Testből testbe

( - ; MC / 1992)
A te értékelésed: Semmi Átlag: 5 (2 votes)

Lassít minket az életünk
Feltartóztat a lét
Bonyolult utakon vágtatunk
Nem mondják, miért

Dobjuk el hát a rongyokat
Testünk a lelkünkre vár
Te sem vagy más, csak gondolat
Más nem is leszel már.

Testből testbe vándorol a lélek
Testről testre vándorol a test
Valamit elpottyant, valamit fölszed
Megszületni újra sohase rest

Úgy féltünk magunktól
Ahogy még senki se félt
Ijesztő volt a karambol
Mikor a test a lélekhez ért
Hozzá ért.

De mikor véget ért, mi úgy döntöttünk,
Hogy mégis mindent megért
Hogy mindent megér a villanás
Mikor az ember mindent megért

Testből testbe vándorol a lélek
Testről testre vándorol a test
Valamit elpottyant, valamit fölszed
Megszületni újra sohase rest

Szomorú lélek vagyunk a szélben
Lassít minket a lét
Bonyolult utakon vágtatunk
Nem mondják, miért.

Lassít minket az életünk
Feltartóztat a lét
Bonyolult utakon vágtatunk
Nem mondják, miért


Neked már megint volt egy abortuszod
Neked már megint volt egy trippered
Te már megint bevettél harminc Tardyl-t
Jó, veled ilyen gondok épp nincsenek...
Te soha nem voltál kisgyerek
Te már soha nem leszel felnőtt
Te mit lőttél már megint magadba
Csak hogy lásd azt az érdekes felhőt
Amiben élsz
Amiben élsz

Te már tizenhat éve semmit se tudsz
Mert nem akarsz tudni semmit
Nem nyitod ki, és nem veszed meg
Így aztán meg se rendít
Amiben élsz
Amiben élsz

Neked úgy látszik, tényleg teljesen mindegy
Hogy minek születtél újra
Vigyázol, nehogy szétpattanjon
Az illúziók finom burka
Amiben élsz
Amiben élsz

Videoklip az életed,
Túl sok benne a vágás
Veszélyes! Veszélyes! Nézd milyen éles
A kép, milyen szép ez a hányás
Amiben élsz
Amiben élsz

Te már soha nem leszel vállalkozó
Te már soha nem leszel bűvész
Csak egy trükköd van, hogy nem éget téged
A hírekben dúló tűzvész
Amiben élsz
Amiben élsz

Jól van, igazad van, én elhiszem
Hogy jobb, ha nem érint semmi sem
Maradj semmilyen, maradj csöndben
Mint az aranyhal az üveggömbben
Amiben élsz
Amiben élsz

Te olyan korban élsz e földön
Mikor már minden annyira lealjasult
Hogy már neked se lehet elég jó
Hogy már neked se elég jó
Amiben élsz
Amiben élsz


Sodródni kell
Sohase tudni a célt
Behunyt szemmel
Adni egy esélyt
Célozni nem kell
Sőt, nem is szabad
Gondolkozz egész testtel
Engedd el magad

Egy mozdulat csak
Épp a megfelelő
Pillanatban
Apró, de számottevő
Célozni nem kell
Sőt, nem is szabad
Gondolkozz egész testtel
Engedd el magad

Látod, ez már pont az:
Zuhanórepülés
Leépülésből
Lefelé felépülés
Célozni nem kell
Sőt, nem is szabad
Gondolkozz egész testtel
Engedd el magad

Depresszióztál
Fejedre húztad a szoba sarkát
Elég a bonyolult jóból
Lazíts és zuhanj át
Célozni nem kell
Sőt, nem is szabad
Gondolkozz egész testtel
Engedd el magad


Éles vagyok és tiszta
Ma éjjel hétszer ébredtem fel
Hétszer jöttem elő
És hétszer mentem el

Ma éjjel hétszer voltam magammal
Ma éjjel hétszer voltam boldog
Utoljára akkor, mikor már
Nyitottak a boltok

Ma éjjel hétszer élveztem nélküled
Édes voltam és tiszta
Ma éjjel hétszer hétszer volt jó hétszer
És hétszer hétszer jöttem vissza

Én homo vagyok és szexuális
Ecce homo, bolero
Nekem olyan jó veled és nélküled
Amilyen mással sose, ó-ohohohó!

Break: Strici vagyok és buzi és kurva
Homo vagyok és hetero újra
Te még a biszex-szel dicsekszel
Nekem már régen nincsen útban a testem
Én kilöktem magamat magam alól
Amikor utoljára magamnak estem.

Hova megyünk? Na, hova megyünk?
Na mondd meg, hogy neked mi kell
Belőlem
Nem mindig erény, ha szerény a sziámi iker
Minek a hímnem? Minek a nőnem?

Én még sosem voltam férfival
Magamon kívül
Hétszer robban fel a vér
Mielőtt kihűl
Hétszer robban fel a vér

Mielőtt nyugovóra tér
Én még sosem voltam magamon kívül
És nem tudom, miért

Én homo vagyok és szexuális
Ecce homo, bolero
Nekem olyan jó veled és nélküled
Amilyen mással sose, ó-ohohohó!
Én homo vagyok és szexuális
Ecce homo, bolero
És veled vagyok vagy nélküled
Mert mással sose jó-o-o-o-ó!

Ma éjjel hétszer mentem el
Még éles vagyok és édes és tiszta
Hétszer küldtem el magam
És hétszer hétszer hoztam vissza.

Én homo vagyok és szexuális
Ecce homo, bolero
Nekem olyan jó veled és nélküled
Amilyen mással sose, ó-ohohohó!
Én homo vagyok és szexuális
Ecce homo, bolero
És veled vagyok vagy nélküled
Mert mással sose jó-o-o-o-ó!


an, ami idejét múlta.
Milyen találó kifejezés arra, hogy később van vége,
Mint amikor a befejezés.
Ki ír ma például balladát?
Aki balladát ír, az időben téved.
Kivéve persze mondjuk engem, Nick Cave-et
És maximum még téged.

Kialszik a villany és a nő elillan
A sötétség leple alatt
A férfi nem tudja hogy mit vitt magával
De mégis inkább fekve marad

A nő a folyosón rohan végig
A kabátja beakad és elhasad
A férfi sejti, kétségbe ejti
Szaladna a nő után, de nem szalad

A nő most egy téves buszra száll föl
És leugrani már nem lehet
A férfi az ágyban duzzog magában
A nő egy csomagot rejteget

Úgy látszik, sötét az egész város
A nő most egy hídon ment át
A férfi az éjjeliszekrényen közben
Kitapogatja a gyertyát

Botorkál a nő a folyóparton
A híd alatt valaki várja
Nem akit ő vár, hanem valaki más
A férfinak nincs gyufája

A nőt elgáncsolják egy kihalt telken
A férfi érzi, hogy gáz van
Az órájára pillant, átkozza a villanyt
De a nőn már át is mentek hárman

Valahogy összekapja magát a nő
Térden állva kóstolja a levegőt
A férfi az ágyban arra gondol
Hogy ki kéne mosni a lepedőt

Mocskos a világ - gondolja később
Hát akkor ő sem fog mosni mától
A nő egy tükörben meglátja magát
És holtra rémül magától

Úgy látszik vége az áramszünetnek
Az egész nem volt egy óra
A férfi végre cigire gyújt
A nő visszatekint a folyóra

A férfi most egy dalt ír a nőnek
Már kinn is van az ágyból és a gépét veri
És azt hiszi, hogy ettől ő most very-very
Very-very...

Most fölnéz és látja, hogy az ajtó tárva
De a nő csak áll és hallgat
A férfi a gépelést abbahagyja
Úgy látszik, vége a dalnak

Kihúzza a gépből, nyújtja a nőnek
De a nő, az nem nyúl érte
Erre a férfi inkább felolvassa
Bár a nőnek még remeg a térde

Egy rövidzárlat néha mindent megold
- Gondolja magában a férfi
Fidibuszt csinál a nő a dalból
És közben nem pont ugyanazt érzi

A férfi erre semmit se reagál
Örül a megkerült kincsnek
És a nő már majdnem de aztán mégsem kiabál
Csak, amit elvitt, az már nincs meg


Minket most bezártak ide, mert mások vagyunk
Mint azok, akik ide bezártak
Őrület, őrület, de van benne rendszer
És mi majd jók leszünk egymásnak
Mi most ne törődjünk semmivel
Csak hagyjuk, hogy a nevünket üvöltsék
Gyere, bújj el velem a lépcső alá
Na látod, egyforma köztünk a különbség

Ez az őrület legjobb éjszakája
A doktorok most nem érnek rá
Ők is a nővérkékkel még utoljára
Te is gyere velem a lépcső alá

Körülöttünk dühöng az apokalipszis
De most felejtsd el, hogy otthon anyuka hisztis
Apokalipszis itt és most!

Kilincs, az nincs, de minek is lenne
Ha egyszer gumiból vannak a falak?
Amekkorát akarunk akkora a cella
És minden, ami nem kell kívül marad

Körülöttünk dühöng az apokalipszis
De most felejtsd el, hogy otthon anyuka hisztis
Apokalipszis itt és most!

El-el-el-el-elélvezzük egymást,
Bele is halnánk, ha most abba kéne hagyni
A megsemmisülésig csimpaszkodj rajtam

Reménytelen eset vagyunk, nekünk már csak annyi

De ki is akarna kigyógyulni ebből?
Ez egy egészséges betegség
Én csak tőled vagyok őrült, és minek ahhoz gyógyszer
Hogy a betegek egymást szeressék?

Holnap gyógyultan kell távoznom tőled
De biztos, hogy benyomok egy kirakatot megint
És bedobok rajta még egy kidobóembert
Csak hozzanak vissza hozzád, szokás szerint

Izgulj, vagy ne izgulj, én vissza fogok jönni hozzád
Szeretek veled a lépcső alá bújva
Hozok majd ezt-azt, ami tilos itt bent
És te mesélhetsz nekem az anyukádról újra

Amíg te dugsz, nem
Kell a Seduxen
De hogyha nem jössz,
Beveszek hármat
És hogyha rossz leszel hozzám,

Még harmincat hozzá
És akkor másmilyen
Gyönyörök várnak
De amíg te dugsz engem
Én benned bízok,
Nem a Seduxenben...

...én teljesen meg vagyok őrülve érted
Nem mehet ez így tovább
Beiratkozok Hozzád, de előbb még
Megint felgyújtom az iskolát
Nekem megvan terajtad az a bizonyos plusz
De azért nem vetem meg a szívedet sem
Csak ezt nem mesélem el az anyukámnak
Mert tartok tőle, hogy kinevetne
Neki a mindene nem ám a beatzene
Csak a Seduxen meg a Valeriána
Szerintem könnyebb lenne az élete
Ha őhozzá is valaki járna

Körülöttünk dühöng az apokalipszis
De most felejtsd el, hogy otthon anyuka hisztis
Apokalipszis itt és most!

Már vissza is jöttem, ahogy előre mondtam
Egy átgarázdálkodott éj után
Úgy tűnik, itt bent minden a régi
Csak a szalonban tört ki a klubdélután

Megnyugtató veled benyugtatózva
Egy táncmulatságban, ahol senki se lát
Elvegyülni és feloldódni
Míg dübörögnek a pszichopaták
A paták!
A pszichopaták! A paták! A paták!
A pszichopaták! A paták! A paták!

Körülöttünk dühöng az apokalipszis
De most felejtsd el, hogy otthon anyuka hisztis
Apokalipszis itt és most!

Társam a semmiben, kétfelebarátom
Veled még a szex is szexis
Nem könnyű bejutni egy zárt osztályra
De én veled leszek, akármi lesz is:
Apokalipszis itt és most!


Vezetgetnek. Ki vezet? Mi vezet?
Zet-zet, ki vezet? Kivezethetne.

Nevethettek. Ki nevet? Ki nevet?
Vet-vet, ki nevet? Kinevethettek.

Megölhettek. Megölet. Megölet.
Öl-öl, anyaöl. Megölethettek.

Szerethettek. Ki szeret? Ki szeret?
Kit-kit, ki szeret? Ti szerethettek.

Veszetteknek szerepek. Szeretet
Kiveszett, kiveszett. Kivetetteknek.

Vezetgetnek. Ki vezet? Mi vezet?
Zet-zet, ki vezet? Kivezethetne.


Lassít minket az életünk
Feltartóztat a lét
Bonyolult utakon vágtatunk
Nem mondják, miért

Dobjuk el hát a rongyokat
Testünk a lelkünkre vár
Te sem vagy más, csak gondolat
Más nem is leszel már.

Testből testbe vándorol a lélek
Testről testre vándorol a test
Valamit elpottyant, valamit fölszed
Megszületni újra sohase rest

Úgy féltünk magunktól
Ahogy még senki se félt
Ijesztő volt a karambol
Mikor a test a lélekhez ért
Hozzá ért.

De mikor véget ért, mi úgy döntöttünk,
Hogy mégis mindent megért
Hogy mindent megér a villanás
Mikor az ember mindent megért

Testből testbe vándorol a lélek
Testről testre vándorol a test
Valamit elpottyant, valamit fölszed
Megszületni újra sohase rest

Szomorú lélek vagyunk a szélben
Lassít minket a lét
Bonyolult utakon vágtatunk
Nem mondják, miért.

Lassít minket az életünk
Feltartóztat a lét
Bonyolult utakon vágtatunk
Nem mondják, miért


Dühöngve kísért
A vállalkozó szellem
Egy jellem nem jellem
Nem véd meg semmi ellen

Csinálok rólad egy filmet
Te leszel benne a hős
Én nagyon jó filmet fogok csinálni rólad
Zokognak majd az emberek...

Az tény, hogy szalad az a Mazda
De, hogy szabad-e a gazda
És, hogy melyik az a kanyar, ahol kirepül a francba
Az az ifjú vállalkozó
Azt még a sors se döntötte el
De hidd el, hogy ez csak idő kérdése
És idő, az van, hej-hej!

Ha majd támad egy apró nehézséged
Mert a templomból elrabolt szobrokat
Az a halott orgazda nem veszi át mégse
Még fejbe kólinthat egy gondolat
Majd, ha fohászkodsz, azért, hogy magadon segíts
Még rájöhetsz arra, hogy isten se giccs
Hogy az a szobor, az csak egy ábrázolás
Hogy az életed csak gonosz ábrándozás
És, hogy az anyád is kevésbé parázna érted
Ha te nem lennél kapzsi és parázna, érted?

Más:
Tiszta őrület:
Az árulók elárulják az árulást!...

Te meg, te III/III-as, te kis idealista
Most nyugodt vagy végre, mert oda a lista?
Ha rajta vagy te is, te már nem is vagy rajta
Úgyhogy csak rajta, rajta!

Csak azért nehogy azt hidd,
Hogy most már nem látszik rajtad
Az ami vagy: az a jellegzetes alkat
A karakteres arc, a boltozatos homlok
Az értelmes szemek, a piros pontok
Amiket begyűjtöttél, te örökös kamasz
Ha oda is a lista, te azért maradsz
Maradsz, ami voltál, az a lehasznált gengszter
Az a tavalyi rongy, akit az újabb rendszer
A megsemmisítőből csak előguberál
Mert nem szégyen a használt, ha tiszta, ugyebár
Ha tiszta hülye is, a lényeg az, hogy tiszta
Mert ebbe a filmbe is kell a statiszta


Egy kis tökös üstökös
Úgy döntött, hogy ő nem zuhan le mégse
Volt az égnek egy szimpatikus pontja
És azt magának ő már rég kinézte
Állócsillagként ott is maradt
Jó sokáig, mozdulatlanul
Míg egyszer csak végül seggbe nem rúgta
Mégis őt az úr
Mégis őt az úr

Ekkor aztán méltatlankodva
De elég sebesen útra kelt
És elkeseredve konstatálta
Útja immár újra lejt
Már mindenről lemondva szálldogált
A kilátástalan űrön át
Mígnem aztán felfedezte őt
Egy csillagász
Aki csak erre várt
Az üstökös útja így véget ért
Fölfedezték és földet ért
Emberré lett, most a neve Novák
És irigylik őt
A szupernóvák


Csupa hús és vér vagyok
Nem egy legenda
Te is eljöhetnél
Velem, ha...

Csupa hú! Csupa hűha!