Szerelem - Élet - Halál

( - ; MC / 1990)
A te értékelésed: Semmi Átlag: 5 (2 votes)

A zenekar tagjai:
Molnár Gábor - dob
Makó László - szaxofon
Takács Tamás - vocal, konga
Szulovszki István Joni - gitár
Waszlavik Miklós - gitár, bass
Horányi Sándor - gitár
Lambert László - trombita
ef. Zámbó István alias Dzsumbó Sztiwin - vocal, gitár, billentyű

Közreműködő vendégművésznők:
Henriett és Beatrix - vocal


Zene és szöveg: ef. Zámbó + Happy Dead Band (kivéve az "Örök harag"-ot, ami már közkincs)
(Az úti dal szövege fe. Lugosy Lászlóval közös)
A felvételeket vezette és keverte Morcz Csaba főtechnikus.

őrültek voltunk és bolondok lettünk
bolondok mert nem maradtunk éppen elég őrültek
nem ittunk eleget és nem ettünk meleget
s bár nem bírtuk a hideget nagykabátra sose maradt elég pénz

tulajdonképpen egy isteni láng volt
mi felperzselte mindennap az öntudatlanunkat
buliról bulira hirdettük az igét
mindenki azt hitte hogy abnormális csapat

Heroin néven játszott egy zenekar
bár ez abszolúte más jellegű narkotika volt
a lányok nem értették hogy miért fix az űr
és mért mondjuk azt mindenre hogy galaktikalegyezőagypamacs

szédület volt vagy egy ösztönös szuper-lét
960-as ital és füst
a tett a létezés minimuma lett
többértelmű képzelet mely elérte célját

elérte célját mert nem volt célja
de üvöltött eleget e nagyszerű kor
de végül is semmi de semmi nem lett
csak profilból látszódó történelempótló


a hűség vájatában sebláz a rés
átvillan könnyű késcsapásként
a lázadás forradása
a hiány könyörület-bögréjén
körbezárja korbácsát
bocsánatfék
mondta a hentes
döbbenetes ez a reggel
mára már a nap se kel fel


elvette az eszemet a pia
és hatott rám sok ideológia
láttam magam visszatükröződni
de az ösztönömet nem tudom legyőzni
azóta se

de pusztán azzal hogy a földön élek
éppen elég munkát végzek
persze egy-két dolgot ezenkívül még teszek
s csak ezek után ezek után eszek


New York és Ogyessza
mikor megyek én oda
nem tudom
Sanghaj és Tokió
nem tudom hogy mire jó
veled ez az egész
még nincs kész

moss el mindent magad után
holnap nem lesz holnapután

Alpok és Hortobágy
nem tudom hogy hová tűnt
az a vágy
ami volt
rég nincs már

moss el mindent magad után
holnap nem lesz holnapután


ne tudd meg mitől volt elég
ne tudd meg hogyan akarod
köztünk nincs már közeg ami az érzést vezetné
és amiben a válaszom azt jelenthetné
amit mondani akarok neked

elmúltál bennem többes számban
ásványi lettél és kövület
magamra leltem az elcsúszásban
ez többszörösen őrület lett
már ellened álmodom
úgy néz ki hogy nincs több hely az ágyamon

ez egy végső érzés-vérzés
élet-ragály
hányszor mondtam neked hogy
ne legyél utcalány
ez már egy belső nyugalom
ami szülte az több mint több mint fájdalom

hosszú évekbe tellett
mire leírtalak
de ma végre végleg
elsirattalak
már ellened álmodom
úgy néz ki hogy nincs több hely az ágyamon

bárkit akibe belelátok
és benne látom a hiányod
meg tudom szeretni egy perc alatt
emléke emlékbe örökre marad
ez már egy belső nyugalom
ami szülte az több mint fájdalom
fájdalom
fájdalom


elvesztettél mert elvesztem
elveszett minden teljesen
ott maradt ahol volt
s nem lett távolság se közelség
se teljesség se üresség
se egészség

ott maradt egy asztalon
mint egy szakadt utolsó unalom
mire visszanéztünk már az sem volt ott
csak egy alkalom lett az egész
teljesen kész


nincs igény ezen a tájon
menjünk el innen hogy ne fájjon
rég elhalt a begóniánk
meddig tart az agóniánk

durva álom és kegyetlen
szigorúan felejthetetlen
megoldás nincs mert a példa
egy megfejthetetlen kincs
semmi sincs

minden van semmi sincs
fő az egészség
és a merészség
semmi sincs

minden van még sincs semmi
ezt rendbe kéne már tenni
minden van még sincs semmi
ezt rendbe kéne már tenni

mert komolytalan mint egy tűzszünet
és nem ad erőt már senkinek
ha én sem tudok erőt adni
örökre kéne tán elaludni


lehetnék én is egy felhő
lehetnél te is vagy kettő felhő
pozitív vagy negatív vihar
ami legalább egyszer az életben felkavar
téged

két lány szeret engem egyszerre
én meg egy lányt szeretek kétszeresen
ez jó csónak
nem borul fel tőle az agyam

kell egy kis hely vagy egy pázsit
oda nem léphet be mindig csak egy másik
nő mint a fű
nőnemű növény vagy
nem veszem fel többet a telefonodat
lenyellek mint egy kettest
csak a magam foglalt vonalát hallgatom
tom-tom

egy lány töményen sétál az utcán
két teste van és egy esze he-he
a bőre a nyakán vadonatúj
hiába a pillanat műve mindig az úr

te belém én beléd nyugszom
nélküled többé nem alszom el
sírok ha mondod hogy nincs már szavad
nézd meg a tükörben nélkülem is magad
nézd meg a tükörben nélkülem is magad
gyűjts egy kis nyálat és köpd le magad
nézd meg a tükörben nélkülem is magad
gyűjts egy kis nyálat és köpd le magad
nézd meg a tükörben nélkülem is magad


felejts el hogy eszedbe jussak
gondolatban magammal viszlek

ki mit él annyit ér
ki mit él annyit ér

mások után nyomod az ágyat
nem érzel már semmi vágyat

ki mit él annyit ér
ki mit él annyit ér

nulla szemű vagy de duplán
ilyen vagy natúr és szimplán
elvesztél mert félsz

ki mit él annyit ér
ki mit él annyit ér

a végtelenből a helyi múltba
kínos az út és nagyon durva

ki mit él annyit ér
ki mit él annyit ér

nulla szemű vagy de duplán
ilyen vagy natúr és szimplán
elvesztél mert félsz

ki mit él annyit ér
ki mit él annyit ér


nekem már mindegy nekem már semmi sem fáj
az én szerelmem különb a többinél
***
***
nekem már mindegy nekem már semmi sem fáj
az én szerelmem különb a többinél
elfogyok mint gyertyaszál mely csendesen elég
elhibázott életemmel mit is kezdenék

éjszakáról éjszakára érted sírok én
árva szívem most is visszavár
jól tudom hogy nem szeretsz és nem lehetsz enyém
elfeledni mégse tudlak már
melléfogtam melléfogtál de ott is puha volt
hálistennek nyitva volt a muff
nagyon sokszor olyan voltál mint az anyád
egy bizonytalan felszínű folt


empátia-mánia zsigerzsugor és mosolyreszelt
csontcsempe vagy velőszoba
miközben nézésed kertemre csöppen elmosódok
kegyetlen vagy és üres
az üres a kegyetlen benned
mellettem is üres vagy
és magad mögött is kegyetlen
így üres ez együtt
biztonsági rúzs és púder
éjféli kaszkadőr
egy rózsaszín szamuráj
eszkimó blues-énekes
ősi felhajtóerő


(instrumentális)