Olyan vagy

( - ; CD / 1994)
A te értékelésed: Semmi Átlag: 5 (1 vote)

Angler Ákos - dob
Kardos Bozi Endre - fuvola, tenor szaxofon, vokál
Markó Tamás - basszusgitár
Müller Péter Sziámi - ének
Óvári Miklós - gitár, billentyűk
Polgár Péter - gitár
Soós Tamás Attila - sop. & ten. szaxofon, vokál


Elfáradsz mire felizgatod magad
Ez az öregség, ez az öröklét
Elszunnyadsz mire felébred az agyad
Húsz év nyúvév, az húsz év
Lövöldözés, csak vaktölténnyel
Üvöltözés bele a semmibe
Arccal a falnak, szembe a ténnyel
Hogy halott vagy, nade hogy ennyire?

Nem fekszem le, mert nem keltem fel
Nem alszom, nem ébredek
Sose születtem, sohasem éltem
És még sohasem haltam meg

Mindenkit ismersz, téged is mindenki ismer
Ez az öröklét, ez az öregség
Húsz évig tart akkor is, mert
Húsz év nyúvév, az húsz év nyúvév

Nem fekszem le, mert nem keltem fel
Nem alszom, nem ébredek
Sose születtem, sohasem éltem
És még sohasem haltam meg

Mikor és hol? Ma már az a korhatár
Csak úgy mutatkozik néha meg
Ha az igazi apád a pót-pótanyádhoz
Túl fiatal, te meg túl öreg
Túl öreg vagy, hogy elcsodálkozz
Hogy megint egy bombázó állt a házhoz
És vigaszt magának nálad keres
Mert te már eleget éltél, hogy méltó lehess rá

Neked meg azt üzente a Walt Disney
Hogy neked már szabad randizni velem
És hogy teljesen tiszta, mert majd a Buena Vista
Rajzoltatja vissza, ha elvesztem a fejem
Ha az özönvíz előtti kölnivíz
Amivel csábítgatsz, mielőtt ölni hívsz
Túlságosan is hatna majd rám
És az óvatosságomat abbahagynám

Nem fekszem le, mert nem keltem fel
Nem alszom, nem ébredek
Sose születtem, sohasem éltem

Na most, ha muszáj, te is vagy annyira laza
Mint ez a kis nő, aki most nem megy haza
Miattad, hanem marad még
Húsz év nyúvév, húsz év:

Nem fekszem le, mert nem keltem fel
Nem alszom, nem ébredek
Sose születtem, sohasem éltem
És még sohasem haltam meg.


Ott már vége, de itt még tart
Mert minden, de minden relatív
Az Eiffel-torony még áll
De már reszket a Diadalív
A Himaláját már magába fogadta
A Mariana-árok
Emberek? Itt-ott még vannak
De már nincsenek köztük határok

Aki sok jelet ismer, az sok képet ért
De mit jelent az, hogy a világ véget ért?
Na jó, a villanás fénye még nem ért ide
Valaki látja-e már? És még megérti-e?
Vagy csak nézik és azt gondolják
Hogy valamiről valahol
Megint készült egy fénykép
Ami az utókornak szól?

Katasztrófa, nagyon nagy érzés, felismerem!
Ledől egy templom, betör a fény, élvezd te is velem!
Ha már az eredendő bűnt együtt éltem át veled
Az elkerülhetetlen büntetés legyen
Még nagyobb élvezet!

Nézd a világ változik
Minden újra egyszerű
Letisztult formák, érvényes normák
Pár lángoló betű
Ennyi az egész, az egész csupán
Pár be nem tartott parancsolat
Ránk szóltak, hogy mit ne tegyünk
De mi többre becsültük a kalandokat

Katasztrófa, nagyon nagy érzés, felismerem!
Ledől egy templom, betör a fény, élvezd te is velem!
Ha már az eredendő bűnt is együtt éltem át veled
Az elkerülhetetlen büntetés legyen
Még nagyobb élvezet!

Kiszáradt a tenger és kiszáradt a tó
Így már nemigen készül el
A vers ami mindenkinek szól
Pompeiben a küldönc és a rajzfilmben Popeye
Megdermednek megint, de már semmire sem int ez a jel

Katasztrófa, nagyon nagy érzés, felismerem!
Ledől egy templom, betör a fény, élvezd te is velem!
Ha már az eredendő bűnt is együtt éltem át veled
Az elkerülhetetlen büntetés legyen
Még nagyobb élvezet!


Olyan vagy! Olyan vagy! Olyan vagy!
Olyan vagy: olyan nagy!
Olyan nagy vagy, mintha
Nem is te lennél az a kicsi...
De nem, de nem! De nem, de nem!
De nem, de nem, annyira nagy azért
Nem lehetsz még te sem!

Na látod, ez a csalás! Ez a csalás! Ez a csalás!
De ez nem az a csalás, hanem egy egészen más csalás!
Ez az a csalás, amiben nem lehetsz mester!...
De nem, de nem! De nem, de nem!
De nem, de nem, ebben a csalásban
nem lehetsz
Mester még te sem!

Maradj még! Ne menj el! Ne menj még!
Ne menj el! Maradj! Maradj még!
Maradj még, mintha nem is kellene
Menned soha sehova!...
De nem, de nem! De nem, de nem!
De nem, de nem, ennyire laza azért
Nem lehetsz még te sem!


Titokban, a sötét mögött
Világos van éjszaka.
Kialszanak a lángelmék
Kész a válasz: kész a tea.
Kéz a kézben, felhőpamlagon
Elhevernek, és szól a dal.
Némelyik olykor még kérdez,
De választ immár már nem akar.

Minden titok tudói ők.
Látják amit te rejtegetsz.
Titkon téged is vigasztalnak,
Ha ártatlan már nem lehetsz.
Test és szellem egymás ellen
Ritkán vét csak odafenn.
Minden titok ismerői
Nem fecsegnek sohasem.

Mikor a költözőmadarak útra kelnek,
Ők féltik őket újra majd,
Elhárítanak az útjukból
Pár váratlan és durva bajt.
S ha mégis bármelyik eltévedne,
Pihenhet köztük, míg szól a dal.
Lehet, hogy majd valamit kérdez,
De választ immár nem akar.

Titokban, a sötét mögött
Világos van éjszaka.
Kialszanak a lángelmék
Kész a válasz: kész a tea.
Kéz a kézben, felhőpamlagon
Elhevernek, és szól a dal.
Némelyik olykor még kérdez,
De választ immár már nem akar.


Helló, a haldokló nap fényénél
A haldokló Földön
Én most egy játszótérről jelentkezem
Ahol az időmet töltöm
Csúszdázok, krokodilozom
És megpróbálok úrrá lenni a szívrohamomon
Ez az itteni testem nem igazán jó
Arra, amin most dolgozom

A homokozóhoz persze most nem megyek
Mivel ott erős sugárzást mértem
A gyerekek nem kérdezik, hogy mért nem
Akarok a homokban játszani velük
Mért a mérleghintánál tanítgatom őket:
Nekem ettől jó ez az ő játszóterük

Nagyon is emlékeztet valamire!
Nagyon is emlékeztet valamire!
Nagyon is emlékeztet valamire!

Ami ott van, ahonnan rég jöttem el
Na és enni is kapok a gyerekektől
Mert ezt az itteni testet táplálni is kell
A szülők nem kérdik, hogy mért pont
A babapiskótát meg a macskanyelvet
Szeretem, nem tudják, hogy bennük
Kódoltuk a Moebius-rakétaelvet!

Nagyon is emlékeztet valamire!
Nagyon is emlékeztet valamire!

A haldokló Nap fényénél
Egy primitív módszert próbálgatok
Bár így többet veszthetünk pár fényévnél
Lehetséges, hogy nevetséges
Egy kódolatlan üzenettel próbálkoznom
Egy egyszerű földi gyerekdal
Nem él meg ezen a hullámhosszon

"Lehet, hogy valaki hallja az üzenetet
Valaki hallja a dalt
Lehet, hogy ismernek téged az idegenek
Érted jönnek és értenek majd."


A láthatónál láthatóbb,
A láthatatlannál láthatatlanabb,
Ha feldobják, leesik, mi az?
- Ha alatta állsz: ítélet,
Ha fölötte állsz, vigasz.

Istennőd, emberek barátja,
Vigasztalódni nála se tudsz,
Pallasz Athéné Zeuszt kérleli,
Hogy hazatérhessen Odüsszeusz,
No meg Thézeusz, no meg a Minotaurusz.

A láthatónál láthatóbb,
A láthatatlannál láthatatlanabb,
Ha feldobják, leesik, mi az?
- Ha alatta állsz: ítélet,
Ha fölötte állsz, vigasz.

Egy könyv, ami készül,
Csak lassan készül,
A komoly munkához kell az idő,
Csak ahhoz kell a nap, meg az éj
Meg a nyugalom, meg a szenvedély,
Hogy egy könyvben mindent elmesélj.

Kip-kop, kip-kop, jönnek a titkok,
Jönnek a fatális stratégiák,
Egy tojás lesz majd a címlapon,
Belül szellemes paródiák,
A hátlapon pedig kicsiben a világ.

A láthatónál láthatóbb,
A láthatatlannál láthatatlanabb,
Ha feldobják, leesik, mi az?
- Ha alatta állsz: ítélet,
Ha fölötte állsz, vígasz.

A kakas a döglött napba néz,
A fénye még mindig észvesztő,
Megvakul hát és megvadul:
Ébresztő! Ébresztő!
Ébresztő! Ébresztő!

A láthatónál láthatóbb,
A láthatatlannál láthatatlanabb,
Ha feldobják, leesik, mi az?
- Ha alatta állsz: ítélet,
Ha fölötte állsz, vigasz.


Ez már a holnap,
A hangszórókból szólnak
A halhatatlan slágerek
"Eladó volt az egész világ."
De valahogy senki nem vette meg
Mert az a munkanélküli segély
Még nem elég ok arra, hogy megélj
Ez a végső, hatalmas árukapcsolás
Valahogy nem kellett senkinek
Sehol egy új Nietzsche, hogy istenítse
Az új unter-übermenscheket

A mi királyságunk nem e világból való!
A mi királyságunk nem e világból való!
A mi királyságunk nem e világból való!
A mi királyságunk nem e világból való!

Az átlag magyar nagyon nehezen él
Közben a zenész meg csak zenél, csak zenél
Nem izgatja az, hogy mit fog holnap enni
Nem izgatja semmi, nem izgatja semmi
Csak a hangokkal való közvetlen kapcsolat
Ugatja a Holdat és uralja a hangokat

A mi királyságunk nem e világból való!
A mi királyságunk nem e világból való!
A mi királyságunk nem e világból való!
A mi királyságunk nem e világból való!

És, bár nem ígérték, hogy lesz Isten
De mi kételkedünk a szkepszisben
személytelen ez a szemét jelen
Itt akárki akármit mondhat
"Az aranyborjú meztelen a trónon!"
De mi ne őt nézzük, mi csak
Ugassuk a Holdat!

A mi királyságunk nem e világból való!
A mi királyságunk nem e világból való!
A mi királyságunk nem e világból való!
A mi királyságunk nem e világból való!

Szerintem nem olyan nehéz belátni azt,
Hogy ahol a valódi hatalmat osztják
Ott teljesen mindegy, hogy a te nagyfaterod
Sumér volt, héber, hindu vagy osztyák
Ősök, hősök, ismerősök, és köztük te, tévelygő naiv gyermek
Egy bősz erénycsősz a botjára tűz
Mert bedőltél egy szexuális hívójelnek
Piros száj és piros körmök
Pár nősténysztárnak álcázott ördög
Szemérmetlenül locsogó
Képernyőt betöltő szeméremajkak
Kíváncsi a kamera, egy tárca nélküli
Pénzügyminiszter a kurvák után kajtat
Ki van már osztva és te ki vagy már fosztva
Az életszínvonalad átlátszik rajtad

A mi királyságunk nem e világból való!
A mi királyságunk nem e világból való!
A mi királyságunk nem e világból való!
A mi királyságunk nem e világból való!


Ez itt nem Kelet,
Ez itt nem Nyugat,
Ez itt nem Észak,
Ez itt nem Dél,
Nincsen itt tavasz,
Nincsen nyár,
Nem jön az ősz,
Ide nem jön a tél.

Az Egyenlítőtől távol vagyunk,
A Sarkoktól meg messzire,
Ez az a hely, ami semmilyen,
Mert nem hasonlít semmire.

Sehol egy hegycsúcs,
Sehol egy tenger,
Sehol egy állat,
Sehol egy ember,
Néha egy gödör,
Néha egy bucka,
Balra a semmi,
Jobbra a puszta.
Semmi és puszta, puszta vagy semmi,
Erről bírunk híresek lenni.
Semmi és puszta, puszta vagy semmi,
Erről bírunk híresek lenni.


Mára már a Hold csak egy folt
A holtponton túl
Nehéz már neki nem leesni
De egy pók majd szerencsét hoz neked
Csak csókold meg, vagy bármi ilyesmi
És itt van egy lélek, és molesztál téged
Hogy rossz vagy, ha nem vagy jó:

Rossz vagy, ha nem vagy jó!
Rossz vagy, ha nem vagy jó!
Rossz vagy ha nem vagy, ha nem vagy jó!

Mert egy igazságban sok igazság van
De mi csak két krumpli legyünk
egy krumpliszsákban
Csak pofákat vágjunk és csírázzunk
És csak krumpliságból vizsgázzunk
Mert ott a nagy élet, és ott az a lényeg
Hogy rossz vagy, ha nem vagy jó:

Rossz vagy, ha nem vagy jó!
Rossz vagy, ha nem vagy jó!
Rossz vagy ha nem vagy, ha nem vagy jó!

Második árnyék a Hold,
A harmadik árnyék a Vénusz, elnémulsz, ha látod
Hogy három árnyékod lett, de közben
Rájössz, hogy egy sincsen, nincsen barátod
Aki meg volna az is a dolga
Hogy szólna, hogy rossz vagy, ha nem vagy jó:

Rossz vagy, ha nem vagy jó!
Rossz vagy, ha nem vagy jó!
Rossz vagy ha nem vagy,
Ha nem vagy teljesen jó!

És én most nem hinném,
Hogy képes vagyok
Megírni neked azt a képeslapot
Amiből megtudhatnád, hogy hová lettem
Mikor a kerítéskolbászt mind megettem
És itt neonceruzával az van írva egy sírra
Hogy rossz vagy, ha nem vagy jó:

Rossz vagy, ha nem vagy jó!
Rossz vagy, ha nem vagy jó!
Rossz vagy, ha nem vagy, ha nem vagy jó!


A bajnok mit tehetett?
A bajnak elébe ment
Pedig a zsebében nem is volt más,
Csak a mágia
Csak a mágia képes...
A mágia mindenre képes!
A képes Mágia Zsebenciklopédia

Na és voltak nála még varázsigék
És hókuszpókuszok
Előtte próbák, amiket ki kell majd állnia
A fejében meg egy emlék
Arról, hogy mi volt még nemrég
Meg egy elképzelés, hogy mivé kell válnia
Nézd őt, a bajnokot, nézd meg őt
Az abszolút elszánt kezdőt!
Csak azt lesi mindig és mindenütt
Hogy te mikor leszel már felnőtt

Megszállottság a szívében
A kezében ezüstkard
Meg egy pár hamuba sült hatás
Miket a tarsolyában tart
Tartogatja őket az esetre
Ha nagyon neki lenne keseredve
Vagy, hogyha elérhetetlenül
Messzinek tűnne a part
Nézd őt, a bajnokot, nézd meg őt
Az abszolút elszánt kezdőt!
Csak azt lesi mindig és mindenütt
Hogy te mikor leszel már felnőtt

A sárkányokkal nem is lett baj
A fejeiket hullatták sorba
A forgatókönyv szerint az összeset
A körülöttük izzó porba
De aztán meglátott téged
Rájött, hogy téved
Te egy vizuális szirén vagy
Túlságosan vonzó, kikerülhetetlen
Látvány, de az árad, az nagy
- Te volnál hát az igazság?
- Mondhatom, szép kis igazság!
- Te volnál hát a jutalom?
- Mondhatom, szép kis jutalom!
Megvakultam! Páncélom vakított el
Százezer ragyogó pikkely

A bajnok mit tehetett?
A bajnak elébe ment
Pedig a zsebében nem is volt más,
Csak a mágia
Csak a mágia képes...
A mágia mindenre képes!
A képes Mágia Zsebenciklopédia
Nézd őt, a bajnokot, nézd meg őt
Az abszolút elszánt kezdőt!
Csak azt lesi mindig és mindenütt
Hogy te mikor leszel már felnőtt


Bocs, hogy az egyszerű, szürke,
Szabályos szabású nadrágomnak dupla az éle
De kérdezd már te is azt az egyszerű vasalónőt
Hogy ő most tényleg él-e?

Tudod, megkérném én is néha azt az asszonyt
Ha nem volna ott az a gyerek
Hogy engedje már meg, hogy egyszerű narkós
Vagy alkoholista legyek

Csak van törvény, és az mérvadó:
Hogy él-él-él-él-él a gonosz és él a jó

Bocs, én már majdnem mindent kipróbáltam
S amit csak majdnem, azt majd nem kéne neked se
Az téged is teljesen kipróbálna
Az már több, mint egy tripla kelepce

Bocs, hogy te életképes vagy,
De az élet képes, és rácáfol erre
Kapásból nem fáj a fejed és nem szól a szád
De akkor mér' van szükség szájra meg fejre?

Mert van törvény, és az mérvadó
Hogy él-él-él-él-él a gonosz és él a jó!

Nagyjából mindenből elég egy halálos adag
És azt meg is hozza a Télapó
A kívánságodat majd meghallja valaki
Aki néha gonosz, és még jó, ha néha jó

Bocs, de az eszméidből eszmélj már föl
Mert nincs már olyan eszme, ami még ne járt volna le
Csak egy csoda segíthet, de csoda lenne az is
Ha még sikerülne megtörténnie

Mondjuk, ha egyszer csak eltűnne az egyszerű, szürke
Nadrágomból az egyik él
Az bizonyíték volna, hogy termel a gonosz
De közben azért a jó is él

Mert van törvény, és az mérvadó:
Hogy él a gonosz és él a jó
Van törvény, és az mérvadó:
Hogy él-él-él-él-él a gonosz és él a jó


Tudtad-e, két tükör összetekint
Kikutatni a titkod?
Tudtad-e, hogy valahol két tükör
Összehajol?

Véletlen csinált egy filmet a vak lány
Az ötletből, amit adtál neki
Csakúgy elindult a kezében a gép,
Mégis rajta van a lényeg, a lények
Elmosódva vonszolódnak,
Mintha belassult, profi szereplők lennének.

Véletlen talált egy szemet a vak tyúk
És most nézeget, a lényeget
Nem látja, mert eltakarják
Előle a fények, a tények
Összezsúfolódva összefüggésre várnak
Azt szeretnék, ha rejtélyek lennének,
És összefüggenének.

Tudtad-e, két tükör összetekint
Kikutatni a titkod?
Tudtad-e, hogy valahol két tükör
Összehajol?

A tükör a tükörben nem tükröződik,
A vízben nem vizes a víz,
A test a testben átszellemül,
Egy másik ízben nem ugyanaz
Az íz az az íz.

Az idő az időben nem időzik,
A világ elfogy, ha letüdőzik,
Eltűnő égen feltűnő szó:
"Időben jöttél időutazó."

Véletlen csinált egy filmet a vak lány
Az ötletből, amit adtál neki
Csakúgy elindult a kezében a gép,
Mégis rajta van a lényeg, a lények
Elmosódva vonszolódnak,
Mintha belassult, profi szereplők lennének.

Véletlen talált egy szemet a vak tyúk
És most nézeget, a lényeget
Nem látja, mert eltakarják
Előle a fények, a tények
Összezsúfolódva összefüggésre várnak
Azt szeretnék, ha rejtélyek lennének,
És összefüggenének.

Tudtad-e, két tükör összetekint
Kikutatni a titkod?
Tudtad-e, hogy valahol két tükör
Összehajol?


Míg össze nem roskadsz
Forogj csak, dervis
Forogni szeretsz
Meg aztán kell is a tánc!
Titkos tánc!

Idegen mágia
Nem is a tiéd a tengely
Kavarod a vihart
Nem élhetsz trükkel se csellel
Míg össze nem roskadsz
Összefüggsz egy jellel
Kezdődik benned
Kezdődik, kezdd el!
Titkos tánc!

Forró az örvény
Amit fölkavart a tested
Benne remeg a rejtély
Azt nézd, azt lested!
Titkos tánc!

Most meg ne szeppenj
Ha meglátod a képet
Hieroglifák a talpadon
Azt lépd, úgyis azt léped!
Titkos tánc!