Az éden visszahódítása I.

(Szerzői kiadás - 97VHKCD; CD / 1997)
Még nincsen szavazat

süt
a verőfény
egy fürdőző fény
egy emberi fény
itt szólít téged
teremjenek
tündöklő fényű
emberek
a mindenség
előlép
innen ég
onnan ég
onnan világít szét
oda áramlik szét
ó adjad még
ó adjál fényt
 
átvesz az érzés
egyre terjed az érzés
itt szól bennem
csiri-csiri-csiri-biri
így duruzsol
csiri-csiri-csiri-biri
elvarázsol
figyelj te is rá hogy miről
szól teveled
hogyan fényesedik meg
tebenned
 
megáll az eszem
fel kell pattannom
és már jár jár jár
és már szól szól szól
és már jó jó jó
 
lesz még Nap száll még hozzánk az élet ünnepe
lesz még napfény, megnyílik még az ég
úgy szólít érzés kell ide
ami kincs itt égig ér, az bentről született
 
vágtázz föl hát, vágják életed
napsugár-karddal, égõ szerelemmel
fakadjon fénylő, aranyló özöne
éneke zengjen, röpítsen messzire
 
hej! hej! hej! küldj fényt!
hej! hej! hej! küldj fényt!


hej hej
hej hej hej hej
hangok csapnak föl
a föld alól
az élet hangjai
mámoros élet-zene
 
a föld felett
műanyag abroncs
rothadó mű-világ
terjed a lelkekben
tenyészik mint a gaz
mindent elfoglal
mindent elrothaszt
 
ha a lélek rohad
mindennek vége
nem lesz többé ember
csak zombi és med mex
miféle erő az
mely leszorítja
az örök fiatalság zenéjét
a föld alá?
csak zabál zabál zabál
darál darál darál
orcáján száz kép
nevet
 
fölhasított egek
alatt kiürült lelkek
felül egy hamis isten
vagy inkább sárkány
agyamban sarka
öl
őt öli õt öli
őt ölve száll be
most száll
agyamba száll be
most száll
agyadat szántja
őrület szállj meg
ahol a bárgyú rádió
gyilkosságimádó tévé
az agyat zabálja
a gondolatot!
legalább hírét tudnám
továbbadni!
 
hív az élet
még a föld alól
az élet nevében
napfényre lélek!
pokolra minden rohadttal
világrohasztóval!
bennünket ne küldjetek
a föld alá!
vigyék magukkal
hazugság-tenyészetüket
ragyogjon föl újra
aranyló Napunk
ha mindenki velünk tart
lesz Édenünk!
rajtunk áll a világ sorsa
lelkünk jobbik felén
álljunk át az élet
akaratára!
hej!
gyere!
te is!
te is meg te is! gyere! most!


szárnyalj szét égi fény
halandó létet kell hogy hajíts most
csillagok lángban a tér
lobogó hajjal szállok s röpítem fel fel
szerelem s élet ünnepe hadd dobjon fel fel
 
égi labdaként
hopp hopp hadd szálljon most fel
hopp hopp hadd szálljon fel
égi labdaként
szálljon égi labdaként
szállj égi labdaként
hopp hopp dobd ide
hopp dobd csak ide hej
égi labdaként
 
szivárvány
megnyílik
ég és föld között
életem
ég és föld között
feltűnnek
mozgó alakok
 
hopp dobd csak ide hej!
vakítson fénye örömbe röpítsen fel! fel!
hegyeket tudnék tőle mozdítani! hej!
dobjon az égbe ott van az igazság!
meríts belőle amíg a tüdőd tág!
 
hej! színtiszta ég!
hej! színtiszta ég!


fölpattan halott a sírból
mi a francot csinálsz?
mióta szűnt meg az érzés
miért halott az embervilág
végítélet rajtunk tombol
életünk célját elrabolták
ezt kapd ki nekem ne mellé beszélj!
 
veszélyben az élet célja
az élőké és a halottaké
uramisten mennyi szépség
mindez az őrületé
legyen vége a rohadásnak!
éljetek halottak!
éljetek végre!
minden idők szavát halld!
 
éljetek halottak!
éljetek életet!
van olyan!


éjjel
álom-szárny
álom-szárnyból
göngyölődik ki a Hold
pázsit
forró pázsiton lép
ragyogás
lelkem a rét fölött
kószál
egyedül az éjjeli pompa
birodalmában
 
lesz még éj hogy te is itt légy
földi lélek csillagra kel
földburában csendben lüktet
társam az éjjel


micsoda erő hajt bentről ki
úgy küld megszületni
nincs mit meggondolni
ez jön ez már az igazi
 
lassíts hogy belédrázz
rád vár gyere segíts már
akarom most az úristenit
hogy nem adsz mindent olyan isten nincs
 
hát teli erőből
az éjszaka végén
a tűz majd megtanít
hogy mi mond mit
 
égő ház
benne rohanok
hej hej hej hej
félek égek rázkódom
jövök lángban zuhanó testtel jövök
merülök
köpött kép
vakuló élet
halkuló váz
ömlő formák
röpülő máz
forduló fények
az éjjel
végighullsz az alagúton
ahol én
te is te is
ő is meg én is
 
megkötözött szám felnyílik


elmondom
ami szép s végveszély
eljöttem sorsok végzetéből
hol egy emberi testet ver a szél
ez egy száraz elfagyott váz már
mint egy kóró oly szikár
de szelleme visszajár éjjelente eget ráz
hát tombolj tombolj gyere tombolj szélvész
 
tombolj tombolj tombolj szélvész
ércfényben fürdik a táj
a lélek még hazajár
hát miféle pokoli ez a szándék
hogy a végzet a szerelem?
miért ölsz szerelem?
emberibb sorsra születtem!
fölszárnyal az élet tüneménye
és elillan észrevétlen
még nem éltem
még nem éltem
még nem éltem
még nem éltem
 
visszatérek egy korhadó vázba
talán fű vagy fa lettem
itt élek immár némán
ha itt lennél te is tudnád
fölül emberi hullát ver a szél
a zörgő test néha beszél
egy földindító szerelemről
az egek végzetéről
hát tombolj tombolj gyere tombolj szélvész


villódzó fény
összejátszó halmai
torlódnak szétterülnek
vén idők dobálódnak
 
süt süt süt süt villódzik
süt süt süt süt villódzik
fénysuhamlás
suhamlás
fény szelepel fény zsilipel
 
kétkedés és megnyugvás
szökellés
hop-hopp-hopp-hopp


hej! hej! emberiség!
hej! hej! emberiség!
ó-kozmikus nép!
ó-kozmikus nép!
 
száz halált halt életrekelt
emberiség!
végtelenségből kidöndült
emberiség!
aranykorod elfelejtett
emberiség!
sorsod vesztett megvakított
emberiség!
szegénységbe kényszerített
emberiség!
miféle csodára vársz?
miféle csodára vársz?
 
százmillió száj
szólj velem!
százmillió agy
százmillió szív
élj velem!
gondolj velem!
 
törpe sorsba kényszerített
emberiség!
rácsok mögé bekaszlizott
emberiség!
mikor voltál angyalszérűn?
mikor voltál angyalszérűn?
 
száz halálból fölrévedő
emberiség!
égi úton felvonuló
emberiség!
hogy felejthetted el sorsod
miért felejted el?
hogy felejthetted el sorsod
miért felejted el?
hallod? hallod?
emberiség!
hallod? hallod?
emberiség!
 
hej! hej! emberiség!
hej! hej! emberiség!
s újra egy emberré válunk
egy szent akarattá kell váljunk
emberiség!
emberiség!
tűzzé! lélekké!
égi értelemmé!
emberiség!
emberiség!


a világ végén
egy fényes Napon
felszárnyal a holt
ott leszek
tudom
 
minden éjjel
oda hívnak a csillagok
fölszárnyal lelkem
végtelen
vagyok


folyik úszik kering a világ a korlátlan szabadság reggelén fénylámpások tutajozó életek fénylábaikat kiengedik fényük összeér a kozmikus álomrohanatban együtt érzékeljük a kozmikus sodrást sodródást a végtelen megvalósulásának kérlelhetetlen törvényeit ahogy az ősvilág bugyborékol át az idők színes forgatagán s megjelenik örök jelvényeivel benned és bennem szőnyegekben eleven szőttesben ahol erkélyek vagyunk az örökkévalóság kertjei vonulunk egy öntudatlan erő tajtékjaiként vonulunk vonulunk át a tereken vándorlunk át az időkön vakondokokként lemmingekként rénszarvasokként hajt bennünket a reggel ellenállhatatlan követelése és sorsunk tüdőket szemeket boltíveket váj a kozmikus folyam örvény-sodraiba
 
lelkem kúszik a fák tövén
barlangokat vet a reggeli köd
titok kigyullad magával ránt
ajtó zuhan életemre
 
előttem mozog a mindenség
meg kell tudnom ki vagyok én
álomból jövő megtestesülés
embercsupaszság sorsok s meredély
 
ősvilág sodor időkön át
nedves állatok örök vonulás
forog forog áthajol rám
kieresztem fényem s minden körbezár
 
kezemben forog a csillagos ég
még ma meg kell tudnom ki vagyok én
forog zuhan a fény-kútfedél
végesbe ugró végtelenség
 
kozmikus erő hajt időkön át


hej hej hadd szóljon
amíg élek hadd szóljon
mert annyi minden úgy feszít
hogy nem maradhat ott belül
 
hej hej hadd szóljon
csapjon föl az egekig
hogy járjon át a villanás
és tűnjön el a zsibbadás
 
ecc pecc na mi lesz
az lesz majd a hecc
ha felnyílik a szemfedél
s az élet újra kezd


ó jöjj hozzám!
régi magyar tánc!
ragyogjon föl égi fényed
szép Magyarország!
 
dobd fel egekig táncos lábaidat
hadd hulljon le reánk finom égi tej
hej hej csillagok vannak-e ott fenn
mert itt áll a bál nem marad több hely
 
hej napsugár de jó szeretni
őzfutású fényed fölragyogtatni
hej napsugár de tudsz szeretni
földi élet fényét megsokszorozni
 
meztelen testem zápor veri s szél
bőrömön érzem minden kincsem él
hej hej hej hej kap fel a szél
hej csillagok minden az enyém