Egy vagy egy se

( - ; CD / 1996)
A te értékelésed: Semmi Átlag: 5 (4 votes)

Müller Péter - Versek, Ének
Angler Ákos - Ütőhangszerek
Markó Tamás - Akusztikus Gitár, Vokál, Böfögés
Polgár Péter - Elektromos Gitár, Böfögés
Müller Júlia - Suttogás
Müller Anna - Vokál


Zene - Gasner János, Markó Tamás, Polgár Péter
Szöveg - Müller Péter Sziámi

Majdnem teljesen üres és szinte egészen sötét a szín.
A színpad hátterében külön dobogókon három zenész.
A középső mellett, szemén fekete kendővel ül az elítélt.
Elöl középen egyszerű fehér fal.
Épp egy embernyi.
A kivégzőosztag várat magára.
Az elítélt gondolatait halljuk.

Apámat lelőtték. Azután fölkelt, azután ő lett az apám.
Szép ajándék volt ez a részéről, szerintem igazán.
Igazán szép.
Igazán szép ajándék.
Anyámat elvitték. Azután visszajött, azután ő lett az anyám.
Rendes dolog volt ez a részéről, szerintem igazán.
Igazán szép.
Igazán szép ajándék.
Testvérem nem lett. Azután mégis megszületett nagy nehezen,
Ha jól meggondolom, akár a lányom is lehetne nekem.
Igazán szép.
Igazán szép ajándék.
Aztán lett lányom is, azután még egy,
Végezetül meg fiam.
Mindegyik asszonytól termett egy gyermek,
És ők már vannak, akármi van.
Igazán szép.
Igazán szép ajándék.
Én majdnem meghaltam, azután mégse.
Azután azt hiszem, mégis.
Azután megint csak, megint csak mégse,
így aztán itt vagyok én is.
Igazán szép.
Igazán szép ajándék.

Isten hat nap alatt pusztította el a világot.
Ez maradt belőle.
A hetedik nap reggelén megpihent, és szólt:
- Legyen sötétség!

...és lőn.

:
A tagbaszakadt zenész most karjánál fogva a kivégzőfal elé vezeti az elítéltet. Előremegy, leül egy sámlira. Gitárt akaszt a nyakába, elnyomja a cigarettáját a hamutartóban, amely egy hokedlin áll egy üveg sör és egy pohár whisky társaságában. A dobos felegyenesedik ültében, feszülten figyel. Az előbbi zenész most odakoccintja az üveget a pohárhoz. Kortyol egyet a söréből. A dobos feláll, magasra emeli a dobverőit. A gitáros ekkor váratlanul elveszti uralmát a zsigerei fölött. Nagyot böfög.

Ööö... bocs.

:
A dobos, aki a halálos tremolóra készült, leereszti a dobverőket. Az elítélt most homlokára tolja a fekete kendőt. A mikrofonhoz lép, szemrehányóan hunyorog, beszélni kezd.

A séta persze ezúttal is
A még sötétebb oldalra visz.
A kellékek: sör és tömény,
Egy kolléga, aki kőkemény,
Szájában cigaretta lóg,
Olykor rá is jut dialóg.
Ezt az est inkább róla szól.
Ő az, akinek válaszol a dal,
Mit ma ő játszik el,
Bármikor kísér, rám figyel.
Tán Dante ő, s Ovidius lennék magam.
Két géniusz, ki épp ily bőrbe bújva van.
Vagy a Führer és Éva Braun?
Vagy Stan és Pan?
Vagy Don Quijote és Sancho Panza, a derék együgyű fegyverhordozó?

Legyen az osztás bármiképp,
Ez itt leginkább jelenlét,
S csipetnyi inkarnáció.


A bajnok mit tehetett?
A bajnak elébe ment
Pedig a zsebében nem is volt más,
Csak a mágia
Csak a mágia képes...
A mágia mindenre képes!
A képes Mágia Zsebenciklopédia

Na és voltak nála még varázsigék
És hókuszpókuszok
Előtte próbák, amiket ki kell majd állnia
A fejében meg egy emlék
Arról, hogy mi volt még nemrég
Meg egy elképzelés, hogy mivé kell válnia
Nézd őt, a bajnokot, nézd meg őt
Az abszolút elszánt kezdőt!
Csak azt lesi mindig és mindenütt
Hogy te mikor leszel már felnőtt

Megszállottság a szívében
A kezében ezüstkard
Meg egy pár hamuba sült hatás
Miket a tarsolyában tart
Tartogatja őket az esetre
Ha nagyon neki lenne keseredve
Vagy, hogyha elérhetetlenül
Messzinek tűnne a part
Nézd őt, a bajnokot, nézd meg őt
Az abszolút elszánt kezdőt!
Csak azt lesi mindig és mindenütt
Hogy te mikor leszel már felnőtt

A sárkányokkal nem is lett baj
A fejeiket hullatták sorba
A forgatókönyv szerint az összeset
A körülöttük izzó porba
De aztán meglátott téged
Rájött, hogy téved
Te egy vizuális szirén vagy
Túlságosan vonzó, kikerülhetetlen
Látvány, de az árad, az nagy
- Te volnál hát az igazság?
- Mondhatom, szép kis igazság!
- Te volnál hát a jutalom?
- Mondhatom, szép kis jutalom!
Megvakultam! Páncélom vakított el
Százezer ragyogó pikkely

A bajnok mit tehetett?
A bajnak elébe ment
Pedig a zsebében nem is volt más,
Csak a mágia
Csak a mágia képes...
A mágia mindenre képes!
A képes Mágia Zsebenciklopédia
Nézd őt, a bajnokot, nézd meg őt
Az abszolút elszánt kezdőt!
Csak azt lesi mindig és mindenütt
Hogy te mikor leszel már felnőtt


Titokban, a sötét mögött
Világos van éjszaka.
Kialszanak a lángelmék
Kész a válasz: kész a tea.
Kéz a kézben, felhőpamlagon
Elhevernek, és szól a dal.
Némelyik olykor még kérdez,
De választ immár már nem akar.

Minden titok tudói ők.
Látják amit te rejtegetsz.
Titkon téged is vigasztalnak,
Ha ártatlan már nem lehetsz.
Test és szellem egymás ellen
Ritkán vét csak odafenn.
Minden titok ismerői
Nem fecsegnek sohasem.

Mikor a költözőmadarak útra kelnek,
Ők féltik őket újra majd,
Elhárítanak az útjukból
Pár váratlan és durva bajt.
S ha mégis bármelyik eltévedne,
Pihenhet köztük, míg szól a dal.
Lehet, hogy majd valamit kérdez,
De választ immár nem akar.

Titokban, a sötét mögött
Világos van éjszaka.
Kialszanak a lángelmék
Kész a válasz: kész a tea.
Kéz a kézben, felhőpamlagon
Elhevernek, és szól a dal.
Némelyik olykor még kérdez,
De választ immár már nem akar.


Minden parancs elhangzott már.
- MINDEN PARANCSOT TELJESÍTETTÜNK!
Minden kérés elhangzott már.
- MINDEN KÉRÉST TELJESÍTETTÜNK!
Minden válasz elhangzott már.
- EGYETLEN KÉRDÉST SEM ISMERÜNK,
MI LESZ VELÜNK...?

Hogyan legyünk boldogok?
- Nem tudja senki.
Hogyan legyünk boldogok?
- Nem tart vissza semmi.
Hogyan legyünk boldogok?
- Nem ez a kérdés.
Boldognak lenni
Nem valódi érzés.

Nem kell megölni,
Megdöglik magától,
Szép Európánk halva már,
Futunk a japán konkurenciától,
Pedig az úgyis ránk talál.
Pusztaság
Néma csönd
Zenére semmi szükség,
Miközben népünk útra kel,
Új vezér,
Új eszme,
Másik ország.
Hol lesz minékünk újra hely?

Minden panasz elhangzott már.
- Minden panaszt orvosoltunk...
Minden szörnyűség megtörtént.
- Mindent előre megjósoltunk...
Minden válasz elhangzott már.
- Egyetlen kérdést sem ismerünk,
Mi lesz velünk...?

Hogyan legyünk boldogok?
- Nem tudja senki.
Hogyan legyünk boldogok?
- Nem tart vissza semmi.
Hogyan legyünk boldogok?
- Nem ez a kérdés.
Boldognak lenni
Nem valódi érzés.


Én másra vagyok hivatva,
Mint bejönni a divatba.
Meg ki is menni belőle
És közben mindezt látni előre.

Én semmi mást se csinálok
Csak csinálok egy világot.
Az asztalomra hajolva
A homlokom a karomra.

Ami most lett, az már régen van
Ez a világ is készen van.

A dal roppant fontos dolog
S nem baj, ha arról énekel
Az a néhány megmaradt költő,
Ami mindenkit érdekel.

Sajnos csak a testemen át
Juthatok el a lelkemhez.
Elévül az álom mindig
Mielőtt még reggel lesz.

Az agyamban a szellem
Megbotlik egy sejtben.
Külön-külön minden sejt
Nálam jóval többet sejt.

Várom, hogy elmúljon az ami van velem,
Hogy ami elveszett, újra meglegyen.
Azon vagyok, hogy minél előbb
Túlkerüljek a testemen.

De az agyamban a szellem
Megbotlik egy sejtben.
Külön-külön minden sejt
Nálam jóval többet sejt.

Néha már majdnem ott vagyok
De mindig elgáncsolnak a sejtjeim
Köd előttem, kód mögöttem
Meg a kiszámított perceim.

Az agyamban a szellem
Megint elbotlik egy sejtben.
Külön-külön minden sejt
Nálam jóval többet sejt.

Minden, amire érdemes,
Jobban emlékszik a DNS,
És egy kromoszómámtól megtudhatnám
Hogy halottnak mért vagyok énekes.

De az agyamban a szellem
Megbotlik egy sejtben.
Külön-külön minden sejt
Nálam jóval többet sejt.


Jó. De nem elég, nem elég jó.
Finom. De nem elég, nem elég durva.

Jaj, de le vagyok törve,
Jaj, de le vagyok sújtva.
Jaj, de föl vagyok dobva,
Jaj, de föl vagyok dúlva.

Jaj, de ideges vagyok,
Most már úgyis meghalok.

Jaj, de ideges vagyok,
Most már úgyis meghalok.

Százból ha, százból ha, százból ha egyszer jó.
Százból ha egyszer jó, az már nagyon jó.

Százból ha, százból ha, százból ha egyszer jó.
Százból ha egyszer jó, az már nagyon jó.

Tapasztalat, tapasztalat, tapasztalat.
Tapasztalat, tapasztalat, tapasztalat.

Tapasztalat, tapasztalat, tapasztalat.
Tapasztalat, tapasztalat, tapasztalat.

Nem tudom eldönteni, szívem,
hogy hamburger, vagy hot-dog.
Nem tudom eldönteni, szívem,
hogy itt rosszabb, vagy ott jobb.

Nem tudom eldönteni, szívem,
és nem is érdekel.
És most már biztos maradok,
mert tudom, hogy menni kell.

És most majd nem veszek semmit,
bár szépen mennek föl az árak.
És veled nekem a legjobb,
úgyhogy én nem maradok nálad!

Jó. De nem elég, nem elég jó.
Finom. De nem elég, nem elég durva.

Jaj, de le vagyok törve,
Jaj, de le vagyok sújtva.
Jaj, de föl vagyok dobva, aztán pam-pam,
Jaj, de föl vagyok dúlva.

Jaj, de ideges vagyok,
Most már úgyis meghalok.

Jaj, de ideges vagyok,
Most már úgyis meghalok.

Százból ha, százból ha, százból ha egyszer jó.
Százból ha egyszer jó, az már nagyon jó.

Százból ha, százból ha, százból ha egyszer jó.
Százból ha egyszer jó, az már nagyon jó.

Tapasztalat, tapasztalat, tapasztalat.
Tapasztalat, tapasztalat, tapasztalat.

Tapasztalat, tapasztalat, tapasztalat.
Tapasztalat, tapasztalat, tapasztalat.


A dalnokok olykor álnokok.
Az álmok olykor aljasak.
Lehetne ennél is könnyedebben?
Más-más hangnemből, így ni, hallja csak:

Egy kis tökös üstökös
Tökös, tökös
Úgy döntött, hogy ő nem zuhan le mégse
Tökös, tökös
Volt az égnek egy szimpatikus pontja
És azt magának ő már rég kinézte
Tökös, tökös

Állócsillagként ott is maradt
Jó sokáig, mozdulatlanul
Míg végül egyszer aztán seggbe nem rúgta
Mégis őt az úr, mégis őt az úr
Tökös, tökös

Akkor aztán méltatlankodva
De azért elég sebesen útra kelt
És elkeseredve konstatálta
Hogy útja immár újra lejt
Tökös, tökös

Már mindenről lemondva szálldogált
A kilátástalan űrön át
Míg végül egyszer aztán fölfedezte őt
Egy csillagász aki csak erre várt
Tökös, tökös

Most az üstökös útja itt véget ért
Fölfedezték és földet ért
Emberré lett, most a neve az, hogy Novák
És irigylik őt a szupernóvák
Tökös kis üstökös


Aludj nyugodtan, vigyázok addig
- Ameddig alszom, vigyázol rám.
Kordában tartom a tudatalattid
- És zárva tartod a hálószobám

Így összenőve élni kész öröm
Csak egyszer, csak egyszer
Nyaralhatnánk külön

Élvezed, hogy élvezem
- És élvezem, hogy élek
Csak a sziámi
- Sziámi
Sziámi ikrek
Tudják, mi az élet.

Így összenőve élni kész öröm
Csak egyszer
Nyaralhatnánk külön

Reggel a buszon túl sok az utas
De a gyárban már kevés a munkaerő.
Hová tűnik ez a rengeteg ember,
És este honnan jön újra elő?

Egybegyűlnek és elvegyülnek
Egymás között az emberek
Összejönnek és összenőnek
És szövögetik a terveket

Ez a sziámi, sziámi sziámi élet,
Ami nélkül élni nem lehet.

Így összenőve élni kész öröm
Csak egyszer - csak egyszer
Nyaralhatnánk külön

Élvezed, hogy élvezem
És élvezem, hogy élek
Csak a sziámi sziámi sziámi ikrek
tudják, mi az élet.

Így összenőve élni kész öröm
Csak egyszer - csak egyszer
Nyaralhatnánk külön
Külön


Kérdés, hogy kis időt megér-e,
Amíg a költő önmagából kivetkezik.
Mert most a személyes szférák zenéje,
A szerelmes rész következik:

Válaszhoz nincs meg a kérdés,
Nyelv, amit senki nem ért
Halandzsa ez a nagy érzés
De nem baj, hogy nem tudod
Nem tudod mért.

Meghalsz és olyan jó.
Meghalsz és olyan jó.

Tegnap még teljesen rendben
Mára már teljesen alma
Halott a menyasszony végleg
Nem tudom, mi izgat
Mi izgat mi izgat még rajta.

Meghalok olyan jó.
Meghalok olyan jó.

Tapasz a világ a sebre
Sebez a tapasztalat
Tudod, hogy nem jöhetsz rendbe
Nincs rá egy pillanat.

Pedig most nem kéne félned, mivel
Mivel most senki se félt
Már megint élet az élet
De nem baj, hogy nem tudod
Nem tudod nem tudod mért.

Meghalsz és olyan jó.
Meghalsz és olyan jó.

Jó volna tudni, hogy élsz-e
Kilesek magam alól
Látom, hogy nem veszlek észre
Tilosban járok, de senki se szól
Lesz ami marad, hogy érzed magad?

Meghalok olyan jó.
Meghalok olyan jó.


Ma nappal jött az Éjkirálynő.
Rafinált páncélja végig nyitva.
Feledékeny? Vagy engedékeny.
Tény, hogy kilátszik minden titka,
Minden, mi eddig szégyellve volt,
Lezserül szemem elé tárva,
És ami szememet hívta,
Csak most kezemet hívja, hogy bejárjam.
Ezeket én mind szeretem.
Mindent, mi nem olyan feszes.
Öreg és laza táncos vagyok,
Királynő, most ne Te vezess!
Most csak hagyd, hogy hagyjam magam.
Hogy vigyenek a vonalak.
Most én mesélek, Seherezádé.
Mindig élve akartalak.
Ezeket én mind szeretem,
Luxusból nőtt kis kappan-hájad
S a kiütköző ereken
Mint térképen a magyarázat,
Hogy: 'erre-erre',
S így tovább végig a titkos helyeken,
Kijárom, mint egy iskolát.
Ezeket én mind szeretem,
S azt hiszem, kezdem érteni,
Miről szól ez a labirintus.
Pokoli sötét ez a nő, de száz tonna
És vitamindús a hús.
Én mind a százat akarom,
És valamennyi vitamin jó.
Bírom, hogy súlyos ez a nő,
De kecses, akár a flamingó.
Még egy esély a túlélésre.
Ez szex. A szellem fürdőszobája,
Én az egészet akarom és az nyeri el, aki kivárja.
Koromban az ember már tudja,
Mit rejteget a női páncél
Hibátlan test, sebzetlen lélek,
Már rég nem lehet igazán cél.

Jó, hogy eljöttél Éjkirálynő.
Jó így, és muszáj, hogy szeress.
Jó, hogy zilált a ruha rajtad:
Így tökéletes. És végleges.


Na gyere üljünk ide a bárpulthoz
És várjunk, míg valaki árut hoz
Várjunk, míg valaki meghozza az árut.

Tudod, a világ az egy összetört kép
Mert a képeket mind rég összetörték
Viszont itt minden van, amit valaki valaha árult.
- Mondja és rágyújt

Figyelj, jó, hogy a combod hosszú
Viszont az élet annyira rövid, hogy botrány.
Mi újra összejöhetnénk ketten
Figyelj, én föladnám érted azt, ami lettem
És csak akkor jönnénk megint, ha az áru fogytán.
- Hát ez botrány.

Figyelj, te tudsz valamit, ami nem titok
- De abban ne reménykedj, hogy ez menni fog
Már mér' ne menne?
Mért nem vagy benne?

- Mert a világ az egy összetört kép,
És a vonal, ami mentén összetörték
Az kettőnk között húzódik éppen
És bár már átmentek néhányan próbaképpen
Igazából nem megy át semmi ott.
És abban ne reménykedj, hogy ez pont nekünk menni fog.

Szerintem minden átmegy ott egy kis időre
És neked épp ezért van szükséged rám.
Nekem meg rád és a benned szunnyadó nőre
- Hagyd abba!
Nem örülnél, ha abbahagynám

Tudod, az élet szerintem kísérlet
Össze kell rakni az összetört képet
A dolgok egy ideje nincsenek rendben
Én összeraklak téged
Ha te is összeraksz engem.

Nem olyan éles ám az a határvonal:
Ami neked van, az nekem viszket.
Nálad a fele az gátlás, a fele meg hiszti
- Ez az állat elnyomta rajtam a csikket áhhh
hhhh... Áhhhh... Úhhhh... Áhhhh... Úhhhh... ...

Nos á csak akkor egyenlő b-vel
Ha a világ a világvégével
Ha lezuhan az idő, begyorsul g-vel
Törvények, törvények, ááá...
Törvények, törvények, ááá...

Gyártod a végtelent a végtelen szalagon
A máglyán a lángján megolvad a hatalom
Két jeggyűrű ha összeolvad
Akármennyi az, te mért látsz csak nyolcat?

Törvények, törvények, ááá...
Törvények, törvények, ááá...

Nos a hideg a meleggel akkor ér össze
Ha egy a kettő, mert semmi sincs közte
Csak akkor juthatsz hatról az ötre

Törvények, törvények, ááá...
Törvények, törvények, ááá...

Törvények, törvények, ááá...
Törvények, törvények, ááá...

Gyártod a végtelent a Moebius-szalagon
A máglyán a lángján megolvad a hatalom
Két jeggyűrű ha összeolvad
Akármennyi az, te mért látsz csak nyolcat?

Törvények, törvények, ááá...
Törvények, törvények, ááá...

Ember tervez, Isten perverz
Beleköp a levésbe
Csúnya egy hasonlat, de összeomolhat
Ami van, az a kevéske
Ma már egy rosszul irányzott tekintet
Romba döntheti Pekinget.

Törvények, törvények, ááá...
Törvények, törvények, ááá...
Törvények, törvények, ááá...
Törvények, törvények...


Íme, ima a dal ma
Íme, ima a dal

Ó tökélyre törekvő
Belülről hatalmas
Kívülről kicsi
Istennek tetsző
Na és nekem is tetsző

Kicsi, kicsiszolt kő
Hívlak, jöjj el, ó, jöjj elő!
Kicsi, kicsiszolt kő

Te vagy az, aki fölfelé zuhan
És zuhantában nem követ
Ismert pályát, másik követ
Sőt, minden más követ leelőzve
Zuhansz hozzám
Követelődzve bennem
Ó, követelődző kicsi kő
Hívlak és követellek
Mert nem lehet már
Nem veled lennem

Te vagy az
Aki elüldözi a rémeket
Aki ijedős és mégis bátor
Ó, rémet elüldöző
Rémüldöző kicsi kő
Nézd, magadtól sugárzol!

Kicsi, kicsiszolt kő
Hívlak, jöjj el, ó, jöjj elő!
Hívlak, jöjj el, ó, jöjj elő!
Kicsi, kicsiszolt kő

Benned bízok
Na és a gravitációban
Egymásra hattok
És ami kijön, tiszta
Most elengedlek
Hogy engedd el magad
Gyorsulj be, fordulj
És zuhanj hozzám vissza

Kicsi, kicsiszolt kő!
Hívlak, jöjj el, ó, jöjj elő!
Kicsi, kicsiszolt kő!


Van, ami idejét múlta.
Milyen találó kifejezés arra, hogy később van vége,
Mint amikor a befejezés.
Ki ír ma például balladát?
Aki balladát ír, az időben téved.
Kivéve persze mondjuk engem, Nick Cave-et
És maximum még téged.

Kialszik a villany és a nő elillan
A sötétség leple alatt
A férfi nem tudja hogy mit vitt magával
De mégis inkább fekve marad

A nő a folyosón rohan végig
A kabátja beakad és elhasad
A férfi sejti, kétségbe ejti
Szaladna a nő után, de nem szalad

A nő most egy téves buszra száll föl
És leugrani már nem lehet
A férfi az ágyban duzzog magában
A nő egy csomagot rejteget

Úgy látszik, sötét az egész város
A nő most egy hídon ment át
A férfi az éjjeliszekrényen közben
Kitapogatja a gyertyát

Botorkál a nő a folyóparton
A híd alatt valaki várja
Nem akit ő vár, hanem valaki más
A férfinak nincs gyufája

A nőt elgáncsolják egy kihalt telken
A férfi érzi, hogy gáz van
Az órájára pillant, átkozza a villanyt
De a nőn már át is mentek hárman

Valahogy összekapja magát a nő
Térden állva kóstolja a levegőt
A férfi az ágyban arra gondol
Hogy ki kéne mosni a lepedőt

Mocskos a világ - gondolja később
Hát akkor ő sem fog mosni mától
A nő egy tükörben meglátja magát
És holtra rémül magától

Úgy látszik vége az áramszünetnek
Az egész nem volt egy óra
A férfi végre cigire gyújt
A nő visszatekint a folyóra

A férfi most egy dalt ír a nőnek
Már kinn is van az ágyból és a gépét veri
És azt hiszi, hogy ettől ő most very-very
Very-very...

Most fölnéz és látja, hogy az ajtó tárva
De a nő csak áll és hallgat
A férfi a gépelést abbahagyja
Úgy látszik, vége a dalnak

Kihúzza a gépből, nyújtja a nőnek
De a nő, az nem nyúl érte
Erre a férfi inkább felolvassa
Bár a nőnek még remeg a térde

Egy rövidzárlat néha mindent megold
- Gondolja magában a férfi
Fidibuszt csinál a nő a dalból
És közben nem pont ugyanazt érzi

A férfi erre semmit se reagál
Örül a megkerült kincsnek
És a nő már majdnem de aztán mégsem kiabál
Csak, amit elvitt, az már nincs meg


Este van, este van;
Kiki nyugtalan,
Kiki fél,
- Kkkiki ki vagy te,
Kérdi egy részeg
Kiki vagyok.
- Ne csúfolj!
Mért? Engem is csúfoltak,
Mindig is zsúfoltnak
Tűnt nekem a Föld.
Gonosz aki nyelvet ölt rád,
De ijesztőbb a gonosz,
Ha testet ölt.
Volt is példa rá,
Kérlek, hogy érj ma rá,
Ne hagyj magamra,
Nem volna jó,
Ha eljönne újra
És megint ezt-azt akarna.

Este van, este van,
Kiki nyugtalan,
Kiki fél,
Kiki kész felnőtt,
De kicsi kora óta
Rémmeséken él,
Nem tud különbséget tenni
Rém és rém között.
Kiki szörnynek tekinti azt is,
Aki csak szörnyen rosszul öltözött,
Mint ez a dadogós
Jámbor részeg is,
Különben civilben tanár,
Aki itt alszik
És nem is sejti,
Hogy Kiki csak az alkalomra vár.
Alszik, a nyála csorog,
Álmában Kikivel 'izél',
Valójában nem látszik rajta,
De Kiki látja.
És Kiki fél.
Már csak az eszköz hiányzik ahhoz,
Hogy mindkettő rosszul járjon:
Kiki bűnössé,
A tanár meg újra tanítvánnyá váljon.

Felpattogzik egy ponton a festék,
A falon feltűnik egy ábra:
Egy szem.
Kiki a késéért nyúl,
Kacsint a szem.
Épp ezt várta.

Este van, most van a fociban a döntő.
Mindenki küzd, hogy a kupát elvigye,
Pedig a tét az, hogy Kikit ki viszi el,
És Kikinek nem drukkol senki se.
Váratlan erőre kap a gyengébb:
Bombagól, aznap este a legszebb,
A falnak csapódik a kés,
A bíró lefújja a meccset,
A tanár elmosolyodik,
Kiki megnyugszik,
És ettől én is nyugodtabb lettem,
Mert egyelőre vége.
Úgy tűnik, megúszták
Mind a ketten.


Nincs szonett, nincs elégia,
Nagy kérdés, hogy elég-e
A meglévő formákban bomlani.
Mind túl régi.
Túl mostani.

Na mi van te Jónás, gyere ki már!
Büdös az a cethal, és valaki vár!
Na mi van te Jónás,
Kemény a gyónás,
Vagy attól félsz, hogy ha kiköp az a cet
Beköp egy titok-fitogtató hitoktató?
Te Jónás, gyere ki onnan,
Hagyd, hogy az a cethal kiköpjön,
Jön ami jön, már jönnöd kell!
Ha belülről emészted?
Elfogy a miliő,
Elfogy az a millió kalóriás halóriás!
Tudom, hogy emlős állat,
De most a rím miatt
Hallá kellett tennem!
A lényeg, hogy tátva a szája,
Hogy te jobban halljál engem.


Hogy van-e Isten vagy nincsen,
Hogy te hiszel vagy nem hiszel benne,
Az mindegy, de az életed arra van,
Hogy úgy éld le, mintha lenne.

Egy az Isten, vagy egy sem.

De azért mindenki szeresse.
Lépj be úgy, mintha bent volna,
Ha netán belépsz egy templomba.

Te csak iszol és zabálsz és kefélsz,
Csoda, hogy az ajtón még beférsz.
Az lesz majd a katasztrófa,
Ha nem bír el az akasztófa.
Az a napi négy-öt-hat karambol
Már neked is sok a kalandból.

Miért iszol szomjúságot?
Éhséget, mondd, miért eszel?

Én nem akarom tudni, hogy mit keresek,
Mert ha tudom, akkor nem találom meg.
Én nem akarom tudni, hogy mit akarok,
Mert ha tudom, akkor semmit nem kapok.
Én nem akarom tudni, hogy mit szeretek,
Mert ha tudom, akkor nem ismerem meg.

Kicsi az ember, ha térdepel,
Sokféle isten érdekel,
Többnyire meg is érdemlik,
Megbocsátják, ha nincsen mit.
Letérdelsz és imádkozol,
Mert áhítatba estél.
Letérdelsz és imádkozol,
Hogy áhítatba ess.
Majd átitat az áhítat,
Keresned fölösleges!

Én nem akarom tudni, hogy mit keresek,
Mert ha tudom, akkor nem találom meg.
Én nem akarom tudni, hogy mit akarok,
Mert ha tudom, akkor semmit nem kapok.
Én nem akarom tudni, hogy mit szeretek,
Mert ha tudom, akkor nem ismerem meg.

Neked jól állna, ha lenne!
- nekem jó lenne, ha állna.
Elnézlek, ahogy előttem térdelsz,
Ez minden férfi álma.
Még egyszer elmegyek,
Mielőtt elmegyek,
Te meg kelj föl és járj egyet a parton!
Szevasztok lányok, én már üdvözültem,
És magamat ehhöz is tartom.

Én nem akarom tudni, hogy mit keresek,
Mert ha tudom, akkor nem találom meg.
Én nem akarom tudni, hogy mit akarok,
Mert ha tudom, akkor semmit nem kapok.
Én nem akarom tudni, hogy mit szeretek,
Mert ha tudom, akkor nem ismerem meg.


Mára már a Hold csak egy folt
A holtponton túl
Nehéz már neki nem leesni
De egy pók majd szerencsét hoz neked
Csak csókold meg, vagy bármi ilyesmi
És itt van egy lélek, és molesztál téged
Hogy rossz vagy, ha nem vagy jó:

Rossz vagy, ha nem vagy jó!
Rossz vagy, ha nem vagy jó!
Rossz vagy ha nem vagy, ha nem vagy jó!

Mert egy igazságban sok igazság van
De mi csak két krumpli legyünk
egy krumpliszsákban
Csak pofákat vágjunk és csírázzunk
És csak krumpliságból vizsgázzunk
Mert ott a nagy élet, és ott az a lényeg
Hogy rossz vagy, ha nem vagy jó:

Rossz vagy, ha nem vagy jó!
Rossz vagy, ha nem vagy jó!
Rossz vagy ha nem vagy, ha nem vagy jó!

Második árnyék a Hold,
A harmadik árnyék a Vénusz, elnémulsz, ha látod
Hogy három árnyékod lett, de közben
Rájössz, hogy egy sincsen, nincsen barátod
Aki meg volna az is a dolga
Hogy szólna, hogy rossz vagy, ha nem vagy jó:

Rossz vagy, ha nem vagy jó!
Rossz vagy, ha nem vagy jó!
Rossz vagy ha nem vagy,
Ha nem vagy teljesen jó!

És én most nem hinném,
Hogy képes vagyok
Megírni neked azt a képeslapot
Amiből megtudhatnád, hogy hová lettem
Mikor a kerítéskolbászt mind megettem
És itt neonceruzával az van írva egy sírra
Hogy rossz vagy, ha nem vagy jó:

Rossz vagy, ha nem vagy jó!
Rossz vagy, ha nem vagy jó!
Rossz vagy, ha nem vagy, ha nem vagy jó!


Vissza idő, vissza tér, ez itt a visszatérítő
Te nem lehetsz most itt,
Mert tiltja neked a hit,
De majd csak akad egy viszonylag hitvány tanítvány,
Valaki, aki mégiscsak itt van,
Hiába kísérti őt is a hittan,
Egy illető, aki átadja az üzenetet,
Akinek a hitnél fontosabb a gyülekezet:
Ide is eljár,
Meg oda is eljár,
És ha majd ott lesz, akkor már a szája is eljár,
De akkor nehogy majd megint kiátkozz, jó?
Mert ez az egész csak pusztába kiáltott szó,
Mert szerintem
Te most puszta vagy belül,
Egy teljesen tipikus magyar ugar,
Amin ugat az elvakult becsvágy
Nekem te nem vagy most más,
Csak egy műanyag kegytárgy,
Ami hivalkodóan kelleti magát
A kirakatban, amit annyira megvet,
Neked szentesíti az eszköz a célt,
Ha magadhoz csinálhatsz általa kedvet,
Lám, a népszerűséged legelső évében
A TV-terrortól óvsz meg - a TV-ben.
De miért pont a TV-ben?
De miért pont a TV-ben?
De miért pont a TV-ben?
Na és nehogy már letold a szatyros nénit,
Mert a moziban várja az élete végit!
Addig nem túl vonzó ez a te tévhited,
Amíg az ebédjét nem te téríted,
Amíg hitetlen turkálsz a sebeiben,
Akár kezdő zsebes a zsebeiben,
Akár egy kukában a kukás,
Ez az a siker,
Ami tutira bukás,
Ő az árnyékban, te meg a napon, Tamás,
De az a Nap, az is naponta más...
Tudom, hogy megvan neked is a kereszted,
Csak mondd már meg, hogy honnan szerezted?
- Fél kiló színtiszta arany az a buzibizsu,
A Krisztus meg biztos platina rajta,
Ádáz és csalárd az a szent család,
Aminek te vagy az egyik oszlopos tagja.
Tudod, lazába' jobb azért a halandzsa
És én inkább legyek bandzsa, mint hülye,
Te meg inkább legyél narkós,
Mint ez a barkós bunkó,
Ez a pajeszos tamburmajor,
Akit a hite,
Akit a hite,
Akit a hite, az az almáspite,
Akit a hite felold a tudása alól.
Nekem az nem baj, ha nem hiszel semmiben
Nekem az elég, ha te tudsz néhány dolgot
És boldog lennék, ha pár év múlva se
Fordulna ki magadtól a gyomrod
Rajtad az álarc, és te vagy ez a jelmez
Amin látszik, hogy mennyire jól jövedelmez
A buli, a biznisz, hisz,
A buli, a biznisz, hisz,
A buli, a biznisz, hisz:
Boldogul, ugye, aki ebben hisz?
Tudod, a színvonal, az nem csak a kocsi
Meg az alpakka öltöny, öcsi!
Gyere ki a fényből!
Gyere ki a fényből!
Gyere ki a fényből!
Gyere, és nézd meg, hogy mi lett
Egy nem olyan régen még
Értelmes lényből!
És mielőtt még az agyad is ráment
Mondjál már erre a dologra ámen-t!
Gyere ki a fényből!
Gyere ki!


Sem a talpmasszázs, sem az agykontroll
Sem a szex, sem a drogs, sem a rock-and-roll
Sem a lemondás a rangodról
Sem a nagy ugrás a gangodról
Az ablakból, a hídról, a tetőről
Csak kezdheted újra elölről, elölről

Sem a túladagolt látvány
Sem a fogalmad, az a halvány
Sem az összeszabdalt erek
Sem az az elkapartatott gyerek
Minden menekülés csak felőröl
És kezdheted újra elölről, elölről, elölről

Sem a mágia, sem a mánia
Sem az ájulás, sem az árulás
Sem az, ha okos vagy, sem az, ha ostoba
Sem az az édes, sem az a mostoha
Sem a méreg, sem a féreg
Addig úgyse lesz porrá a lényeg
Ezt nem oldhatod meg erőből
Csak kezdheted újra elölről, elölről

A házi feladatot le kell tudni
Addig tilos a foci a csillagközi térben
Felhőpárnán úgysem pihenhetsz
Amíg egyszer csak nem találod magad ébren
A becsvágyad amíg előtör
Csak kezdheted újra elölről, elölről


Aztán vannak modernebb dolgok, miközben ezek is balladák.
Gyors és kietlen történetek, mindet az idő hatja át.

Belépek egy helyre, látom, hogy nincsen hely
Ilyen nap ez, nyilván így járok mindennel
Leülök melléd, félre az illemmel
Nincsen cigid se? Ilyen csak ez a nap

Nem baj, de egy kávét hozass ki, megkérlek
Pénztárcám sincsen, de ne szólíts testvérnek
Ne téríts, fáradt vagyok, hogy megtérjek
Máshol meg nincs hely, ilyen csak ez a nap

Beszéljünk másról, filmekről, képekről
Csak jelenségekről, semmit a lényegről
Na végre csend van, hol vagyok én ettől?
Máshol meg nincs hely, ilyen csak ez a nap

Beszakad a csend érzékeny membránja
Leszakad az ég, de senki nem bánja
Szakad az a eső, úgy látszik, ezt várta
Mindenki, végig ettől volt ideges

Fedett terasz, mégis ömlik az asztalra
Csak amit akar, a pincér csak azt hallja
Végre hoz egy rongyot, tócsánkat felnyalja
"Hova lesz a kávé?" Szólok, hogy ide lesz

"Elromlott a gép." Sajnálja őszintén
Hazudik, még szép, na erre én szintén
Azt hazudom, nem baj, már nem is kívánom
Nem csak a kávét bírom a világon

Átülök végre egy másik asztalhoz
Úgy látszik, rám ma minden csak bajt hoz
Kajálnak, kínálnak, kajánul sajnálnak
Csupa rossz gesztus, csupa rossz ajánlat

Kimegyek a képből, állok a járdámon
Kanális mellett a csikkeket számlálom
Kifordul az ernyőm, ez tényleg rémálom
Csontig beáztam, ilyen csak ez a nap

Leszólítasz végre, azt mondod, felismersz
Veszélyes az arcod, lehet, hogy meg is versz
Rám férne különben, amilyen ez a nap
Jöhettél volna egy kicsit már hamarabb


A világnak két vége van
Te egyikre sem érsz el soha
Az idő csak a dalban áll meg
Hogy lehetsz ennyire ostoba?

Hogy elrohansz az idő mellett
Látod, hogy nem vagy már gyerek
És közben mégis elhiszed
Hogy egy pillanat hosszú lehet

Ha kialszanak a fények
És elnémulnak a szavak
A némák némán egymásra néznek
És vakra fülel csupán a vak

Világtalannak világossága
Világnak átváltozása másvilágba
Világtalannak világossága

Mindenki éget, ha túl közel repülsz
Valami mindig a közepébe kerget
Áttetsző jég vagy áttetsző tűz
Akarsz magadnak egy másik lelket?

Mért akarsz mindent, ha semmit sem tudsz?
Elrontod, meglátod, úgyis magad
Leroskadsz végül és túl mélyre jutsz
Öröm és ajándék súlya alatt

A titokzatos erőkkel csínján kell bánni
Rosszkor derül ki néha, hogy vannak
Olyankor aztán történhet bármi
S akivel történik, rossz lehet annak

Világtalannak világossága
Világnak átváltozása másvilágba
Világtalannak világossága


Bocs, hogy az egyszerű, szürke,
Szabályos szabású nadrágomnak dupla az éle
De kérdezd már te is azt az egyszerű vasalónőt
Hogy ő most tényleg él-e?

Tudod, megkérném én is néha azt az asszonyt
Ha nem volna ott az a gyerek
Hogy engedje már meg, hogy egyszerű narkós
Vagy alkoholista legyek

Csak van törvény, és az mérvadó:
Hogy él-él-él-él-él a gonosz és él a jó

Bocs, én már majdnem mindent kipróbáltam
S amit csak majdnem, azt majd nem kéne neked se
Az téged is teljesen kipróbálna
Az már több, mint egy tripla kelepce

Bocs, hogy te életképes vagy,
De az élet képes, és rácáfol erre
Kapásból nem fáj a fejed és nem szól a szád
De akkor mér' van szükség szájra meg fejre?

Mert van törvény, és az mérvadó
Hogy él-él-él-él-él a gonosz és él a jó!

Nagyjából mindenből elég egy halálos adag
És azt meg is hozza a Télapó
A kívánságodat majd meghallja valaki
Aki néha gonosz, és még jó, ha néha jó

Bocs, de az eszméidből eszmélj már föl
Mert nincs már olyan eszme, ami még ne járt volna le
Csak egy csoda segíthet, de csoda lenne az is
Ha még sikerülne megtörténnie

Mondjuk, ha egyszer csak eltűnne az egyszerű, szürke
Nadrágomból az egyik él
Az bizonyíték volna, hogy termel a gonosz
De közben azért a jó is él

Mert van törvény, és az mérvadó:
Hogy él a gonosz és él a jó
Van törvény, és az mérvadó:
Hogy él-él-él-él-él a gonosz és él a jó


Ööö... bocs.


Jaj. Bocs, hogy ha kevés volt a szöveg,
De te vezettél, kisöreg!
Percig se voltál hasztalan! Különben is:
A világ vége még nem a világ, mert a világnak
Két vége van!