Cracowia Express

(Bahia - MKB 058; MC / 1996)
A te értékelésed: Semmi Átlag: 5 (2 votes)

Őz Zsolt ének
Szalay Péter gitár
Keleti András gitár, vokál
Balahoczky István basszusgitár
Farkas Zoltán dob, dobprogramok


Tegyük félre, őt is a télre,
pedig jó kis csaj és illik is hozzád
és a szerelem szép (ugye)
a képen, de te éppen valami szerrel élsz
és akkor úgy beszélsz,
ahogy csak te érted mert ilyenkor teérted
angyalok jönnek, mosolyognak,
hogy "Önnek van némi sara.
Szereztünk vokált, íme az angyalok kara,
hát énekelj szépen és ez nem kényszer,
de azért ne mondjuk kétszer!"

"A második szárnyam akkor vesztettem el,
mikor az elsőt elmulattam.
És meg lehet még valahol, valahol elvben,
de ez nem változtat a tényen, hogy itt maradtam"


Az utolsó vonat Varsó felé jár
Nastassja Kinski a peronon áll
A peronon áll és engem vár
Úgy látszik, hogy mégis szép lesz ez a nyár

Na de várj, na de várj ez mégsem Amerika

Az állomáson nincsen senki rajtam kívül
A peronon állok magamon kívül
Varsó szélén áll, egy lepusztult bár
Pedig Nastassja Kinskivel szép lett volna
a nyár

Na de várj, na de várj ez mégsem Amerika


találtam valamit, igen neked egy dolgot
tegnap még a járdán, amit valaki régen
biztos hordott

Gondoltam, most ki rakja el
ha senki, majd én elviszem magammal
keresek hozzá egy bolygót
és tele rajzolom majd szép tavakkal

Találtam valamit, és benn a fejemben
(ott hátul)
motoszkál azóta, hogy kérem szépen:
most ki rakja rendbe
helyetted

A dolgaimat,
ha senki, majd én elviszem magammal
keresek hozzá egy bolygót
és tele rajzolom majd szép tavakkal

Találtam valamit, magamhoz egy kulcsot
amíg aludtál, és a fejed a párnán lecsuklott
és valami hullott az égből

Gondoltam, ezt ki rakja el
ha senki, majd én elviszem magammal
keresek hozzá egy bolygót
és tele rajzolom majd szép tavakkal


Sötét alak vagy, lepusztult fazon
Tipikus vesztes, ritka nagy barom,
Telihányt ágyad sivár mementó,
Számodra itt már se pénz, se posztó.

Még vár rád egy kocsma,
hol a sötét falak
egy lehangolt hamis tangót
visszhangzanak.

Ellened minden, a vesztedbe futsz,
akárhol jársz is, csak bajba jutsz.
Ez lett belőled, híres nagy vagány
egyetlen társad a nyomasztó magány.

Mi várhat rád még,
vár rád egy tangó,
párod egy lotyó, sírod egy presszó.


Ezt a TV-t láttam, és mintha ezt a
KV-t is ittam volna már,
de azóta sem tudom, ez-e az a sarki bár
Olyan ismerős a hely
de itt bárki bárkivel táncol, én nem
emlékszem arra,
hogy valamikor erre jártam, mikor egy
kék szem meredt balra

A függöny felé, a WC elé, feküdtek ott
szép dögök is (kutyák, macskák)
és az angyalok mellett, persze-persze
ördögök is.

Keresd, Keresd
Ha nem találod, keresd,
mert kétszer kell, hogy szeresd,
ha egyszer nem jó, kétszer kell, hogy szeresd.


A lábamhoz ülne, vagy csak dűlne
mint a régi tanár, bele a tűbe
s a táblánál csak arra vár a csikó,
hogy lépjen és vágtasson át
olyan vidékre, ahol beszédét nem érti
nem érti más

Azt mond akkor, amit akar, mondhat
csúnyát akár
ha a tévébe hívják, mert a világ
rá úgysem figyel és ő rémülten áll
az idegen szépséget még nem érzik,
nem érzik át
A buszon ül majd megint és csak néz
körbe-körbe
úgy néz az ablakba, mint a tükörbe,
hogy ment el az idő? és most hogyan
tovább?
vagy inkább minek, vagy kivel és főleg,
főleg hová

Az ülés a dűlés a tű és a régi tanár
azóta tudják, hogy jön majd egyszer a
magány
és elintéz mindent, csak a hajnali táj
vár úgy majd téged, ahogy soha senki,
senki se várt.


Krakkó felé a sínek mellett
az ülésen hátul
végre egyidejűek lettünk magunkkal, és
nem szégyelltük
azt az érintést, amit úgy kerestünk
és ha nem találtuk volna,
még mindig úgy ülnénk, mint a moziban,
észre- és részvétlenül
És nem sejtenének semmit a sejtek
csak kiharapott szánkon éreznénk
a friss vér émelyítően édes
átható illatát.

S ha kibomlik haja, mint egy hasonlat
a hasonlat tárgya már önnön maga
megrémül saját szépségétől, és
eszeveszetten menekül
az autó elé, pont a fénycsóvába, de
megriad a hirtelen fényben
rettegve hátranéz, és rohan tovább
egyedül
egy tengerparti panzióba, ahol másnap
reggel mielőtt elmegy
nyújtózik puhán, mint a macska,
és otthagyja nekem

Az ánizsvodka ízét, a pályaudvari restik
báját
Az ott szunnyadó angyalszívet
a sínek közötti élet fáját.


És elszabadultak a pasztellszínek
s a Mackóbárban jól berúgtak
kötekedtek a medvékkel estig
és zárórakor hazavonultak

Mit tehettem volna veled drágám
felültettelek a villamosra
az első még tegnap éjjel
a garázs előtt sárgára mosta

S elszabadultak a növényevők is
jól megverték a ragadozókat
és meg kellett ezt ünnepelni
hát végigvedelték a borozókat

Mit tehettem volna veled drágám
mikor a házatok előtt a megállóban
egy teljesen részeg oroszlán feküdt
és szavakat hugyozott bele a hóba

És elszabadultak a vonatok végül
és széttépték a menetrendet
össze-vissza jártak utána
élvezve nagyon a vadi új trendet

Milyen is lehettél akkor drágám
mikor a pályaudvarra nem jött a vonatod
hazamentem és kevertet ittam
és kísérőnek hozzá egy konyakot.


Lépd át, ha büdös a bácsi
és víz helyett, a vérben fürdik
Szedd fel az új csajodat
és mire a tócsa összegyűlik

Te már telefonálj, hogy esti programod
tartalmas legyen
a bélyeg téged meg a lányt, meglátod
rendbe rak majd összekapcsol

Már a suliban és épp olyan kretén voltál
te hételemis, együgyű paraszt,
hogy számolni épphogy megtanultál
de hajtogatod, hogy a korral haladsz

Hát telefonálj, hogy esti programod
tartalmas legyen
a bélyeg téged meg a lányt, meglátod
rendbe rak majd összekapcsol


Végre nem kell nézni az időt, mert
magától megy tovább
le is kapcsolja a szíjat, hiszen megint itt
a nyár
hajában masni és tucat virág
Ki is fésüli, meg is mossa, közben nézi
a TV-n a Rambót
bepakolja a szendvicseket a szatyorba, na
meg a magnót
hozzá az elemet és az almát, ott rág
benne a kukackirály

Zsúfolt a hely, mégis eltűnik, nézi, hogy
más ott mit csinál
egyedül leskelődik, egyedül játssza a
bújócskát
mert már rég nem keresik őt, tudják,
hogy hová vezethet az útja
csak egy ajtóhoz, amire már nem írtak
nevet

Örül is neki egy darabig, de hát
múlékony a báj
gyorsan visszazökken a múltba, csak
annyit mond, zabálj
fröccsen a leves, az asztalra, mint a vér
Nem is válaszol ezután, igaz, hogy nem
is kérdez
én nem látok az agyába. Hogy neki pont
mért ez
az ember jutott, akit mindenki és mindenért elér


Néha jól jön egy kis szentimentalizmus
egy szívhez szóló bús melódia
a presszóban egy csésze kávé mellett
egy csöpögős kis kétperces csoda.

Idézd vissza tűnő ifjúságom
Idézz hozzá bús melódiát
énekeld a nyálas szabvány idillt
az olcsó szépség giccses himnuszát

Idézd vissza aput, anyut és mamit
énekelj az első szerelemről
mindegy ó, csak énekelj valamit,
és kábíts el, ne tudjak semmiről.


Pecsétes, molyette zakó,
alatta lyukacsos trikó,
öreg vagy, csontruhád is
nehezen viseled már.
A szél a zsebedben kutat,
mocsok és sár lepi utad,
halovány kis fény, a remény benned,
és épphogy pislákol még.

Mi van, most mi van?
csak álldogálsz bután és nem érted,
hogy ki hordja itt a tested helyetted.

Az angyalok lopják a napot,
hagyd aludni a papot,
hisz ő sem tudja, hogy
mi várhat akkor rád,

Mikor a rémek az ágy köré gyűlnek,
ronda dögök hegedülnek
torz siratót,
majd távozol és csendben elkárhozol.

Mi van, most mi van?
Csak álldogálsz bután és nem érted,
hogy ki élte itt az életed helyetted.

Gondold el mennyire fura,
hogy nem lehetsz a magad ura,
csaták dúlnak a lelkedért,
s te csak nézel, hogy miért.

Mert a gonosz a lelkedre éhes,
ha nevet, a mosolya véres,
akár a valóság, s a bamba jóság
csak szemlesütve áll.

Mi van, most mi van?
Csak álldogálsz bután és nem érted,
mi van, most mi van?

Csak álldogálsz bután és nem érted,
hogy ki használja a lelked helyetted.


Két napja várod, mégis szelíden
nem arra kell, ő nem arra kell csak
a taxid is áthajt a pirosnál
és ő mégsem vár

Két napja várod, mondjuk szelíden
nem arra kell, ő nem arra kell csak
ruhád mellett a lelked is kimosná
és ha mégsem vár

Beállsz a sorba a buszjegyért
ne mondják, hogy te keresed a bajt
csak ő ne tűnjön el, mert
akkor vonatok szerte szét robbannak
és viszik híredet

Régóta várod, mégis szelíden
nem arra kell, ő nem arra kell csak
a taxid is áthajt a pirosnál
és ő mégsem vár

Régóta várod, mondjuk szelíden
nem arra kell, ő nem arra kel fel
ahol te vagy, mert tudja, hogy ki voltál
szerinted csak úgy látták