neked inkább másba'
leginkább a tömegvonzásba'

jaj de jó jó jó jó jó jó jó
jaj de jó jó jó jó jó jó jó
jaj de jó jó jó jó jó jó jó
jó jó jó jó jó jó jó jó jó
a gravitáció


Eltérő percek görbülnek önmagukba. Létünk az általános illúziók törzsfejlődése. Biológia-kémia mánia. A fizika varázslata. Önmagába hajló végződés. Erőt nyerő veszteség. Óvatos rabság az öntudat. Természethű öngyilkosság, mint a szerelem. Pihenéstől fáradt izomerő, az anyagtalan teremtés, a teremtés alapanyaga.

Miért lobog a pöttyös befőtt, ha nem is fúj a szél? - kérdezi Duduka Pucukától, aki Mucuka pucukájáról azt mondja Butyukának, hogy apokrif.

Minden jó, ha a vége jó - fűzi tovább tévedését Tyutyuka, majd megállapítja, hogy - a süketség zenei állapot és a fény is árnyék.


Rám párolog a harmat, miközben elbűvöl, hogy folyamatos vagyok; önismerkedem. Megolvadok saját hőfokomtól, kiszámoltam, optimális mínusz a tömegem, a tó lehelete pedig vizeslepedő.

elvesztettél mert elvesztem
elveszett minden teljesen
ott maradt ahol volt
s nem lett távolság se közelség
se teljesség se üresség
se egészség

ott maradt egy asztalon
mint egy szakadt utolsó unalom
mire visszanéztünk már az sem volt ott
csak egy alkalom lett az egész
teljesen kész


magasság
szabadság
frissesség
édesség
keserűség
bölcsesség


New York és Ogyessza
mikor megyek én oda
nem tudom
Sanghaj és Tokió
nem tudom hogy mire jó
veled ez az egész
még nincs kész

moss el mindent magad után
holnap nem lesz holnapután

Alpok és Hortobágy
nem tudom hogy hová tűnt
az a vágy
ami volt
rég nincs már

moss el mindent magad után
holnap nem lesz holnapután


se telefon se levél
se gondolat se semmi
nehéz lesz téged elfelejteni

egyetlen vég és végtelen kezdet
hogy honnan jöttél már elfelejtetted
nagyon mélyen meghaltam benned

***

feltehetően kiszámoltad
ha jön a meleg elpárologsz
nem gondoltam hogy ennyire lekopsz

memory memory memory memory memory memory
tibeti tibeti tibeti tibeti tibeti tibeti
memory memory memory memory memory memory
tibeti tibeti tibeti tibeti tibeti tibeti


őrültek voltunk és bolondok lettünk
bolondok mert nem maradtunk éppen elég őrültek
nem ittunk eleget és nem ettünk meleget
s bár nem bírtuk a hideget nagykabátra sose maradt elég pénz

tulajdonképpen egy isteni láng volt
mi felperzselte mindennap az öntudatlanunkat
buliról bulira hirdettük az igét
mindenki azt hitte hogy abnormális csapat

Heroin néven játszott egy zenekar
bár ez abszolúte más jellegű narkotika volt
a lányok nem értették hogy miért fix az űr
és mért mondjuk azt mindenre hogy galaktikalegyezőagypamacs
(ó anyám add el a házat)

szédület volt vagy egy ösztönös szuper-lét
960-as ital és füst
a tett a létezés minimuma lett
többértelmű képzelet mely elérte célját

elérte célját mert nem volt célja
de üvöltött eleget e nagyszerű kor
de végül is semmi de semmi nem lett
csak profilból látszódó történelempótló


mentem az utcán
egyszer csak találkoztam egy régi barátommal
már messziről mondtam neki hogy "szevasz"
erre ő üdvözöl "szia"
kérdezem tőle "hogy vagy"
"kösz szépen jól"

- mi újság úgy egyébként
- semmi különös

(akkor szóló)

- szia légyszíves majd igen jó hát majd találkozunk vagy összefutunk
- oké fölhívlak fölugrok hozzád
- jó ha nem vagyok otthon hagyj üzenetet
- holnap délelőtt esetleg
- oké
- meglátogatlak
- jó
- vagy látogass meg te engem
- fölugrok hozzád vagy összefutunk a Tilosaz Ában
- a jövő héten összefutunk majd
- nézzél le az Ába
- jó
- ott vagyunk minden pénteken
- a Duna-part mellett
- oké jól van csáó szia
- helló oké
- helló
- kereslek kereslek
- oké
- szevasz


ahol bármely sugár útja véget ér
ott élet veszi kezdetét
sugár vagy sugá-sugá-sugár
sugár vagy sugá-sugá-sugár

űrből vagyunk és űrré leszünk
az űrből jöttünk s az űrbe megyünk mindannyian
sugár vagy sugá-sugá-sugár
sugár vagy sugá-sugá-sugár

a bölény redői kiszáradnak
Himalája

sugár vagy sugá-sugá-sugár
sugár vagy sugá-sugá-sugár


mélyen szánt a gondolat
Velencében úszik


ergya vagyok nincsen kengyám
alkalmatlan a filozófiám
pedig minden olyan szép
pedig minden olyan jó
pedig minden rendben van
ez hátborzongató

ergyák vagytok nincs kengyátok
alkalmatlan úgy látszik a filozófiátok
pedig minden olyan szép lehetne
pedig minden olyan jó lehetne
pedig minden rendben van
ez hátborzongató
tviszt


ananász
tök ász
piros ász
héja nász
én mint majonéz zavarban vagyok