Levitáció

(Bahia - ; MC / 1989)
A te értékelésed: Semmi Átlag: 5 (1 vote)

Mélységesen, visszavonhatatlanul és reménytelenül
beleszerettem a szárnyaidba a hátadon,
mellyel felemelkedsz kivételes állapotban,
tiszta érzéki pillanatban
a szilárd valóságon túljutva
egy másik megértésbe

Óóóó levitáció! Micsoda szellemi erő!

Míg én a létet, s a nemlétet felszántom, orrommal túrom a földet,
a pirosló égre mit is mondjak, csak a szemem szűkül össze.
De a gyöngyhalász alámerülve a vízben keres,
én bokáig sárban állok és vajon habozhatok-e, mikor...

Óóó - micsoda bátor elszántság, csak a szemem lesz keskenyebb
Óóó - micsoda bátor elszántság

Mélységesen, visszavonhatatlanul és reménytelenül
beleszerettem a szárnyaidba a hátadon.


szépsége titkos
nem mindenki látja
szépsége titkos
nem mindig látható


hamu vagyok azzá lettem minden dimenziómat elvesztettem nem véd erő nem véd varázslat út nélkül botorkál bennem a távlat
kecsegtet örök vakság örök süketség
bénult lélek testi restség
félelem rettenet és örök üresség
anae anae
anae anae
taníts meg arra mi több mint a szenvedély
taníts meg arra mi több mint a szenvedély

anae anae
anae anae
taníts meg arra mi több mint a szenvedély
taníts meg arra mi több mint a szenvedély

és ne legyen vigaszom a szépség
s kevés az ügyesség
s nem elég a készség
s ne mámorítson
józanság vagy mérték
mert mindez helyénvaló
míg emberi a lépték
de az álom egyszer véget ér
ha véget ér

hamu vagyok azzá lettem
minden dimenziómat elvesztettem
nem véd erő nem véd varázslat
út nélkül botorkál bennem a távlat
kecsegtet örök vakság örök süketség
bénult lélek testi restség
félelem rettenet és örök üresség
anae anae
anae anae
taníts meg arra mi több mint a szenvedély
taníts meg arra mi több mint a szenvedély


egy róka szállt itt nem messze
pirosló üstökösként
kérdőre vonhat az elme
az érzék mindent felemészt

tölgyek vonulnak sorban
barna fellegekként
az érzék hatalmában
a tudat most elvész

utak kúsztak el erre
aranyos kígyókként
elhagy tudat és
felold az érzék

pitypang dőlt százfelé
vakító hópehelyként
a csillogó elmét
elfedi az érzék


hadd vezesselek, király
hadd legyek véled, király
király, hadd vezesselek
király, hadd legyek véled
utad végső pontján
add a kezed
mindent megadnék néked
mire lelkeddel szomjazol
a remény ...
míg sátradban lakozol


aki a kinyilatkoztatás útján várja a megvilágosodást
az nem jut el a mennyországba
az igazság csarnokában minden oszlop csak hajlékony nyírfa
a teremtő csak erő és akarat mely teremteni képes
a lehullott falevéllel egy új korszak lép ismét életbe