Tapasztalat

( - ; CD / 1995)
A te értékelésed: Semmi Átlag: 5 (1 vote)

Angler Ákos - dob
Markó Tamás - basszusgitár
Kardos Bozi Endre - fuvola, vokál
Óvári Miklós - gitár, ritmusgitár, hangszerelés
Soós Tamás Attila - szaxofon
Müller Péter Sziámi - ének


Elmegyek, elmegyek
Hosszú útra megyek
Hosszú út porából
Köpönyeget veszek
Fúdd el, jó szél, fúdd el
Hosszú útnak porát
Hosszú útnak porát
Az én szívem búját

Ez a felszabadult ország
Ahol élünk
Ez az ország
Annyira depressziós
A jövője
Annyira bizonytalan
Hogy lesütött szemmel
Jár itt a jós
Ameddig engedik még
Hogy legyen itt ég
A csillagok
Valahogy álljanak
Az előjelek
Valamit jelentsenek
Az ábrák
A jövőnkké váljanak
Ennyi

Sem az indulatok
Sem az események
Nem ragadhatnak el engem el
Lecsukom a szemem
Hogy világot lássak
Megadom magam
Egy látomásnak
Én vagyok a hírnök
Én vagyok a hír
Mindegy, hogy ki szeret
De ért, aki érteni bír
Ennyi

Tízmillió playboy
A nemzeti téboly ünnepén
Fanatikus forgatag
És egyre kevésbé félek én
Mindenki annyira komor
Lehet, hogy ez már a nyomor?
Tele vannak boltok
Mégse lehetek boldog
Ennyi

Én hagyom, hogy a csajom
Azt csináljon, amit akar velem
Én folyton élvezek, de közben
A halálomat is kitervelem
Én tudatosan vagyok ösztönös
És befon a reform, ha hagyom
És mindent szabad
Csak semmit sem lehet
Amit akarok
Azt csinál velem a csajom
Ennyi

Elmegyek, elmegyek
Hosszú útra megyek...
Ennyi


Ez már a holnap,
A hangszórókból szólnak
A halhatatlan slágerek
"Eladó volt az egész világ."
De valahogy senki nem vette meg
Mert az a munkanélküli segély
Még nem elég ok arra, hogy megélj
Ez a végső, hatalmas árukapcsolás
Valahogy nem kellett senkinek
Sehol egy új Nietzsche, hogy istenítse
Az új unter-übermenscheket

A mi királyságunk nem e világból való!
A mi királyságunk nem e világból való!
A mi királyságunk nem e világból való!
A mi királyságunk nem e világból való!

Az átlag magyar nagyon nehezen él
Közben a zenész meg csak zenél, csak zenél
Nem izgatja az, hogy mit fog holnap enni
Nem izgatja semmi, nem izgatja semmi
Csak a hangokkal való közvetlen kapcsolat
Ugatja a Holdat és uralja a hangokat

A mi királyságunk nem e világból való!
A mi királyságunk nem e világból való!
A mi királyságunk nem e világból való!
A mi királyságunk nem e világból való!

És, bár nem ígérték, hogy lesz Isten
De mi kételkedünk a szkepszisben
személytelen ez a szemét jelen
Itt akárki akármit mondhat
"Az aranyborjú meztelen a trónon!"
De mi ne őt nézzük, mi csak
Ugassuk a Holdat!

A mi királyságunk nem e világból való!
A mi királyságunk nem e világból való!
A mi királyságunk nem e világból való!
A mi királyságunk nem e világból való!

Szerintem nem olyan nehéz belátni azt,
Hogy ahol a valódi hatalmat osztják
Ott teljesen mindegy, hogy a te nagyfaterod
Sumér volt, héber, hindu vagy osztyák
Ősök, hősök, ismerősök, és köztük te, tévelygő naiv gyermek
Egy bősz erénycsősz a botjára tűz
Mert bedőltél egy szexuális hívójelnek
Piros száj és piros körmök
Pár nősténysztárnak álcázott ördög
Szemérmetlenül locsogó
Képernyőt betöltő szeméremajkak
Kíváncsi a kamera, egy tárca nélküli
Pénzügyminiszter a kurvák után kajtat
Ki van már osztva és te ki vagy már fosztva
Az életszínvonalad átlátszik rajtad

A mi királyságunk nem e világból való!
A mi királyságunk nem e világból való!
A mi királyságunk nem e világból való!
A mi királyságunk nem e világból való!


Jó. De nem elég, nem elég jó.
Finom. De nem elég, nem elég durva.

Jaj, de le vagyok törve,
Jaj, de le vagyok sújtva.
Jaj, de föl vagyok dobva,
Jaj, de föl vagyok dúlva.

Jaj, de ideges vagyok,
Most már úgyis meghalok.

Jaj, de ideges vagyok,
Most már úgyis meghalok.

Százból ha, százból ha, százból ha egyszer jó.
Százból ha egyszer jó, az már nagyon jó.

Százból ha, százból ha, százból ha egyszer jó.
Százból ha egyszer jó, az már nagyon jó.

Tapasztalat, tapasztalat, tapasztalat.
Tapasztalat, tapasztalat, tapasztalat.

Tapasztalat, tapasztalat, tapasztalat.
Tapasztalat, tapasztalat, tapasztalat.

Nem tudom eldönteni, szívem,
hogy hamburger, vagy hot-dog.
Nem tudom eldönteni, szívem,
hogy itt rosszabb, vagy ott jobb.

Nem tudom eldönteni, szívem,
és nem is érdekel.
És most már biztos maradok,
mert tudom, hogy menni kell.

És most majd nem veszek semmit,
bár szépen mennek föl az árak.
És veled nekem a legjobb,
úgyhogy én nem maradok nálad!

Jó. De nem elég, nem elég jó.
Finom. De nem elég, nem elég durva.

Jaj, de le vagyok törve,
Jaj, de le vagyok sújtva.
Jaj, de föl vagyok dobva, aztán pam-pam,
Jaj, de föl vagyok dúlva.

Jaj, de ideges vagyok,
Most már úgyis meghalok.

Jaj, de ideges vagyok,
Most már úgyis meghalok.

Százból ha, százból ha, százból ha egyszer jó.
Százból ha egyszer jó, az már nagyon jó.

Százból ha, százból ha, százból ha egyszer jó.
Százból ha egyszer jó, az már nagyon jó.

Tapasztalat, tapasztalat, tapasztalat.
Tapasztalat, tapasztalat, tapasztalat.

Tapasztalat, tapasztalat, tapasztalat.
Tapasztalat, tapasztalat, tapasztalat.


Minket most bezártak ide, mert mások vagyunk
Mint azok, akik ide bezártak
Őrület, őrület, de van benne rendszer
És mi majd jók leszünk egymásnak
Mi most ne törődjünk semmivel
Csak hagyjuk, hogy a nevünket üvöltsék
Gyere, bújj el velem a lépcső alá
Na látod, egyforma köztünk a különbség

Ez az őrület legjobb éjszakája
A doktorok most nem érnek rá
Ők is a nővérkékkel még utoljára
Te is gyere velem a lépcső alá

Körülöttünk dühöng az apokalipszis
De most felejtsd el, hogy otthon anyuka hisztis
Apokalipszis itt és most!

Kilincs, az nincs, de minek is lenne
Ha egyszer gumiból vannak a falak?
Amekkorát akarunk akkora a cella
És minden, ami nem kell kívül marad

Körülöttünk dühöng az apokalipszis
De most felejtsd el, hogy otthon anyuka hisztis
Apokalipszis itt és most!

El-el-el-el-elélvezzük egymást,
Bele is halnánk, ha most abba kéne hagyni
A megsemmisülésig csimpaszkodj rajtam

Reménytelen eset vagyunk, nekünk már csak annyi

De ki is akarna kigyógyulni ebből?
Ez egy egészséges betegség
Én csak tőled vagyok őrült, és minek ahhoz gyógyszer
Hogy a betegek egymást szeressék?

Holnap gyógyultan kell távoznom tőled
De biztos, hogy benyomok egy kirakatot megint
És bedobok rajta még egy kidobóembert
Csak hozzanak vissza hozzád, szokás szerint

Izgulj, vagy ne izgulj, én vissza fogok jönni hozzád
Szeretek veled a lépcső alá bújva
Hozok majd ezt-azt, ami tilos itt bent
És te mesélhetsz nekem az anyukádról újra

Amíg te dugsz, nem
Kell a Seduxen
De hogyha nem jössz,
Beveszek hármat
És hogyha rossz leszel hozzám,

Még harmincat hozzá
És akkor másmilyen
Gyönyörök várnak
De amíg te dugsz engem
Én benned bízok,
Nem a Seduxenben...

...én teljesen meg vagyok őrülve érted
Nem mehet ez így tovább
Beiratkozok Hozzád, de előbb még
Megint felgyújtom az iskolát
Nekem megvan terajtad az a bizonyos plusz
De azért nem vetem meg a szívedet sem
Csak ezt nem mesélem el az anyukámnak
Mert tartok tőle, hogy kinevetne
Neki a mindene nem ám a beatzene
Csak a Seduxen meg a Valeriána
Szerintem könnyebb lenne az élete
Ha őhozzá is valaki járna

Körülöttünk dühöng az apokalipszis
De most felejtsd el, hogy otthon anyuka hisztis
Apokalipszis itt és most!

Már vissza is jöttem, ahogy előre mondtam
Egy átgarázdálkodott éj után
Úgy tűnik, itt bent minden a régi
Csak a szalonban tört ki a klubdélután

Megnyugtató veled benyugtatózva
Egy táncmulatságban, ahol senki se lát
Elvegyülni és feloldódni
Míg dübörögnek a pszichopaták
A paták!
A pszichopaták! A paták! A paták!
A pszichopaták! A paták! A paták!

Körülöttünk dühöng az apokalipszis
De most felejtsd el, hogy otthon anyuka hisztis
Apokalipszis itt és most!

Társam a semmiben, kétfelebarátom
Veled még a szex is szexis
Nem könnyű bejutni egy zárt osztályra
De én veled leszek, akármi lesz is:
Apokalipszis itt és most!


Íme, ima a dal ma
Íme, ima a dal

Ó tökélyre törekvő
Belülről hatalmas
Kívülről kicsi
Istennek tetsző
Na és nekem is tetsző

Kicsi, kicsiszolt kő
Hívlak, jöjj el, ó, jöjj elő!
Kicsi, kicsiszolt kő

Te vagy az, aki fölfelé zuhan
És zuhantában nem követ
Ismert pályát, másik követ
Sőt, minden más követ leelőzve
Zuhansz hozzám
Követelődzve bennem
Ó, követelődző kicsi kő
Hívlak és követellek
Mert nem lehet már
Nem veled lennem

Te vagy az
Aki elüldözi a rémeket
Aki ijedős és mégis bátor
Ó, rémet elüldöző
Rémüldöző kicsi kő
Nézd, magadtól sugárzol!

Kicsi, kicsiszolt kő
Hívlak, jöjj el, ó, jöjj elő!
Hívlak, jöjj el, ó, jöjj elő!
Kicsi, kicsiszolt kő

Benned bízok
Na és a gravitációban
Egymásra hattok
És ami kijön, tiszta
Most elengedlek
Hogy engedd el magad
Gyorsulj be, fordulj
És zuhanj hozzám vissza

Kicsi, kicsiszolt kő!
Hívlak, jöjj el, ó, jöjj elő!
Kicsi, kicsiszolt kő!


Bocs, hogy az egyszerű, szürke,
Szabályos szabású nadrágomnak dupla az éle
De kérdezd már te is azt az egyszerű vasalónőt
Hogy ő most tényleg él-e?

Tudod, megkérném én is néha azt az asszonyt
Ha nem volna ott az a gyerek
Hogy engedje már meg, hogy egyszerű narkós
Vagy alkoholista legyek

Csak van törvény, és az mérvadó:
Hogy él-él-él-él-él a gonosz és él a jó

Bocs, én már majdnem mindent kipróbáltam
S amit csak majdnem, azt majd nem kéne neked se
Az téged is teljesen kipróbálna
Az már több, mint egy tripla kelepce

Bocs, hogy te életképes vagy,
De az élet képes, és rácáfol erre
Kapásból nem fáj a fejed és nem szól a szád
De akkor mér' van szükség szájra meg fejre?

Mert van törvény, és az mérvadó
Hogy él-él-él-él-él a gonosz és él a jó!

Nagyjából mindenből elég egy halálos adag
És azt meg is hozza a Télapó
A kívánságodat majd meghallja valaki
Aki néha gonosz, és még jó, ha néha jó

Bocs, de az eszméidből eszmélj már föl
Mert nincs már olyan eszme, ami még ne járt volna le
Csak egy csoda segíthet, de csoda lenne az is
Ha még sikerülne megtörténnie

Mondjuk, ha egyszer csak eltűnne az egyszerű, szürke
Nadrágomból az egyik él
Az bizonyíték volna, hogy termel a gonosz
De közben azért a jó is él

Mert van törvény, és az mérvadó:
Hogy él a gonosz és él a jó
Van törvény, és az mérvadó:
Hogy él-él-él-él-él a gonosz és él a jó


Lassít minket az életünk
Feltartóztat a lét
Bonyolult utakon vágtatunk
Nem mondják, miért

Dobjuk el hát a rongyokat
Testünk a lelkünkre vár
Te sem vagy más, csak gondolat
Más nem is leszel már.

Testből testbe vándorol a lélek
Testről testre vándorol a test
Valamit elpottyant, valamit fölszed
Megszületni újra sohase rest

Úgy féltünk magunktól
Ahogy még senki se félt
Ijesztő volt a karambol
Mikor a test a lélekhez ért
Hozzá ért.

De mikor véget ért, mi úgy döntöttünk,
Hogy mégis mindent megért
Hogy mindent megér a villanás
Mikor az ember mindent megért

Testből testbe vándorol a lélek
Testről testre vándorol a test
Valamit elpottyant, valamit fölszed
Megszületni újra sohase rest

Szomorú lélek vagyunk a szélben
Lassít minket a lét
Bonyolult utakon vágtatunk
Nem mondják, miért.

Lassít minket az életünk
Feltartóztat a lét
Bonyolult utakon vágtatunk
Nem mondják, miért


Titokban, a sötét mögött
Világos van éjszaka.
Kialszanak a lángelmék
Kész a válasz: kész a tea.
Kéz a kézben, felhőpamlagon
Elhevernek, és szól a dal.
Némelyik olykor még kérdez,
De választ immár már nem akar.

Minden titok tudói ők.
Látják amit te rejtegetsz.
Titkon téged is vigasztalnak,
Ha ártatlan már nem lehetsz.
Test és szellem egymás ellen
Ritkán vét csak odafenn.
Minden titok ismerői
Nem fecsegnek sohasem.

Mikor a költözőmadarak útra kelnek,
Ők féltik őket újra majd,
Elhárítanak az útjukból
Pár váratlan és durva bajt.
S ha mégis bármelyik eltévedne,
Pihenhet köztük, míg szól a dal.
Lehet, hogy majd valamit kérdez,
De választ immár nem akar.

Titokban, a sötét mögött
Világos van éjszaka.
Kialszanak a lángelmék
Kész a válasz: kész a tea.
Kéz a kézben, felhőpamlagon
Elhevernek, és szól a dal.
Némelyik olykor még kérdez,
De választ immár már nem akar.


Tudom, hogy eljöttél
Tudom, hogy itt vagy
Valahol a fényeken túl
Tudom, ha ismernélek
Megőrülnék érted
Tudom, hogy tökéletes a tested
És hibátlan a lelked is
De te magadat mégis
Nyomoréknak érzed
Tudom, hogy lehallgatod néha
A telefonodat
De nincs benne semmi érdekes
Tudom, a tükörbe nézel
És ott se látsz semmit
De én nem akarom hagyni
Hogy megint kétségbe ess

Rádióaktív rádió
Tévé, hülye tévé
A napjaid megint összeállnak
Egy elhomályosult évvé
Nem élhetsz az emlékeidből
Mert nem történt veled semmi sem
Azt hazudnak neked, amit akarnak
Nem lenni nem jó
De nem jobb lenni sem

Ha előrelátó csecsemő lettél volna
Felkötöd magad a köldökzsinórodra 2x

De te megszülettél
És nem vagy se hülye, se vak
Ha már itt vagy
Ne hagyd, hogy leállítsanak!

Ha nem akarod hallani azt, aki oktat
Mert véletlenül tudod
Hogy egy utolsó szemét
Ha azt gondolod róla
Hogy pofázhat és szophat
Fogd be a füledet
Vagy hallgasd ezt a zenét
Ha eleged van abból
Hogy senki se tudja
Hogy mit kellene csinálnod
Hogy jobb legyen a kedved
Mégis mindenki okos
Mert azt hiszi magáról
Fogd be a füledet
És hallgasd meg a csendet
Ha zavarni akarnak a depressziódban
Ha meg akarják mondani
Hogy mikor hova állj
Fogd be a füledet
Hallgasd meg a csendet
És ha szét akarják törni
Üvöltsél, hogy fáj!

Fáj!

Ha megkérdezik tőled
Hogy hova-hova-hova
És te nem akarod tudni
Vagy nem tudod a választ
Fogd be a füledet
Csukd be a szemedet
Távolíts el mindent
Ami erőszakot áraszt
Ha össze-vissza tapogatnak
Kíváncsi kezek
Mert nem tudják
Hogy téged simogatni kell
Robbantsd ki magadat
Élvezd az agyadat
Veszítsd el a tested
És csak befelé figyelj
Ha játszani szeretnél a játékaiddal
De azt látod
Hogy mindegyiket tönkretették végleg
Találj ki újakat, szopjad az ujjadat
Rugdoss és üvölts
És ne őrülj meg, kérlek!

Fáj!

Ha előrelátó csecsemő lettél volna
Felkötöd magad a köldökzsinórodra

De te megszülettél
És nem vagy se hülye, se vak
Ha már itt vagy
Ne hagyd, hogy leállítsanak!

Na, te csak ne vedd el tőlem azt
Ami az enyém
Na, vedd le azt a konyhakést
Az ereidről, kérlek!
Ha vérbe fagyva talállak
Az ábrándjaim helyén
Én megutálom magamat
De megutállak téged is
Na, csinálj szépen valamit
Kösd le gyorsan magadat
Nyúlj inkább a bugyidba
Vagy írj te is egy verset
Nekem nem jó érzés az
Hogy te ott térdig hugyos budikba'
Egy konyhakéssel nyiszáljad
A halhatatlan lelked!

Fáj!

Ha előrelátó csecsemő lettél volna
Felkötöd magad a köldökzsinórodra

De te megszülettél
És nem vagy se hülye, se vak
Ha már itt vagy
Ne hagyd, hogy leállítsanak!

Na látod
Túl vagy az egészen és itt vagyunk
Egészen egészben, egészen közel
És hogy te kizuhanj a képből
Amíg engem egy gépből
Hallgatsz, azt felejtsd el
Tudod te is simogatni magadat
És élvezni az agyadat
Neked használ az is, ami árt
És nagyon okosan tetted
Hogy elhoztad a tested
Mert tudod
Hogy nekem szükségem van rád!


Sodródni kell
Sohase tudni a célt
Behunyt szemmel
Adni egy esélyt
Célozni nem kell
Sőt, nem is szabad
Gondolkozz egész testtel
Engedd el magad

Egy mozdulat csak
Épp a megfelelő
Pillanatban
Apró, de számottevő
Célozni nem kell
Sőt, nem is szabad
Gondolkozz egész testtel
Engedd el magad

Látod, ez már pont az:
Zuhanórepülés
Leépülésből
Lefelé felépülés
Célozni nem kell
Sőt, nem is szabad
Gondolkozz egész testtel
Engedd el magad

Depresszióztál
Fejedre húztad a szoba sarkát
Elég a bonyolult jóból
Lazíts és zuhanj át
Célozni nem kell
Sőt, nem is szabad
Gondolkozz egész testtel
Engedd el magad