Ha ...

( - ; CD / )
A te értékelésed: Semmi Átlag: 4.7 (3 votes)

Tudom, hogy eljöttél
Tudom, hogy itt vagy
Valahol a fényeken túl
Tudom, ha ismernélek
Megőrülnék érted
Tudom, hogy tökéletes a tested
És hibátlan a lelked is
De te magadat mégis
Nyomoréknak érzed
Tudom, hogy lehallgatod néha
A telefonodat
De nincs benne semmi érdekes
Tudom, a tükörbe nézel
És ott se látsz semmit
De én nem akarom hagyni
Hogy megint kétségbe ess

Rádióaktív rádió
Tévé, hülye tévé
A napjaid megint összeállnak
Egy elhomályosult évvé
Nem élhetsz az emlékeidből
Mert nem történt veled semmi sem
Azt hazudnak neked, amit akarnak
Nem lenni nem jó
De nem jobb lenni sem

Ha előrelátó csecsemő lettél volna
Felkötöd magad a köldökzsinórodra

De te megszülettél
És nem vagy se hülye, se vak
Ha már itt vagy
Ne hagyd, hogy leállítsanak!

Ha nem akarod hallani azt, aki oktat
Mert véletlenül tudod
Hogy egy utolsó szemét
Ha azt gondolod róla
Hogy pofázhat és szophat
Fogd be a füledet
Vagy hallgasd ezt a zenét
Ha eleged van abból
Hogy senki se tudja
Hogy mit kellene csinálnod
Hogy jobb legyen a kedved
Mégis mindenki okos
Mert azt hiszi magáról
Fogd be a füledet
És hallgasd meg a csendet
Ha zavarni akarnak a depressziódban
Ha meg akarják mondani
Hogy mikor hova állj
Fogd be a füledet
Hallgasd meg a csendet
És ha szét akarják törni
Üvöltsél, hogy fáj!

Fáj!

Ha megkérdezik tőled
Hogy hova-hova-hova
És te nem akarod tudni
Vagy nem tudod a választ
Fogd be a füledet
Csukd be a szemedet
Távolíts el mindent
Ami erőszakot áraszt
Ha össze-vissza tapogatnak
Kíváncsi kezek
Mert nem tudják
Hogy téged simogatni kell
Robbantsd ki magadat
Élvezd az agyadat
Veszítsd el a tested
És csak befelé figyelj
Ha játszani szeretnél a játékaiddal
De azt látod
Hogy mindegyiket tönkretették végleg
Találj ki újakat, szopjad az ujjadat
Rugdoss és üvölts
És ne őrülj meg, kérlek!

Fáj!

Ha előrelátó csecsemő lettél volna
Felkötöd magad a köldökzsinórodra

De te megszülettél
És nem vagy se hülye, se vak
Ha már itt vagy
Ne hagyd, hogy leállítsanak!

Na, te csak ne vedd el tőlem azt
Ami az enyém
Na, vedd le azt a konyhakést
Az ereidről, kérlek!
Ha vérbe fagyva talállak
Az ábrándjaim helyén
Én megutálom magamat
De megutállak téged is
Na, csinálj szépen valamit
Kösd le gyorsan magadat
Nyúlj inkább a bugyidba
Vagy írj te is egy verset
Nekem nem jó érzés az
Hogy te ott térdig hugyos budikba'
Egy konyhakéssel nyiszáljad
A halhatatlan lelked!

Fáj!

Ha előrelátó csecsemő lettél volna
Felkötöd magad a köldökzsinórodra

De te megszülettél
És nem vagy se hülye, se vak
Ha már itt vagy
Ne hagyd, hogy leállítsanak!

Na látod
Túl vagy az egészen és itt vagyunk
Egészen egészben, egészen közel
És hogy te kizuhanj a képből
Amíg engem egy gépből
Hallgatsz, azt felejtsd el
Tudod te is simogatni magadat
És élvezni az agyadat
Neked használ az is, ami árt
És nagyon okosan tetted
Hogy elhoztad a tested
Mert tudod
Hogy nekem szükségem van rád!


Íme, ima a dal ma
Íme, ima a dal

Ó tökélyre törekvő
Belülről hatalmas
Kívülről kicsi
Istennek tetsző
Na és nekem is tetsző

Kicsi, kicsiszolt kő
Hívlak, jöjj el, ó, jöjj elő!
Kicsi, kicsiszolt kő

Te vagy az, aki fölfelé zuhan
És zuhantában nem követ
Ismert pályát, másik követ
Sőt, minden más követ leelőzve
Zuhansz hozzám
Követelődzve bennem
Ó, követelődző kicsi kő
Hívlak és követellek
Mert nem lehet már
Nem veled lennem

Te vagy az
Aki elüldözi a rémeket
Aki ijedős és mégis bátor
Ó, rémet elüldöző
Rémüldöző kicsi kő
Nézd, magadtól sugárzol!

Kicsi, kicsiszolt kő
Hívlak, jöjj el, ó, jöjj elő!
Hívlak, jöjj el, ó, jöjj elő!
Kicsi, kicsiszolt kő

Benned bízok
Na és a gravitációban
Egymásra hattok
És ami kijön, tiszta
Most elengedlek
Hogy engedd el magad
Gyorsulj be, fordulj
És zuhanj hozzám vissza

Kicsi, kicsiszolt kő!
Hívlak, jöjj el, ó, jöjj elő!
Kicsi, kicsiszolt kő!


Gyors, mint a sors
És pontos
Mint egy gondos orvos
Aljas és ambiciózus
Neki aztán minden mindegy
Legyen az szex, vagy biznisz
Ő nem a Jézus, ő egy krőzus

Úgy érzed, mintha végzet
Vagy angyal sújtott volna rád
Reszketsz
És porszemnek érzed magad
Megsemmisít végleg
Jogos bosszúnak véled
Azt hiszed
Neki még ezt is szabad
Elege van már, elege van már
Elege van már belőled
Elege van már

Hideg, mint a vér
Ha megfagyott, ha végetért
A játék
Hogyha megtalált téged
Neki aztán tényleg mindegy
Akarod, vagy várnál kissé
Ő nem egy haver, ő a végzet
Elege van már, elege van már
Elege van már belőled
Elege van már

Rossz jel, hogyha átszalad
És baljós, hogyha ott marad
Sötétben fekete minden
Ennél rosszabb nem lehet már
Jobb pedig nem lesz úgyse
Naná, hogy értelme sincsen
Elege van már, elege van már
Elege van már belőled
Elege van már

Te nem tudod, milyen zord éj van
A lelkekben egy bordélyban


Elmegyek, elmegyek
Hosszú útra megyek
Hosszú út porából
Köpönyeget veszek
Fúdd el, jó szél, fúdd el
Hosszú útnak porát
Hosszú útnak porát
Az én szívem búját

Ez a felszabadult ország
Ahol élünk
Ez az ország
Annyira depressziós
A jövője
Annyira bizonytalan
Hogy lesütött szemmel
Jár itt a jós
Ameddig engedik még
Hogy legyen itt ég
A csillagok
Valahogy álljanak
Az előjelek
Valamit jelentsenek
Az ábrák
A jövőnkké váljanak
Ennyi

Sem az indulatok
Sem az események
Nem ragadhatnak el engem el
Lecsukom a szemem
Hogy világot lássak
Megadom magam
Egy látomásnak
Én vagyok a hírnök
Én vagyok a hír
Mindegy, hogy ki szeret
De ért, aki érteni bír
Ennyi

Tízmillió playboy
A nemzeti téboly ünnepén
Fanatikus forgatag
És egyre kevésbé félek én
Mindenki annyira komor
Lehet, hogy ez már a nyomor?
Tele vannak boltok
Mégse lehetek boldog
Ennyi

Én hagyom, hogy a csajom
Azt csináljon, amit akar velem
Én folyton élvezek, de közben
A halálomat is kitervelem
Én tudatosan vagyok ösztönös
És befon a reform, ha hagyom
És mindent szabad
Csak semmit sem lehet
Amit akarok
Azt csinál velem a csajom
Ennyi

Elmegyek, elmegyek
Hosszú útra megyek...
Ennyi


Baby, you can drive my car
Maybe, you can be a star
Baby, you can drive my car
And maybe I fuck you


Elmaradott ország
De boldogok a lelki szegények
Primitív szintetizátor
Primitív számítógépek

Atlantisz felbukkan újra
Ez már a negyedik világ
Mindenki halálosan unja
Senki sem vészelheti át

Ez már az ötödik korszak
A legeslegújabb kor
Ikarusz lezuhan újra
Mindegy, mikor és hol

Megépül Bábel, de néhány
Tiszta lélek megszabadul
Számító primitív gép vagy
Nem éltél ártatlanul

Elmaradott ország
Itt elmaradott emberek élnek
Primitív számítógépek
Boldogok, de lelki szegények


Ma nappal jött az éjkirálynő
Rafinált páncélja végig nyitva
Feledékeny vagy engedékeny?
Tény, hogy kilátszik minden titka

Minden, mi eddig szégyellve volt
Lezserül szemem elé tárva
És ami szememet hívta csak
Most kezemet hívja, hogy bejárja

Ezeket én mind szeretem
Mindent, mi nem oly feszes
Öreg és laza táncos vagyok
Királynő, most ne te vezess

Most csak hagyd, hogy hagyjam magam
Hogy vigyenek a vonalak
Most én mesélek, Seherezádé
Mindig élve akartalak

Ezeket én mind szeretem
Luxusból kinőtt kis kappanhájad
S a kiütköző ereken
Mint térképen a magyarázat

Hogy erre-erre, s így tovább
Végig a titkos helyeken
Kijárom, mint egy iskolát
Ezeket én mind szeretem

S azt hiszem, kezdem érteni
Miről szól ez a labirintus
Pokoli sötét ez a nő
De száz tonna és vitamindús (hús)

Én mind a százat akarom
És valamennyi vitamin jó
Bírom, hogy súlyos ez a nő
De kecses, akár a flamingó

Még egy esély a túlélésre
Ez a szex: a szellem fürdőszobája
Én az egészet akarom
És az nyeri el, aki kivárja

Koromban az ember már tudja
Mit rejteget a női páncél
Hibátlan test, sebzetlen lélek
Már rég nem lehet igazán cél

Jó, hogy eljöttél éjkirálynő
Jó így, és muszáj, hogy szeress
Jó, hogy zilált a ruha rajtad
Így tökéletes, és végleges


Ez a papír mindent kibír
Lehet, hogy ez nem is papír
Kapjuk be, és szálljunk tőle el
Oda, hol nem mérgezett a fej

Na, szép ez az egész

Legyen a tiéd vagy legyen az enyém
Szedjük szét és rakjuk össze újra
Ennyi volt a nagy titok
Látod
Erre is jó egy kurva meg egy hulla
Szép, szép ez az egész
Szép vagy, ha hallgatsz
És szép vagy, ha dadogsz
Szép ez a csúnya ruha rajtad
Szép emlék leszel
Csak egy kicsit paradox

Szedjük szét és rakjuk össze újra
Fordítsuk meg, hogy menjen el
Javítsuk meg
És felejtsük rögtön el
Hogy ez a sok
Kis piros gomb itt mire kell

Üres a kastély megannyi terme
Megrohad a fákon a banán
Nevetve járnak az utcán
János és Péter
Nem boldogok
De Miska se, nem ám

Hogy is mondják ezt angolul?
Ja persze
Szóval az volna a spleen
Te kis japán tyúk
Én meg egy kis vörös kakas
Te keleti nőstény
Én meg nyugati hím

Szép, szép ez az egész
Szép az, ha hallgatsz
És szép az, ha nyafogsz
Szép ez a kis ruha rajtad
Szép emlék leszel
Csak egy kicsit paradox


Hogy kell átmenni a hídon
Egyre jobban tudom
És hogy még nem mentem át
Az azért van, bizony
Mert csak az megy át a hídon
Aki mindent megbocsát
A folyón túl ott a felejtés
És nekem nincs mit elfelejtenem
Úgyhogy, csak állok a hídon
És nézem azt a pontot
Ahol feltűnhet az emberem

Hogy kell járni a vízen
Egyre jobban érzem
És hogy mégsem azt teszem
Az azért van, igen
Mert járkálni a vízen
Az nem sokat jelent nekem
A folyón túl ott a felejtés
És nekem nincs mit megbocsátanom
Csak állok a hídon
És nézem azt a pontot
És majd csak jön egy alkalom

El kéne menni valakivel
De hol az a hely?
És hol az az ember, aki elvigyen
Aki, azt mondja, hogy elvisz
Még elhiggyem, hogy el?
El kéne menni valakivel
Na igen, el

Jimmy már megölte Joe-t
Jimmy-t most ki ölje meg?
Zord Észak, fülledt Dél
Vadnyugat, még vadabb Kelet

Vízi meg légi utakon
Régóta már nem utazom
Nem vonz Bécs
Se Leningrád, se a Balaton
Gyermeteg kirándulások
Csapják be magukat mások
"Lobog a zászló, miénk e kis sziget!"
Jelképes ország, naiv portyák
Unalmas piknikek
Elvihetnél, te undok
Hogyha nyitnak a strandok
Ott van az - de itt van ez
És Miami Beach csak az, ami nincs
És nem is lesz

Tengerünk nincsen régóta már
Pár megszállott, fantaszta kalóz
Mégis tengerre száll
Csábítja őket a floridai táj
A karibi táj
Elvihetnél, te undok...

Hogy kell átmenni a hídon...
A fegyver ezúttal töltve van a kezemben