Szukadal

(Fekete lyuk Hangja - ; MC / 1991)
A te értékelésed: Semmi Átlag: 5 (3 votes)

ablakodon bejön a reggel
álmodban kikezd veled
felemeli fejed a párna
az ágy finoman kitesz
kiszámolja hangosan
lépteidet a parkett
lenyomja a padló a playt
és csak én nem nem vagyok veled
 
hozzád repít a szőnyegem
nem akartam de a nyakadba esem
majdnem összetörtem finom kontúrjaid
és foszforeszkálni kezd a lelkem
mert kigyúlnak kigyúlnak fényeid
 
ablakodon beles az alkony
kalóz fényeivel
kifeszíted bőröd selymét
s a városba evezel
az öböl már halkan zúg
tajtékot ver a szíved
folyik mint a szurok az este
csak én nem nem vagyok veled
 
hozzád repít a szőnyegem
nem akartam de a nyakadba esem
majdnem összetörtem finom kontúrjaid
és foszforeszkálni kezd a lelkem
mert kigyúlnak kigyúlnak fényeid
 
flitteres az éj
zsebünkben apró zenél
jolly joker vesztett a játszmán
s most ő nevet mert nincs több baj
 
a város alvó szívében
háromszor rikolt a páva
egy cintányér kiüti a hajnalt
egy harcos most dől poharába
 
ó ez csak ennyi
ez csak egy reggae
ó ez csak ennyi
ez csak egy reggae
ó ez csak ennyi
ez csak egy reggae


kóborló szuka éneklek az égre
de félek hogy a rigók megesznek élve
nem nyalok cukrot és nem tépem a láncot
amerre kaparok csak csontokat találok
 
menekülnek a házak a kapuk sikítanak
véremmel fröcskölöm tele a Holdat
de ha rám hibáz egy angyal én melléfekszem
és halkan ugatok hogy el ne ijesszem
 
én vagyok keresztben a szálka
de mitől véres a bárány szája
elakadt valahol a Szentlélek
a mellkasomban csak lüktetést érzek
 
fuldoklom jó szagú viasztestem viasztestem
égő áldozati füstjében
de ha rám hibáz egy angyal én melléfekszem
és ujjaimmal dicsérni kezdem
 
te vagy elveszett édenem
egybe' adod vissza amit darabokban hagytam el
fekete vagy ringó és könnyű mint egy bárka
a hátad zuhatag a mellkasod láva
a kezedből eszem a szádból iszom
beszélni tanulok a szemedből
mint fehérre hevült árnyékod
sötét szépségem úgy követlek


itt úszunk szívem
ár ellen
rossz tutajon rossz vizeken
itt úszunk igen


elszakadt az éjszaka húrja
nem tudok ma nem nem tudok ma játszani veled
elszakadt az éjszaka húrja
nem tudok ma nem tudok ma játszani veled
nem tudok ma nem tudok ma játszani veled
 
egymásnak vagyunk kiválasztva
és mégse megy mégse megy nekünk
tisztán látjuk hogy kár volna értünk
de valami marja a szemünk
tisztán látjuk hogy kár volna értünk
de valami valami marja a szemünk
de valami valami marja a szemünk
 
hogyha megütsz megbolondulok mint félrevert harang
ha egy megmozdul száz megkondul zúg a giling-galang
zúg a giling-galang giling-galang
zúg a giling-galang giling-galang
zúg a giling-galang giling-galang
giling-galang giling-galang giling-galang
 
megkínozzuk egymást nagyon egész vértelenül
s fáj ez nekünk együtt fáj elviselhetetlenül
 
elszakadt az éjszaka húrja
te sem tudsz ma te sem tudsz ma játszani velem
te sem tudsz ma te sem tudsz ma játszani velem
nem tudok ma nem tudok ma nem tudok ma nem tudok
nem tudok ma nem tudok ma nem tudok ma nem tudok


előttem állt az ismeretlen
én nem értettem a saját nyelvem
romjaim alól kinyögtem
hogy fekete dobozomat lenyeltem
 
bűvös torna lélek tangram
kirakom magam új alakban
bűvös torna lélek tangram
kirakom magam új alakban
 
valamikor mindent tudtam
de egyszerre csak kétségbe estem
nem találom magamat már
csak az önkívületben
 
szédülök ez ördögi körben
az első lépés már oda van
kirakom magam új alakban
bűvös torna lélek tangram


teste és szelleme között
lerombolta a karcsú hidat
szakadékba lökte lelkét
Marquis de Sade lovag
letépte a világról
jóság és szépség díszeit
házainkból kiseperte
az erény kényelmes bútorait
házainkból kiseperte
az erény kényelmes bútorait
 
az erény kényelmes bútorait
hideg szelleme nem ismert
homályt és titkos zugokat
a lecsupaszított világban
egyetlen úr a test maradt
- zene!
 
a lecsupaszított világban
egyetlen úr a test maradt
egyetlen úr a test maradt
 
szédítő volt a kín
és kiszámított a gyönyör
jó volt a kiserkenő vér
és szép volt az arc amit gyötört
hódolt a leigázott rabszolga test
szegény lovag foga meg kihullt
és a szerelmet nem ismerte meg
- zene!
 
szegény lovag foga meg kihullt
s a szerelmet nem ismerte meg
s a szerelmet nem ismerte meg
 
- korál:
mert sötétben él az egyik
s a másik fényben él
és a fény az messze látszik
ah nem látható az éj
mert sötétben él az egyik
s a másik fényben él
és a fény az messze látszik
ah nem látható az éj


minden test vérrel telt edény
s aki még nem ölt mindig szomjas szegény
s ha nem lehet mást felnyitja magát
megterít és kitölti poharát
 
vérrel telt vérrel telt edény
aki még nem ölt mindig szomjas szegény
ha nem lehet mást hát felnyitja magát
megterít és kitölti poharát
 
test vagy nekem én meg éhes vagyok
vérzel nekem s nem látszik magod
ízlésem szerint kikészítelek
megédesítlek ízlelgetlek
ha már forró vagy mindened olvad
lehűtelek és megkóstollak
 
minden test vérrel telt edény
aki még nem ölt mindig szomjas szegény
ha nem lehet mást felnyitja magát
megterít és kitölti poharát


az egész a kezedben
ne szedj szét ne különíts el
eltűnnek sorra a kísértetek
csak érints meg
 
a világ az ajtóm
te vagy kilincsem
 
homlokodon szél söpör
szemeidben só
nyelved puha málna
hajad tövében marad a jég
 
a világ az ajtóm
te vagy kilincsem
 
én vagyok szigeted
tőled lakatlan
elmehetsz Szindbád
minden parton várok rád


Hozzászólások

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

#1 Ezt a kazettát cd -re kellene

Ezt a kazettát cd -re kellene átírni és újra forgalmazni!