Illa-berek

(Bahia - CDB-039; CD / 1997)
A te értékelésed: Semmi Átlag: 5 (1 vote)

Markó Tamás - basszusgitár, vokál
Polgár Péter - gitárok
Angler Ákos - dob
Soós Tamás Attila - szaxofon, fuvola, vokál
Müller Péter Sziámi - ének, szövegek
Rozgonyi Péter


Behunyja a szemét
És hallgatja a zenét
Aztán zavarba ejt
Rád veti a tekintetét
Elég, elég, eléget
Nem bírod ezt a tekintetet
Fölperzseli a gerincedet
Tűz az agyadtól a pöcsödig
Most kéne írnod egy szimfóniát
De te megint csak elszívsz egyet
'Papapapamm' - és ez ma már megint az ötödik

Ez az éjszaka csak arra volt jó
Csak arra volt jó, hogy megálmodd
Megint egy démon! Egy démon!
Egy démont kellett találnod

Nemakarásnak nyögés a vége:
Uhh! Uhh! Uhh! Uhh!
Matathatsz rajta... Most akarja vagy hagyja?
Uhh! Uhh! Uhh! Uhh!

Hozzányúlsz, mintha magadhoz nyúlnál
Azt hiszed, azt akarja, hogy szeresd
Fogalmad sincs, hogy mit keresel
De azt tudod, hogy merre keresd
Matathatsz rajta, most akarja vagy hagyja
Megy minden gombnyomásra
Jó vagy, de nem vagy tökéletes
Örökre el vagy nála ásva

Ez az éjszaka csak arra volt jó
Csak arra volt jó, hogy megálmodd
Megint egy démon! Egy démon!
Egy démont kellett találnod

Nemakarásnak nyögés a vége:
Uhh! Uhh! Uhh! Uhh!
Matathatsz rajta, most akarja vagy hagyja?
Uhh! Uhh! Uhh! Uhh!

Uccu neki, vesd le magad!
Nem marad más csak a kalap!
Lóg a lelked foszlányokban
Csalódtál a rosszlányokban

Még itt van, de már hiányzik
Áttetsző lett és átnéz rajtad
Megvolt, de valami hibádzik
Már fogalmad sincs, hogy mért akartad

Ez az éjszaka csak arra volt jó
Csak arra volt jó, hogy megálmodd
Megint egy démon! Egy démon!
Egy démont kellett találnod


Alszik a szívem, alszik csak, igen-igen, alszik
Alszik csak, nem halt meg még, úgy, nem?
Alszik, csak alszik, csak alszik, csak addig,
Míg túlkerülök pár -nem pont szív- ügyemen

Ez csak egy kirándulás a kiábrándulásból
Ez csak egy óvatlan pillanat

Alszol!
Alszol!
Alszol!
Alszol!
Alszol!
Alszol!
Alszol!
Alszol!

Ábrándozol, hogy átváltozol újra
Egy másik magaddal találkozol
Egy másik magaddal, aki tudja
Hogy ábrándozol, hogy átváltozol

Ez csak egy kirándulás a kiábrándulásból
Ez csak egy óvatlan pillanat

Alszol!
Alszol!
Alszol!
Alszol!

Szikla alszik
Nyugodt, mint aki
Szilárdságát
Most alussza ki

Alszol!
Alszol!
Alszol!
Alszol!

Nem vagy elég jó, de egyszer jó leszel
Nem vagy elég, de jó, hogy nem vagy elég
Nincsenek irigyeid, nem kelt senki fel
Amikor magadhoz térni korai volna még

Ez csak egy kirándulás a kiábrándulásból
Ez csak egy óvatlan pillanat

Alszol!
Alszol!
Alszol!
Alszol!
Alszol!
Alszol!
Alszol!
Alszol!


Lehet már venni egy olyan gépet
Amitől az ember sosem téved
Meg van már a boltban olyan gép
Amitől az ember olyat lép
Hogy egy lépésben mattot ad
És még kukoricát is pattogat
Egy másik gép meg tudja azt
Hogy mindent rögtön megragaszt

Meg olyan gép is jött a boltba
Amelyik azt a tojást tojja
Amiből egy kis gép kikel
És szól, hogyha neki is tojni kell
És akkor születik majd egy olyan gép
Ami csak áll, és sosem rohad szét
Mert akkora nagy rá a garancia
Hogy neki csak egyben kell maradni

De nincs olyan gép, ami gyorsabban jár
A gépeket romboló gondolatnál
Nincs olyan gép, ami gyorsabban jár
A gépeket pusztító mozdulatnál

Van olyan gép, ami téged gyilkol
És van olyan, amelyik helyetted
Van, ami hangos, és van, ami néma
De õk semmiről se tehetnek

Van olyan gép, ami bírja a szexet
És van, ami gyorsabb az agyadnál
Van repülőgép, ami lehagy téged
Bármilyen szaporán szaladnál
De nincs olyan gép, ami gyorsabban jár
A gépeket romboló gondolatnál
Nincs olyan gép, ami gyorsabban jár
A gépeket pusztító mozdulatnál

Olyan gépet is vehetsz most már
Ami szeret téged és neked szolgál
Meg van olyan, ami egy másik világ
A fejedre teszed, és mehetsz is át
Meg van olyan gép, amit lenyelhetsz
És az erőd azonnal veled lesz
Sőt van gép, hogy szív helyett
Dobog és bírja az ihletet

De nincs olyan gép, ami gyorsabban jár
A gépeket romboló gondolatnál
Nincs olyan gép, ami gyorsabban jár
A gépeket pusztító mozdulatnál


Azért van ez az ünnep
Hogy elégtételt vegyél
Hogy előre bosszút állj
A halálodért

A pusztulásból elmenekülsz
Női öblökben rejtőzöl el
Ogygián egy vad orgián
Elégtételt veszel

Calypso húsa finom és édes
És lenyűgözően énekel
Mielőtt Poszeidón rád találna
Elégtételt veszel

A véredben jó sok a fügebor
A gondjaid már nem érnek el
A disznókat őrzik a disznók, és te
Elégtételt veszel...

Ennek a cabrio-nak a szélvédőjén
Vízfestékkel van a világ
Az erő veled van, az energiamámor
Valami mássá alakít át
Olyan egyszerű gép vagy, katatón matatod
Magadon a gombokat
Állj meg, feladom, a műszerfaladon
Nem megy át a gondolat

Ezerrel tépi a szél a rongyaidat
A hajadról hol a zselé?
Téged most éppen megöl ez az Ez a divat
A disz-kó-ból hazafelé

Anyád kurva, apád iszik
Az iskolád meg egy drogfészek
A sarkon a díler a bátyád, akit
Megfizetnek a csempészek
A lelkedet sűrűn tesztelik
A testedbe verik a lelket
Már halálra vertek, de azt ígérik
Hogy ez még csak a kezdet

Ezerrel tépi a szél a rongyaidat
A hajadról hol a zselé?
Téged most éppen megöl ez az Ez a divat
A disz-kó-ból hazafelé

Úgy érzed, mióta rákaptál
Jobban haladsz az átlagnál
Hogy van egy szolgád, pedig lehet, hogy mégse:
Hogy a halál az életed tévedése.
Azt mutatja a statisztika
Hogy nincs esélyed. Nincs esélyed!
Nagyon buta a statisztika
De mégse téved. Mégse téved!

Ezerrel tépi a szél a rongyaidat
A hajadról hol a zselé?
Téged most éppen megöl ez az Ez a divat
A disz-kó-ból hazafelé


Hogy van-e Isten vagy nincsen,
Hogy te hiszel vagy nem hiszel benne,
Az mindegy, de az életed arra van,
Hogy úgy éld le, mintha lenne.

Egy az Isten, vagy egy sem.

De azért mindenki szeresse.
Lépj be úgy, mintha bent volna,
Ha netán belépsz egy templomba.

Te csak iszol és zabálsz és kefélsz,
Csoda, hogy az ajtón még beférsz.
Az lesz majd a katasztrófa,
Ha nem bír el az akasztófa.
Az a napi négy-öt-hat karambol
Már neked is sok a kalandból.

Miért iszol szomjúságot?
Éhséget, mondd, miért eszel?

Én nem akarom tudni, hogy mit keresek,
Mert ha tudom, akkor nem találom meg.
Én nem akarom tudni, hogy mit akarok,
Mert ha tudom, akkor semmit nem kapok.
Én nem akarom tudni, hogy mit szeretek,
Mert ha tudom, akkor nem ismerem meg.

Kicsi az ember, ha térdepel,
Sokféle isten érdekel,
Többnyire meg is érdemlik,
Megbocsátják, ha nincsen mit.
Letérdelsz és imádkozol,
Mert áhítatba estél.
Letérdelsz és imádkozol,
Hogy áhítatba ess.
Majd átitat az áhítat,
Keresned fölösleges!

Én nem akarom tudni, hogy mit keresek,
Mert ha tudom, akkor nem találom meg.
Én nem akarom tudni, hogy mit akarok,
Mert ha tudom, akkor semmit nem kapok.
Én nem akarom tudni, hogy mit szeretek,
Mert ha tudom, akkor nem ismerem meg.

Neked jól állna, ha lenne!
- nekem jó lenne, ha állna.
Elnézlek, ahogy előttem térdelsz,
Ez minden férfi álma.
Még egyszer elmegyek,
Mielőtt elmegyek,
Te meg kelj föl és járj egyet a parton!
Szevasztok lányok, én már üdvözültem,
És magamat ehhöz is tartom.

Én nem akarom tudni, hogy mit keresek,
Mert ha tudom, akkor nem találom meg.
Én nem akarom tudni, hogy mit akarok,
Mert ha tudom, akkor semmit nem kapok.
Én nem akarom tudni, hogy mit szeretek,
Mert ha tudom, akkor nem ismerem meg.


Varázsszó
Varázsszó nincsen
Megosztozni nem lehet
A kincsen:
Vagy a tiéd
Vagy az enyém
Vagy az övé

Keskeny a híd
Keskeny az ösvény
Keskeny, pedig senki se igazán
Fösvény:
Vagy a tiéd
Vagy az enyém
Vagy az övé

Túl nagy, mégis túl kevés
Mitől van így?
Mikor pedig senki se igazán
Irigy:
Vagy a tiéd
Vagy az enyém
Vagy az övé

Utaztam már hal gyomrában
Hogy mik vannak a világon
Viszontagság meg se látszik
Katonádon, ólomkatonádon
Rendíthetetlen ólomkatonádon!

Illa-berek, nádak-erek!
Bizonyítsd be, hogy a világ kerek!
Az hagyján, hogy a Föld gömbölyű
Bizonyítsd be, hogy a világ
Gyönyörű:
Vagy a tiéd
Vagy az enyém
Vagy az övé


Este van, este van;
Kiki nyugtalan,
Kiki fél,
- Kkkiki ki vagy te,
Kérdi egy részeg
Kiki vagyok.
- Ne csúfolj!
Mért? Engem is csúfoltak,
Mindig is zsúfoltnak
Tűnt nekem a Föld.
Gonosz aki nyelvet ölt rád,
De ijesztőbb a gonosz,
Ha testet ölt.
Volt is példa rá,
Kérlek, hogy érj ma rá,
Ne hagyj magamra,
Nem volna jó,
Ha eljönne újra
És megint ezt-azt akarna.

Este van, este van,
Kiki nyugtalan,
Kiki fél,
Kiki kész felnőtt,
De kicsi kora óta
Rémmeséken él,
Nem tud különbséget tenni
Rém és rém között.
Kiki szörnynek tekinti azt is,
Aki csak szörnyen rosszul öltözött,
Mint ez a dadogós
Jámbor részeg is,
Különben civilben tanár,
Aki itt alszik
És nem is sejti,
Hogy Kiki csak az alkalomra vár.
Alszik, a nyála csorog,
Álmában Kikivel 'izél',
Valójában nem látszik rajta,
De Kiki látja.
És Kiki fél.
Már csak az eszköz hiányzik ahhoz,
Hogy mindkettő rosszul járjon:
Kiki bűnössé,
A tanár meg újra tanítvánnyá váljon.

Felpattogzik egy ponton a festék,
A falon feltűnik egy ábra:
Egy szem.
Kiki a késéért nyúl,
Kacsint a szem.
Épp ezt várta.

Este van, most van a fociban a döntő.
Mindenki küzd, hogy a kupát elvigye,
Pedig a tét az, hogy Kikit ki viszi el,
És Kikinek nem drukkol senki se.
Váratlan erőre kap a gyengébb:
Bombagól, aznap este a legszebb,
A falnak csapódik a kés,
A bíró lefújja a meccset,
A tanár elmosolyodik,
Kiki megnyugszik,
És ettől én is nyugodtabb lettem,
Mert egyelőre vége.
Úgy tűnik, megúszták
Mind a ketten.


Ez az éjszaka biztos Walpurgis
Ha már kétszázzal megy a Wartburg is
És te most benne vagy, mert benne vagy
Mert miért is ne lennél benne abban
Hogy kacagva matasson rajtad három
Asszony, és csak akkor hagyják abba
Ha már harmadszor szólsz, hogy "Elég!"
De az is lehet, hogy még akkor se
Holnapig boszorkányszombat van
Csak a kikapcsolódat kapcsold be!

Ha most elengednéd a kormányt
És tövig nyomnád a gázpedált
Becsukott szemmel is odatalálnál
Ahol többé már semmi meg nem árt

Gondold azt, hogy nem is veled
Történik ez az egész dolog
Ez az autóskaland, ahol a résztvevők mind
Osztályon felüli kalandorok
Három démoni stoppos egyszerre
És mind azt akarha, de egyszerre
Na most, az ülést hátra lehet dönteni
De te hogy fogsz köztük dönteni?
Viszont, ha félsz, hogy bele fogsz dögleni
Menj haza inkább dögleni!

Ha most elengednéd a kormányt
És tövig nyomnád a gázpedált
Becsukott szemmel is odatalálnál
Ahol többé már semmi meg nem árt

D. Mónika még kiskorú
Így a vezetéknevét nem mondja meg
A másik, a húga még zsengébb nála
A harmadiknak meg tele a szája
Három boszorka van, egy fia van
És nyögés és nyihogás és vihogás
És te most benne vagy, mert benne vagy fülig
Hogy a boszorkányok az ünnepet ülik

Ha most elengednéd a kormányt
És tövig nyomnád a gázpedált
Becsukott szemmel is odatalálnál
Ahol többé már semmi meg nem árt


- Te milyen állat vagy most?
- Te vagy az állat az emberben.
- Mit keres benned a Sors?
- Azért van benned, hogy megverjen.

Megfagyott játékok, ügyetlen ujjak
Most hova nyúljak? Kitől tanuljak?
Ha már tőled se, akkor senkitől se
Pedig kell, aki az embert meggyötörje
És én már rád se számíthatok, azt hiszem
Te egy állat lettél, kedvesem.

- Te milyen állat vagy most?
- Te vagy az állat az emberben.
- Mit keres benned a Sors?
- Azért van benned, hogy megverjen.

A nyakadban ott lóg a korcsolyád
A szemedben szikrázik a jég
Te oda-vissza kijártad az iskolát
De én kitől tanulhatnék?
Már rád se számíthatok, azt hiszem
Te egy állat lettél, kedvesem.

- Te milyen állat vagy most?
- Te vagy az állat az emberben.
- Mit keres benned a Sors?
- Azért van benned, hogy megverjen.

Most neki menjek vagy ne menjek
Annak az eljegesedett szemednek?
A korcsolyád élével átvágjam-e
A gordiusi csomót a torkomban?
Úgy nézel rám, akár egy hüllő
Pedig érzem, hogy veled még dolgom van

- Te milyen állat vagy most?
- Te vagy az állat az emberben.
- Mit keres benned a Sors?
- Azért van benned, hogy megverjen.

Most vagy soha! Ihlet vagy csoda
De én el fogok jutni akkor és oda
Ahol a szikláid alatt dübörög a vér
Ahol a díjat kapom az ösztöneimért
Ó, te oroszlánnostény, ó, te ló!
Én Othello vagyok, te kanca
Ha Desdemona vagy, én felismerlek
Bár neki nem volt ekkora bajsza
Ahogy így elnézlek téged, én azt hiszem
Te egy állat lettél, kedvesem

- Te milyen állat vagy most?


Minden fel van fedezve, minden el van nevezve:
Ez a "zűrzavar", az a "búbánat"
Ez a kurva csak abban bízhat
Hogy egyszer majd öreg lesz kurvának
És nem attól lóg majd a melle
Hogy túl sokat ugrált fel-le
Hanem mert szoptatott rajta egy kisdedet
És ettől majd újra jó lehet

Mert mindent jóvá lehet tenni
És megint el lehet rontani
Ez az ásatás, ahol előkerülnek
A halott csecsemők csontjai

Ez itten egy ásatás. Ez pedig egy ásítás
Mert valaki mindig unta
Ezért ölt a kismama
És most ezért tenné meg újra
És nem azért üvölt az ablakban
Mert nem hallanák meg halkabban
Hanem mert rájött, hogy mekkorát tévedett
Hogy fordítva élt le egy életet

Mert mindent jóvá lehet tenni
És megint el lehet rontani
Ez az ásatás, ahol előkerülnek
A sosem volt hősök szobrai

Áll és üvölt szegényke
Egy csecsemővel a kezébe'
Ez a zűrzavar meg a búbánat
És ez a nő most ugrani készül
Mert itt a nők csak folyton ugrálnak
De akkor meglát egy másikat szembe'
Aki éppen ugyanúgy tenne
És erre azt mondja magának magába'
Hogy hülyeség, mégse ugrik hiába

Mert mindent jóvá lehet tenni
És megint el lehet rontani
Ez az ásatás, ahol előkerülnek
A sosem volt tornyok romjai

Minden úgy lett, ahogy mondta
Meg is gyógyult azon nyomba'
Megjavult, és élvezte
Hogy most olyan dolgokat művel
Amiktől jobban passzol az életbe
És nem azért szalad a térre
Mert az a strici is akkorra ér le
Hanem csak lemegy és hosszan nézeget
Más nagymamákat meg egyéb népeket

Mert mindent jóvá lehet tenni
És megint el lehet rontani
Ez az a sorsolás, ahol kisorsolják
Hogy ki lesz az utolsó római...